A kondorosi Kepenyes Pál kilencévesen tudta, hogy szobrász lesz

A szobrászat Picassója. Sokan így emlegetik a nagyvilágban Kepenyes Pált, pedig messziről indult. Kicsi gyerekként látta, ahogy az eső a porból olyan anyagot varázsol, amit a felnőttek agyagnak hívnak.

– Játszottam vele, és a kezeim között lovak, autók, cicák, malacok és emberek születtek. A játékaim voltak, az iskolába is magammal vittem őket. Elsöprő érzés töltött el – ecsetelte. – Megtanultam olvasni, és onnan kezdve minden lenyűgözött. A világom megtelt emberekkel, szereplőkkel, országokkal, földrészekkel, fajokkal, épületekkel, vonatokkal, nyelvekkel, festményekkel, gyönyörűségekkel, gyerekekkel, nőkkel, pénzzel, szerelemmel és szobrokkal. Ekkor, úgy kilencévesen tudatosodott bennem, hogy szobrász vagyok.

Módos paraszti családba született, és egy puskacső mellett majdnem ez lett a végzete. Mint kulákfit a budapesti Képzőművészeti Főiskoláról két év után eltávolították, majd fegyverrejtegetés és a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére szőtt összeesküvésben való részvétel vádjával 1950-ben letartóztatták. Egy világháborús puskacsövet talált meg és vitte haza, ez volt a fegyver. A koholt per után elítélték, bebörtönözték.

– Itt kezdődött a barátsága férjem édesapjával, Bartha Sándorral, aki a Rákosi-korszakban ugyancsak nemkívánatos személynek számított – írta Kepenyes Pálról Rátkai Erzsébet, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. – Az együtt töltött nem kevés időt kihasználva apósom megtanította fiatal barátját franciául, aminek később nagy hasznát vette. Kepenyes Pál a szobrászattal a börtönben sem hagyott fel. Kenyérből formázott kisplasztikákat, amelyeket, ha megéhezett, megevett. Együtt volt Bartha Sándorral a csolnoki rabbányában is, ahol némileg nagyobb szabadságot élveztek, mint a börtönben. Elkészítette gipszből barátja fejszobrát. Itt történt, hogy egy bányaszerencsétlenség áldozatai emlékére kétalakos kőszobrot faragott, ami most is ott áll a csolnoki temetőben. Erre való tekintettel 1956-ban feltételesen szabadlábra helyezték. Ezután részt vett a forradalomban, majd a biztos akasztás elől külföldre menekült. A poggyásza legfontosabb darabjai egy Pilinszky-kötet és a ledöntött Sztálin-szobor földről felszedett darabjai voltak.

A kondorosi fiatalember tanulmányait Párizsban fejezte be, ahol már ekkor hírnevet szerzett magának a Sztálin-darabokból készített szoborszerű ékszereivel. A francia fővárosban ismerkedett meg egy mexikói származású hölggyel.

– A hideg börtönben megfogadtam, hogy kiszabadulásom után olyan helyen élek majd, ahol egész évben meleg van – mesélte a művész, amikor Paluska Zoltánnal, egyik kondorosi barátjával beszélgettünk vele. – Így nem esett nehezemre, hogy szerelmemet követve Mexikóba menjek, és ott telepedjek le.

Mexikó Citybe érkezve azt tapasztalta, hogy a vastelepek tele vannak leadott fegyverekkel. A forradalom friss élménye és az indiános, cowboy­os regények emléke rávette, hogy összekuporgatott pénzéből vegyen egy pisztolyt, ami az övébe dugva véletlenül elsült, és sérülést okozott a lábán. Kórházba került, de se papírja, se állampolgársága nem volt, így nem akarták kezelni. Az akkori helyi viszonyokat jól jellemzi, hogy az orvos azt tanácsolta neki, hozzon két tanút, akik igazolják a személyazonosságát. A kórház előtt két embert lefizetett, hogy tanúskodjanak a kórházban, hogy ő Pál Kepenyes. Miután ez megtörtént, ellátták a sebét, és okmányokat is kapott.

Szintén az akkori helyi körülményeket igazolja az a történet, ami szárnyra kelt acapulcói háza építésének körülményeiről. Földnyilvántartás abban az időben nem volt, így a művész és felesége az acapulcói öböl felett magasodó hely tetején leütött négy karót, ezzel jelezték, hogy mától ez az ő telkük. A ház és galéria önmagában egy alkotás a hófehér falaival, a nyitott öbölre néző óriási teraszával, az esővizet (egyben használati vizet) gyűjtő tetőszerkezetével, az egyedi plasztikákkal ellátott ajtóival, a lakásban és kertben található szobrokkal. A házat Kepenyes Pál maga tervezte és építette fel.

