Különleges emléktúrán vettek részt a tardosi gyerekek

Még a reggeli hűvösben indultunk, a gyülekezők álmosan pislogtak, de fáradtságuk nyomban elszállt, amikor meglátták Liker György kocsist két szép fehér lovával. Platóra szállás előtt Mácsai Sándor üdvözölte a résztvevőket, s elárulta, az emlékút arról a Harruckern János György báróról kapta nevét, aki a 18. század második felében újratelepítette Csabát. A Hagyományőrző Kulturális Kör vezetője hozzátette, a település akkoriban szinte üresen állt, csupán néhány házat számlált, a szlovákságot viszont munkalehetőség és szabad vallásgyakorlás várta.

A lovaskocsin rögtön szóba elegyedtem Juhász Krisztina tanárnővel, tagintézmény-vezetővel, s megtudtam, az 1600 lélekszámú településről érkező gyerekek szlovák nemzetiségi iskolába járnak, így számukra meghatározó élmény a békéscsabai értékőrző túra.

Rövid kocsikázás után hamarosan a több mint 200 éves Molnárházhoz, a megyeszékhely legrégebbi lakóházához értünk. Mácsai Sándor elmondta, eredetileg szárazmalom malomházának és molnárszállásnak épült, már szerepelt az 1818. évi Bodoky Mihály-féle térképen is. Az épület felújításáról Kis Béla építész, műemlékvédelmi szakmérnök beszélt.

A magasabb gyerekek a ház egyedi, alacsony bejárati ajtaján belépve, kissé meghajolva tapasztalhatták meg, milyen mély tisztelettel érkeztek az egykori vendégek a házigazdához. Hamuban sült pogácsát majszolva, kellemes hűvösben nézhették meg a belső három helyiséget: a tisztaszobát, a pitvart és a géptérből kialakított lakószobát. Az épület kemencéjénél kicsit megpihentek, aztán felfedezték a füstjáratot, a különleges asztalágyat és kikukucskáltak a hatszemes ablakokon. Néhány fiú a padlásra is felmerészkedett.

A Molnárháztól a lovaskocsi aztán tovább zötyögött: a korhű hangulatot idéző utcák a 19. században épült, ma már közösségi térként is funkcionáló Meseházig vezettek. Itt a híres Kossuth-díjas művész, Schéner Mihály alkotásait nézték meg a fiatalok Veress Krisztina intézményvezető kalauzolásával. A Békési úti népi épületegyüttes hangulata, a meseszoba, a tulipános láda, a plasztikák, játszótéri makettek különleges gyűjteménye hamar rabul ejtette a gyerekeket. A vizuális élmények után a tornácon ülve, citromfű limonádét szürcsölve merenghettek még a múlton.

Aztán újra kocsira szálltunk és a Sarkantyú- Áchim- Marik- Zsíros utcák érintésével a Garay utcai Szlovák Tájházba érkeztünk. A vályog falazatú, fehérre meszelt, előtornácos épületben Kiszely András várta a csapatot. A békéscsabai szlovák önkormányzat elnöke rövid népismereti órát tartott, megkapóan és hitelesen mesélt az alföldi szlovákság életmódjáról. A fiatalok könnyen elmerülhettek a csabai kultúrában, majd az ünnepi hangulatot idéző hamisítatlan szlovák csemege, a mézes-mákos kukorica által a gasztronómiában is.

Ezután a kellemes augusztusi napsütésben könnyű séta vezetett a 200 éves Evangélikus Nagytemplomig, melynek történetéről Ábelovszky László mesélt. A presbiter-építésztől megtudtuk, a lenyűgöző méretekkel rendelkező építmény Csaba legmagasabb pontján áll. Elmondta, a templom többször esett át felújításon, a legnagyobb károkat az 1978-as földrengés során szenvedte el. Boltozatainak helyreállítása során vasbeton-szerkezettel erősítették meg a felső részét. Az építmény ma -húszemeletes ház magasságába nyúló tornyával- Közép- Európa legnagyobb evangélikus temploma, akár ötezren is elférnek benne. A gyerekek az oltár és a huszonnégy regiszteres orgona bűvöletébe merültek, majd a tanárnő által feltett, történelemmel kapcsolatos kérdésekre válaszoltak.

Utolsó állomásunk, a 180 éve épült szomszédos podsztyenás ház volt. A csabai népi építészeti elemeket hordozó épület történetéről Mácsai Sándor mesélt. Kolbászkóstolás után a gyerekek kezükbe vehettek egy 200 éves szlovák Tranosciust, majd vendéglátóikkal közösen énekeltek. Megnézték a hagyományőrző kör kisfilmjét, később pedig önfeledt játékba kezdtek, régi népi eszközöket kellett felismerniük. A Harruckern út során mindenkit más-más épület ejtett rabul, de annyi biztos: ezek a csabai gyöngyszemek szemnek és léleknek is felejthetetlenek.

A cél egy skanzen kialakítása

Mácsai Sándor célja megmenteni és beköltözhetővé tenni néhány másik podsztyenás házat. Élő skanzen várhatná a látogatókat, akik házi szappannal mosakodhatnának, szalmazsákon aludhatnának és kakaskukorékolásra ébredhetnének.

Addig is Békés megyei általános iskolásokat invitál a Harruckern-emléktúrára, hogy jobban megismerhessék megyeszékhelyünk történetét, hagyományait.