Interjú

2019.04.26. 11:15

Képzőművészként a szabadságot tartja az egyik legfontosabb értéknek

Holó Hóbel László munkáiból nyílt kiállítás a napokban a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központban. Ennek kapcsán beszélgettünk az alkotóval a kiállítás fogadtatásáról, művészet és tanulás kapcsolatáról, valamint lehetőségekről.

Hankó Judit

- Napokban volt a megnyitó. Az előzetes várakozásainak megfelelően alakultak a dolgok? Elégedett volt az érdeklődéssel?

- Nem, én nagyobb érdeklődést vártam. A probléma az volt, hogy a papír alapú meghívók egy nappal előtte készültek el. Amúgy nem volt rossz. Novák Attila képzőművész-tanár nyitotta meg a kiállítást.

Idefelé jövet találkoztam Szente Béla igazgató úrral, akitől megtudtam, hogy nagyon jók a visszhangok. A neoavantgárd nagyon progresszív művészet, nem nagyon van elismerve.

Novák Attila és Holó Hóbel László a kiállítás megnyitóján /Fotó: Imre György/

- Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

- A nem megfelelő érdeklődés, a közöny. Még mindig a régi felfogás van. A realista művészet még mindig benne van az emberekben. Ez nem az amit lát, hanem érezni kell ezt. Van, aki így, van, aki úgy és van, aki amúgy. Ha festek egy fát, akkor az egy fa. Az festészet, de a művészet az több.

A jövő sajnos rosszabb lesz. Csak az anyagiasság, csak az érdekek. Ez nem kereskedelmi festészet. Én nem is árulok képeket. Ha valakinek megtetszik, természetesen eladom, de ezek nem erre készülnek.

 

A szerző felvételei

- Miből szokott inspirálódni?

- Ez belülről jön. Ezt nem lehet megmagyarázni, hogy ez például miért így készül. A műveim elgondolkodtatóak. Úgy látszik az emberek nem nagyon szeretnek gondolkodni. Inkább leülnek a tévé elé. Romlani fog a helyzet – ez az érzésem.

- Nem lenne egyszerűbb beállni a sorba?

- Nem, azt nem. Soha nem voltam tagja semmilyen művészeti társaságnak. Egyetlen egynek voltam tagja, egy avantgárd körnek, de azt megszüntették. Meg a földalatti mozgalomnak, de ezt hagyjuk, ez a múlt. Bevettek a Békéstáji Művészeti Társaságba, ami a megyében a legnagyobb. Az volt az első, hogy belépek rendben van, de a szabadságomat megtartom. Beleegyeztek. Ilyen képeket nem csinál senki, én vagyok ilyen kakukktojás.

- Voltak próbálkozások a szabadsága korlátozására?

- 1970-ben tagja voltam egy földalatti csoportosulásnak, de azt a rendőrség betiltotta... Nemrég volt egy kiállításom egy intézményben és az ottani igazgató levetett egy képet, hogy ezt mégse művész úr. Nem szeretem, ha így hívnak. Ha a kultúrát bántják, piszkálják és hozzányúlnak, akkor baj van. Több ezer éve így van. Figyelje meg, hogy a televízióban is, miért éjfélkor vannak a művészfilmek. Mert elfoglalják a helyüket a bugyuta sorozatok. Engem ezek nem szórakoztatnak.

- Szokott egyáltalán televíziót nézni?

- Nem igazán, nagyon ritkán. Inkább westernfilmeket nézek, kikapcsolódásként. Amikor hazamegyek beteszek egy filmet, úgyhogy nézem is, meg nem is.

- A filmeken kívül mi az, ami még kikapcsolja?

- A család, van két gyönyörű unokám. Sajnos távol vannak, sőt most az az érzésem, hogy külföldre készülnek. Van egy nyaralónk, ahová sokszor kimegyek és nem csinálok semmit. Ha az ember túlhajszolja magát, akkor olyan állapotba kerül, hogy az veszélyes. Olyankor fogom magam, sétálok, napozok.

