Sajátos mintákat fest képeire a gyomaendrődi Lázár Rebeka

– Miként toppant be életébe ez a szerelem?

– Tizenkilenc évesen kezdtem el festeni, amikor divattervezőnek jelentkeztem egy iskolába. Mivel oda is kellett egyfajta rajztehetség, felkértem egy dévaványai festőt, hogy tanítson meg az alapokra. A divat- és anatómiarajzok mellett később bevezetett a festészet rejtelmeibe is, ami szinte első alkalommal szerelemmé vált. Végül csupán egy évet jártam a fent említett szakra, de a festészet azóta is megmaradt. Komolyabban pedig a koronavírus miatt elrendelt korlátozások idején kezdtem el foglalkozni vele, amikor volt elég szabadidőm a szárnyaim próbálgatására.

– Mivel foglalkozik a festészet mellett?

– Főállásban pedagógiai asszisztens vagyok, később azonban csak festeni szeretnék. Emellett elvégeztem nemrég egy televíziós műsorkészítő szakot is, ami felé szintén kacsingattam egy időben, de anyai teendőim mellett már nem férne bele, hogy azzal is foglalkozzam. Hároméves kisfiam ugyanis igazi örökmozgó, így már a két tevékenységem mellett is nagy segítségemre vannak felügyeletében a szüleim és a nagyszüleim egyaránt.

– Van-e kedvenc festője, illetve mi az, ami megihleti?

– Mondhatni, számtalan kedvenc festőm van, de időszakonként változik, hogy kinek az alkotásaihoz vonzódom jobban. Most Tamara de Łempicka alkotásai állnak hozzám legközelebb, de állandó favorit például Salvador Dalí és Frida Kahlo. A stílusok közül pedig főként az art décót követem.

– Ha már stílus… Van olyan, ami kifejezetten jellemző az alkotásaira?

– Jelenleg egyfajta kísérletezésben vagyok, az absztrakt kubizmust próbálom keverni a realizmussal, aminek eredményeként sajátos mintákat festek a képeim hátterébe. Ezt azért találtam ki, mert manapság a képzőművészetet sokkal nehezebb eladni, mint az alkalmazott művészetet, ezért próbálom a kettőt vegyíteni. Ebben pedig megtalálni az önkifejezés és az adott térbe való illeszkedés hangsúlyát.

– Mennyi idő alatt készül el egy munkája, és mitől függ, hogy mi kerül fel a vászonra?

– Az időtartam változó, függ a kép méretétől is, illetve a szabadidőm mennyiségétől. Most átlagosan három este alatt készül el egy 50-szer 60 centiméteres munkám, de később, ha napi nyolc órában foghatok majd ecsetet, ez minden bizonnyal rövidül. Eddig leginkább saját ötletek és kedv alapján festettem, néhány hónapja viszont elkezdtek érkezni hozzám a portrérendelések. Utóbbiak főként ismerősöktől, de ahogy telik az idő, bővül a kör. Volt néhány éve egy kiállításom a budapesti Titok Galériában, de oda még teljesen más stílusban festettem.

– Alkotásai többségén visszatükröződik az arany szín. Mondhatni, hogy ez a kedvenc?

– Az arany valóban mindig visszatér. Mellette az egységesség alapján a természet és a bőr színeit alkalmazom leginkább, melyek mellett felbukkan egy-egy vidámabb, harsányabb színvilágú kép is, érdekes kombinációkkal. Dolgozom továbbá egy sorozaton is, amelynek első része az Erdő címet viseli majd, de vannak ötleteim az önkifejezésre, és a társadalomkritika műfaja is érdekel. A témákat illetően főként a portré áll közelebb hozzám. Fontos számomra, hogy legyen személy a képen, például arcokat és testet is szeretek festeni. A lényeg az emberközeliség. Mindez talán annak is köszönhető, hogy a festészet egyfajta lelki gyógyításként is hat rám. Problémásabb időszakokban nyugodtabb leszek tőle, de a precizitás és a higgadtság terén is sokat fejlődtem, illetve fejlődök még most is általa.

Videó: Borsonline