Mexikóban lett világhírű szobrászművész, az elsők között kapta meg az országban a Becsületrendet, beválasztották a 200 legismertebb mexikói személyiség közé. Az acapulcói repülőtérre érkezők elsőként A nap népe című, közel 15 méter magas köztéri szobrát pillanthatják meg. Bár Mexikóban több köztéri szobra áll, Magyarországon a csolnoki mellett sokáig mindössze a szarvasi temetőben a Don-kanyar magyar hősi halottai tiszteletére készített emlékműve volt látható. 2018-ban három műve közül a kondorosi városháza előtt állították fel Önarckép című, bronzból készült, márvány talapzaton álló szobrát. A művész rengeteg kitüntetést kapott, de – legalábbis a Kossuth-díjig – a 2008-as kondorosi díszpolgársága töltötte el a legnagyobb büszkeséggel.

Dankó Béla országgyűlési képviselő, a Kondoros és Környéke Polgári Együttműködés Egyesület alapítójaként – a szervezet sokat tett Kepenyes Pál szobrainak megszerzéséért – elmondta, példás összefogással kerülhettek Kondorosra az alkotások. Ebben részt vállalt az egyesület mellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma, mely a 20 millió forintos költséget magára vállalta, valamint a kondorosi önkormányzat, mely támogatólag közreműködött. A Robbanás a világmindenségbe és a Túlszárnyalt akadályok című alkotások a kondorosi polgármesteri hivatal dísztermében láthatók.

Kepenyes Pál 1992-ben látogatott először haza, Budapesten két kiállítása is volt. A kondorosi Závogyán Magdolna, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője ekkor találkozott először személyesen a művésszel. Jóval később, a megyei önkormányzat kulturális referenseként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szobrász művei­ből kiállítás nyíljon 2009-ben a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A művelődési intézet ügyvezetője elmondta, mindent megtesznek azért, hogy minél hamarabb múzeum nyíljon Kondoroson, ahol Kepenyes Pál alkotásait láthatná a nagyközönség.

– Kepenyes Pál több mint 60 évi távollét után is őrzi és hirdeti mindenfelé a magyarságát – ecsetelte Závogyán Magdolna. – Tökéletesen beszél, ír, olvas magyarul, nagyon sok magyar verset tud. Időről időre dalra fakad, a repertoárja magyar nótákból, népdalokból, meg korabeli slágerekből áll.

Ribárszki Péter, Kondoros polgármestere is büszke arra, hogy személyesen találkozhatott Kepenyes Pállal. Elmondta, a nagy formátumú kondorosi példaképek egyike, ezért is örül annak, hogy a városháza előtt felállíthatták első magyarországi, köztéri szobrát.

Rátkai Erzsébetnél jobban nemigen lehet pár mondatban összefoglalni azt, ami Kepenyes Pált jellemzi. Ezt írta: „Művészet- és életfilozófiája magával ragadó, tele meglepetéssel és eredetiséggel. Szórakoztató és érdekes gondolkodási folyamatokat indít. A vele kapcsolatba kerülőket figyelemmel, kedvességgel veszi körül. Sérelmeket nem hordoz, mert a világ felé irányuló kíváncsiság és az állandó továbblépés késztetése, az alkotás erre nem ad időt. Társaságában az időtlenséget éljük át, az emberi létezés szabadságát, a változatosságot, a teremtés nagyszerűségét, esztétikai kérdésekben hajthatatlanságát, és mindez egy kamasz fiú huncutságával párosul.”

A filmes szakma is felfedezte

A folyamatosan megújuló művészt a filmes szakma is felfedezte, több produkcióhoz készített ékszereket. Ezek közül a legismertebb a Conan, a barbár című film, amelynek szereplői az ő alkotásait viselik. Az amerikai milliomosok, az üzleti és politikai elit is előszeretettel látogatta a mester acapulcói műhelygalériáját. Népszerűek az ősi időket vagy éppen egy elképzelt világ mitológiáját megjelenítő, többfunkciós ékszerkölteményei. Eseményszámba megy az is, amikor Kepenyes-ékszer tűnik fel egy aukción. A míves darabokért esetenként kisebb vagyont fizetnek a névtelen vásárlók.

Liz Taylor botrányt csapott

Kepenyes Pál művészetének szerves része az ékszerszobrászat. Ezüstből, bronzból, drágakőből készült ékszereire azonban ne úgy gondoljunk, mint a divatos szalonok vitrinjeiben sorakozó nyakláncokra, karkötőkre, gyűrűkre. Az ő ékszerei rendkívül attraktívak, alapos anatómiai ismeretekről árulkodnak, magukon viselik az ősi indián kultúra hatását.

Rátkai Erzsébet írt a Kepenyes Pál munkáit bemutató album magyar kiadásába előszót. Ebben is szerepel egy történet a híres botrányról. Az egyik filmbemutatót követő partin Liz Taylor színésznő férjétől, a szintén világhírű színésztől, Richard Burton-től kapott hatalmas briliánssal jelent meg. Ezt azonban senki nem vette észre, mert mindenki a producer feleségének fejdíszét csodálta, amit Kepenyes Pál készített. Látványos sértődés lett a dologból, de egy idő után már ők is tőle vásároltak.