Kalamárisokból nyitottak kiállítást az emlékházban

A tintát és a tintatartót régóta ismeri az emberiség – kezdte Szalay Ágnes történész, hozzátéve, hogy az írást és az írás képét egymástól függetlenül találták fel az egyes kultúrák. Beszélt arról, hogy Kínában és Japánban maga az írás is művészetté vált. Egyiptomban nemcsak a falakra, hanem papiruszra is jegyzeteltek, és kétféle tintát használtak, pirosat és feketét, attól függően, hogy milyen súlya volt a gondolatnak. 

A tinta fő használói aztán a római írnokok, majd a középkori szerzetesek voltak, akik feltalálták a csersavas tintát, amelyet a 18. század végéig, a 19. század elejéig használtak. Az íráshoz valamilyen üreges, hosszúkás eszközt volt praktikus használni, a hattyúk és a ludak tollai voltak a legmegfelelőbbek, de azok közül sem mindegyik. Később másfajta tinták jöttek be, amelyek alkalmasak voltak a töltőtollak számára is. 

A kalamárisokban egyébként két edény volt, az egyik a tinta tárolására szolgált, a másik pedig a porzó volt, homokkal hintették be a frissen írt szöveget, hogy ne kenődjön el. A 19. század végén jöttek be a porzó nélküli készletek, amikor elterjedt az itatós, az úgynevezett tapper használata.

A kiállításon olvasható: a 18. században ritkaságnak számított a fazekasáruk között az írókészlet, hiszen csak a jegyzőnek és a lelkésznek volt szüksége kalamárisra és porzóra, a parasztember nemigen levelezett, még ha írni és olvasni tudott is. A 19. század második felében lendült fel a kalamáris és a porzó készítése. A tintatartó a 20. század elején élte virágkorát, szinte státuszszimbólum volt. Főleg porcelánból, üvegből, márványból készültek szettek.

Szalay Ágnes történész jelezte: a tárlaton szereplő darabok igen díszesek. Azokat a tulajdonosaik igyekeztek személyessé is tenni: kifejezni vele a műveltségüket, megmutatni, mennyire tehetősek, honnan származnak, esetleg azt, hogy mi a fontos számukra, akár egy lóval vagy egy kutyával.

A kiállításban emellett számos, a Munkácsy Emlékház gyűjteményéből származó dokumentumot helyeztek el, amelyek írásakor annak idején használhattak a tárlaton szereplő eszközökhöz hasonlókat. Az egykori Steiner-Omaszta-kúriában így helyet kaptak Omaszta Gyulának küldött iratok, de egy olyan levél is, amelyben Omaszta Gyula kikérte magának, hogy ő nem az Omaszta család katolikus, hanem evangélikus ágához tartozik.

Mester Gábor elmondta: több évtizede gyűjti a kalamárisokat. A kerámiákból készített darabokkal kezdte – ezek számára a legkedvesebbek –, de később más anyagból készültekkel is bővült a kollekció. Mint fogalmazott, a tárlaton máshogy mutatnak összeszedve, mint otthon a lakás egyes helyein kitéve a különleges tintatartók.

Szalay Ágnes történész szerint napjainkban ismét népszerűvé vált a tintával való írás, megnőtt a kereslet a kalligráfusok iránt – legyen szó akár ékes meghívók, akár egy-egy cégnek logó készítéséről. Sőt, a képzőművészek ugyancsak bevetnek különleges tintákat és eszközöket, például üvegtollakat.