Tessedik Sámuel Múzeum és Szárazmalom

2023.01.23. 12:18

A paraszti társadalom kézzel készített játékai csodálhatók meg a szarvasi kiállításon

Újra megcsodálhatók azok a bababútorok és gyermekjátékok a Szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum és Szárazmalom állandó néprajzi kiállításában, melyeket utoljára tíz éve láthattak az érdeklődők a „Nyitva van az aranykapu” című időszaki tárlat keretében. A kiállításról, történetéről és anyagáról Balogh Tünde, az intézmény néprajzos muzeológusa számolt be hírportálunknak.

Vásári Erzsébet [email protected]

Balogh Tünde felidézte, hogy a századforduló idején élő parasztgyerekek kezében csak elvétve lehetett látni gyári, városi eredetű játékszert

Forrás: BMH

Balogh Tündétől megtudtuk, a múzeumban 2013-ban láthatta a közönség a most újra kiállított bababútorokat és gyermekjátékokat, melyeket a nagy érdeklődésre való tekintettel ezúttal egy állandó kiállítás keretében hoztak vissza.

A tárlat témájáról elmondta, a paraszti társadalomban egyetlen ház két-három helyiségében zajlott a család egész élete, a születéstől egészen a halálig. Az ünnepek és a munkafolyamatok minden mozzanata pedig a gyermekek szeme előtt és legtöbbször részvételükkel történt. Éppen ezért játékaik nagy része is a felnőttek munkáját, valamint szokásait utánozta. Mondhatni így nőttek bele a játék segítségével a hagyományos paraszti élet rendjébe.

A néprajzos muzeológus felidézte, hogy a századforduló idején élő parasztgyerekek kezében csak elvétve lehetett látni gyári, városi eredetű játékszert. Minden egyes játékot maguk – vagy szüleik, testvéreik – készítettek el. 

Hozzátette, a gyárban készült játékok elsősorban a városi gyermekek számára készültek, és a polgári középosztály értékeit, világképét tükrözték. Éppen ezért alkalmatlanok is voltak arra, hogy a falusi gyermek életébe beilleszkedjenek, életére, szemléletére hatással legyenek. Ezen megállapítás másik oldala az, hogy a hazai játékszergyártó ipar mennyiségileg sem állta a versenyt, tehát nem volt képes minden igény kielégítésére. Magyarországon a játékok gyártásának iparága semmiféle összehasonlításban sem állta a versenyt, például a németországi, nürnbergi játékszergyártással. Háziiparszerű, azaz eladásra termelő, paraszti eredetű játékgyártás pedig vagy nem volt hazánkban, vagy pedig olyan fejletlen és esetleges volt, hogy soha nem tudott érvényesülni. 

Egyes vásárokon, piacokon és búcsúkban persze lehetett játékokat vásárolni, de ezek sem mennyiségüknél, sem minőségüknél fogva nem voltak képesek hatást gyakorolni a falusi gyermekek játékaira. 

Továbbá arról sem szabad elfeledkezni, hogy egészen mások voltak az ajándékozási szokások is falun, mint a városokban.

Balogh Tünde részletezte, vannak és voltak olyan önálló eszközök, melyek egy meghatározott játék eljátszásának céljából születtek, és úgynevezett utánzó darabok, amelyek valamely használati tárgy lemásolását jelentik. Az utánzó játékszerek főként a szerepjátékokban fordultak elő, mivel az utánzott tárgyhoz, illetve annak játékbeli használatához meghatározott szerepek is hozzátartoztak. 

Így például a kukoricacsutkából készült ökrösszekérhez hozzátartozik a „gazda”, a különböző anyagokból készült állatokhoz a „pásztor”, a babához pedig az „édesanya” szerepe.

Hangsúlyozta, a szerepjátékok lényege egykor és ma is az, hogy a gyerekek saját, otthoni környezetüket mintázzák meg, és „felnőttesdit” játszanak. Ennek megfelelően építenek házat, szobát, konyhát, egykor pedig pitvart, istállót készítettek. Ez utóbbiakat be is bútorozták. Általában szekrényt, széket, asztalt és ágyat készítettek, melyeket az apák, vagy nagyobb fiútestvérek faragtak a kisebb gyermekek számára.

Dr. Pavlov József több kiállítási darabot is begyűjtött

Balogh Tünde a kiállítás néhány anyagát kiemelve elmondta, a kékre festett felnyitható tulipános láda például a 19. században készült, és Gutyan Zsuzsannától gyűjtötte be dr. Palov József 1976-ban. A zöldre mázolt hagyományos alakú fabölcsőt Belopotoczky György (1879-1954) készítette kislánya számára 1905 körül. A fehérre festett, virágmotívumokkal díszített bababútorokat pedig Szlotta János, csorvási asztalosmester készítette 1936-ban. Ez utóbbiakat Holub Lászlóné, szarvasi tanárnőtől gyűjtötte dr. Palov József 1971-ben.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában