Visky András

2020.07.31. 17:26

Kendőzetlenül mesél családja megrázó történetéről a gyulai darabban

Szombaton a megye fürdővárosában a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös bemutatójaként Visky András Pornó – Feleségem története című darabját láthatják a nézők. Az Árkosi Árpád rendezésében színpadra vitt alkotás kirívó címe mögött rejlő történetről kérdeztük az írót.

Nagy Szilvia

Kolozsvár, 2013. november 27. Visky András író, dramaturg azon a beszélgetésen, amelyen Esterházy Péter íróval az írásról és színházról beszélgettek a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében Esterházy Péter Én vagyok a Te címû darabjának felolvasószínházi bemutatója után 2013. november 26-án. Az elõadást Visky András rendezte. MTI Fotó: Biró István

Fotó: Biró István

– A színdarab a Ceaușescu-korszak abszurditását eleveníti fel. Milyen személyes élmények vezettek a mű megírásához?

– Pontosan 1985-öt írtunk, amikor saját jogon ellenzékivé váltam Romániában. Addig is megfigyeltek, hiszen református lelkész édesapám fiaként folyamatos „veszélyforrást” jelentettem a diktatúra számára. A feleségemmel friss házasok voltunk, a vegzálás időszakában üldöztetések, házkutatások keserítették életünket. Amikor a hitvesem várandós lett a harmadik gyermekünkkel, azt éreztük, bármi megtörténhet velünk, sötétedés után megverhetnek, egyik pillanatról a másikra eltűnhetünk.

Visky András: versolvasás és írás nélkül nem tudok létezni, alkotni /Fotó: MTI – Archív/

– Az önkényuralmi rendszer átszőtte az életük minden mozzanatát?

– Szembesültünk azzal a kérdéssel, létezik-e egyáltalán intimitás? A diktatúra akarta a testünket, az érzelmeinket, akart mindent. Elhatároztam és megértettem, hogy ugyanaz az ember tudok maradni, mint addig: elhárítottam az cenzúrát és az öncenzúrát is. Ez a felismerés vezetett el a darab címéhez, ami valójában egy fedőnév. A politikai pornográfiára utal, ami a test tökéletes kontrollját takarja. Ami történt velünk, élesen rávilágított a nők és a kisgyerekek kiszolgáltatottságára.

– Szavaiból kivehető, hogy családjában tragédia történt.

– Ebben a feszültségekkel teli, szörnyen sötét időszakban a várandósság 6. hónapjában a feleségem méhében elhalt a magzat. Nem tudott spontán elvetélni, és a hisztériásan felfokozott, ostoba abortusztörvény miatt az orvosok nem voltak hajlandók beavatkozni. Szembe kellett néznünk a szeptikus sokk bekövetkeztével, már visszafelé számoltuk a napokat, amikor végül spontán elment a kisbaba. A történtek nagyon megviseltek bennünket és két meglévő gyermekünket is, akik máig emlegetik a névtelenül „eltűnt” testvérüket.

– A darab megírása adott egyfajta lelki megtisztulást, felszabadulást?

– Titkos megfigyelési anyagaink 1400 oldalra rúgtak, ennek ellenére lelkileg háborítatlanok tudtunk maradni, hisz a belső szabadság mélyen gyökerezik, nem rabolható el csak úgy. A darab megírása egyébként a gyászmunka elvégzésének fontos mozzanata volt, de a történetet csak 20 évvel a valóságos események után tudtam elmondani, amikor a Nemzeti Színház felkérésére megtaláltam a formáját. A darab a Biblia évében született, akkor értettem meg a „ne lopj” parancsolat lényegét is. A felszólítás nem a tárgyak eltulajdonítását tiltja, hanem a másik ember személyiségének, magánéletének elrablását. A darabban a főhősöm azt kérdezi: kinek szeretkezzünk, nekik vagy nekünk? Nem volt könnyű megírni a történetünket, fölszakadtak a sebeink és felrémlett, mennyi embert kergettek kétségbeesésbe és halálba akkoriban.

– Mi segített a túlélésben?

– A hit, ami nemcsak a túlélésben jelentett kapaszkodót, hanem a lehetetlen helyzetek elfogadásában is. Úgy harcoltuk végig az abszurd helyzetet, hogy közben megőriztük emberi méltóságunkat és igyekeztünk érezni Isten jelenlétét a történelemben. A hit tett elég bátorrá ahhoz, hogy szóba álljunk a Teremtővel és kérdéseket tegyünk fel neki. Nem vigaszt adott, hanem a tudatot, hogy van jelentése és értelme az életünknek. Gyermekünk elvesztésével belefutottunk a saját halálunkba, de a történteket felruháztuk azzal a jelentéssel, hogy a lélek magával viszi a személyiséget és az élet nem zárul le, örökké tart.

Titkosszolgálati iratok részletei is elhangzanak majd a színpadon

Visky András 1957-ben született Marosvásárhelyen. Református lelkész édesapját az '56 utáni ideológiai tisztogatások idején börtönbüntetésre ítélte a román kommunista vezetés. Édesanyját gyerekeivel együtt a Bărăgan-alföldi táborba internálták.

A József Attila-díjas író, drámaíró 1990-ben kezdett dramaturgként dolgozni, a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál több mint 40 előadás fűződik a nevéhez, drámáit magyar, román és amerikai színpadokon is bemutatták. A Pornó – Feleségem története című darab különlegessége, hogy Árkosi Árpád rendező ötlete alapján a titkosszolgálati iratok részletei az író hangján szólalnak meg. A Várszínpadon Visky András feleségét Imre Éva játssza.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában