Replikákat készítenek az újkígyósi Művésztanyán - Galériával

Inspiráló zene, ecsetek halk, ritmikus mozgása és az agyag illata hatja át a kígyósi Művésztanyát, amely immár hatodik alakalommal nyitotta meg kapuit az alkotók előtt. Az egyhetes táborban pályakezdő fiatalok mellett egyetemet végzett, s már komoly sikereket elért művészek is megfordulnak. Horváth-Gazsó Adrienn művésztanár, a tábor szíve és motorja elmondta, a vendégek jól kiegészítik egymást, mert a tapasztaltabbak egyfajta támogatást adnak azoknak, akik még csak most bontogatják szárnyaikat, míg a fiatalok a frissességet hozzák el évről évre a táborba.

– Szeretnénk minél több tehetségnek lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra, fejlődésre. Illetve az is cél, hogy minél eltérőbb stílusú művészeket válogassunk össze, így biztosan rengeteget tudunk tanulni egymástól ez alatt az egy hét alatt. Többen külföldön dolgoznak, vannak, akik Spanyolországból, Olaszországból jöttek el a táborba – osztotta meg velünk a tanya megálmodója.

Az idei évben a művésztábor lakói a replikát állították a különböző technikájú alkotásaik középpontjába. A kiadott téma mentén a hét végére kerámiák, plasztikák, nyomatok és síkábrázolások készülnek.

– Most, hogy már körvonalazódnak a munkák, látszik, hogy nagyon izgalmas, friss és rendkívül változatos alkotások születnek – avatott be minket a kígyósi művész. Mint mondta, ilyenkor sokan – a többiek hatására – kilépnek a komfortzónájukból, és kísérleteznek a különböző technikákkal.

– Egy festőművész például a keramikusunkkal készít egy különleges felületet. De nemcsak ezeken a napokon, hanem hosszú távon is hatunk egymásra, az itt töltött napok a későbbi munkáinkon is nyomot hagynak – mesélte a Művésztanya tulajdonosa, miközben körbevezetett minket a vendégek között.

Láthatóan mindenki másképp nyúlt az idei, replika témához. Romvári Ákos például a tér és az idő kapcsolatát dolgozta fel az itt készült festményén. Csernus Luca pedig családja 1960-70-es években készült fotóit gondolta újra a vásznon. – Tizenkét év után költöztem vissza Újkígyósra. Ezelőtt sokat utaztam, ami egyfajta gyökértelen érzést váltott ki belőlem. Így mikor visszatértem, elkezdtem a családom múltját, származását kutatni, ezt örökítettem meg a képeimen – árulta el Csernus Luca.

A táborba visszatérő Kis Virág pedig Picasso: Békegalamb című képét emelte át a kerámiájára. 

– Üveg lámpabúrára raktam rá az agyaglapokat, ezeket összeragasztottam, majd készítettem hozzá egy hengeres talpat és szájat. Színeiben az ukrán zászlóra, valamint a kék égre és az Alföld sárga búzamezőire is emlékeztet. A rajta látható galamb pedig az új kezdet reményét ígéri – részletezte a keramikus. Nem messze a száradó agyagtól, Polner Eszterbe botlottunk, aki mezítláb, festékporokkal körbevéve ült Caravaggio: Nárcisz című képe által ihletett munkája előtt.

– Eszter hagyományosan, mozsárral készíti a festéket a képeihez – súgta nekem Adrienn, majd gyorsan hozzáfűzte, alig várja, hogy vasárnap végre kiterítsék az elkészült munkákat. – Fantasztikus érzés minden évben, hogy bár technikailag, gondolatiságban különbözünk, a kiterítéskor mégis láthatóvá válik, hogy van bennünk, a munkáinkban valami közös, valami egység – fogalmazott a művésztanár.