- Egy-egy nagyobb kiállítás után van olyan időszak, amikor nem dolgozik?

- Nem nagyon van. Van olyan is, hogy elmegyek a műterembe és nem csinálok semmit. A közeg, ami nagyon fontos. Nem kell mindig festeni. Most Budapestre készülök. Még nem tudom, hogy melyik galériába sikerül bejutni, de ezt nagyon szeretném. Többet várok a pestiektől. Aztán lehet, hogy tévedek. Főváros, jobban fogadják a kultúrát, de ez nem biztos, hogy így van.

Volt olyan is, hogy munkások dolgoztak a műtermemnél, és bejött kettő, és csak nézték, csodálták a képeket. Nem kell azért lenézni valakit, mert munkás. Sokszor a gyerekek is jobban odafigyelnek, mint a felnőttek. Kicsit közelebb áll ez a világ a gyerekvilághoz, mint a felnőtthöz. A gyerekek sokszor jobban reagálnak rá. Az unokám is sokszor nézegeti, nézegeti. Figyelem, hogy mit néz, 10 percen át bámulja erről, bámulja arról.

Ezeket a képeket nem szabad sűrűn rakni, mind egy külön világ. Megzavarja egyik a másikat.

- A budapesti kiállításra is ezek a képek mennek?

- Nagyrészt, de vannak a műtermemben olyan képek, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy itt érvényesüljenek. Ha nagy galéria lesz, akkor viszek azokból is. Szerintem ezek a képek bármelyik modern galériában megállnák a helyüket.

Voltam most Bécsben, a Modern Művészetek Múzeumában. Vannak csodálatos dolgok, de nem voltam elájulva.

- Tervez esetleg külföldi tárlatot?

- Tervbe volt véve, de nem jött össze. Én csak meghívásos alapon tudnám elképzelni. Nem tudnám kivitetni a képeket. Anyagilag nem engedhetem meg magamnak. Csak úgy lehetne, ha állnák a költségeket. Itt is a Csabagyöngye finanszírozta a szállítást.

- Bánja, hogy annak idején nem vették föl az iparművészeti főiskolára?

- Háromszor jelentkeztem. Egyáltalán nem bánom, képzetlen vagyok, nem tanultam a szakmát. Semmilyen főiskolára nem jártam. Rajzoktatáson általános iskolában voltam, majd később a Mokos-körben. Autodidakta vagyok. Szakmát meg lehet tanulni, de művészetet nem. Vagy van tehetség vagynincs. Ha nincs tehetség, akkor megáll egy ponton az ember és csak festeget.

Ha felvettek volna, akkor lehet, hogy jobb státuszban lennék, tanár lennék, de ezek a képek nem születtek volna meg. Tudniillik a tanulás elviszi az embert. Olyan dolgokat már nem mer megcsinálni, ami ösztönösen, mélyből jön. Más dolgok születtek volna, de ilyen progresszív ösztönképek nem.

Technikai kifogások vannak ezeknél a képeknél is. Ezt meg lehet tanulni. Nekem is nehéz volt, de egyre jobban csinálom. Darabos volt, de beletanultam. A technikát igen, de a művészetet azt nem lehet megtanulni, az vagy benne van az emberben vagy nincs.

Láttam olyan kiállítást, ahol az alkotónak több főiskolája volt. Egyéni tárlat volt. Egy képét láttam, és mindent láttam. Ennyire rutinná vált nála, hogy gyártja szinte a műveket.

- Mit tanácsolna a mai fiatal festőknek?

- Dolgozzanak. A fiatal tanárok tanítanak, túlórákat vállalnak, és ez a művészet rovására megy. A művészet az egy szabad dolog. Sajnos keveset foglalkoznak a művészettel, és ez látszik is a munkájukon. Volt egy kijelentésem egy kiállításon, amiért sok kritikát kaptam. Tulajdonképpen idéztem Fajó Jánost, aki kijelentette, hogy járt az iparművészetire csak nem tudja, hogy minek.

Előzmény:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában