2018.01.21. 07:01
Míg régebben cetlikből, ma már okostelefonokból puskáznak
A puskázás sokat fejlődött az elmúlt évek alatt. Amíg régen kizárólag lapokra, vonalzóra írva, szoknya alól kihajtva és tollba rejtve alkalmazták a diákok a nem megengedett eszközöket, ma már ehhez is az okostelefonjaikat használják.
A diákok ma már nem a pad alá, szoknya alá, tolltartóba rejtett cetlikkel, hanem a legmodernebb technikákat bevetve csalnak dolgozataiknál és a vizsgákon. A legkülönbözőbb módszerek közül választhatnak. Legnagyobb segítségükre talán az okostelefonok lehetnek. Ezekbe elmenthetik jegyzeteiket, diktafonjára rámondhatják az anyagot és egy vezeték nélküli fülhallgató segítségével a dolgozatírás alatt visszahallgathatják azt, így adhatnak tökéletes válaszokat a tanáraik által feltett kérdésekre. Módszereikhez ötleteket kaphatnak korábbi diákoktól, leleményesebb osztálytársaiktól is, de már puskázáshoz készített weboldalakról is tájékozódhatnak. A puskázási szokásokról kérdeztünk meg egy nyugdíjas tanárnőt, egy régi diákot és egy jelenleg is dolgozó tanárnőt.
Gálik Péterné nyugdíjas tanítónő elmondta, alsó tagozatos első és második osztályos gyermekeket tanított, ebben a korosztályban még nincs puskázás. Inkább saját élményeiről mesélt: amikor Okányban járt általános iskolába, nem volt divat a puskázás. Akkoriban a tanáraik iránt érzett tiszteletből fakadóan a diákoknak eszükbe sem jutott csalni a jobb jegy érdekében. A tisztelet mellett visszatartotta őket az is, hogy a szülők és a tanárok jól ismerték egymást, szoros kapcsolatban voltak, így hamar kiderültek a csínytevések, amik azonnali büntetéssel jártak. Középiskolás korában puskázott először, de sosem ment jól neki. Kipróbálta az összes módszert, cetliket rejtett tolltartójába, szoknyája, köpenye vagy lába alá, tankönyvét nyitotta ki, radírra, tollra írta rá a lényeges válaszokat. Ezeknek általában lebukás lett a vége, egyedül a tenyerébe írtakat tudta olykor felhasználni. A tanáraik úgy védték ki a trükközéseket, hogy elrakatták a diákokkal azokat az eszközöket, amikbe puskát rejthettek. Ha valakinek mégis sikerült, az a javításnál bukott le, mert a pedagógusok jól ismerték tanítványaikat, és feltűnő volt nekik, ha egy gyengébb képességű diák túl jó dolgozatot írt.
Egy neve elhallgatását kérő – jelenleg tanárként dolgozó – régi diáktól megtudtuk, a középiskolában puskázott először. Főleg történelemből írt ki fogalmakat, évszámokat kis lapokra. Profi szintre azonban egyetemi évei alatt fejlődött, mert itt a tananyag mennyisége olyan mértékű, hogy nem jutott idő mindent megtanulni. Elsősorban hasábokra tördelt hosszú lapokat készített, amiket harmonikaszerűen hajtott össze, és lapozgatva lehetett olvasni. Ennek tartalmát viszont ismerni kellett, anélkül lehetetlen volt megtalálni benne a jó választ. Elmondta, hogy az egyetemen nem volt egyszerű a puskázás, mert ha rajtakapták őket, azonnal egyest kaptak. Tanáraik – a csalások kivédése érdekében – sorsolt helyekre ültették őket a vizsgákon, négy-öt csoportra osztották őket, és színes lapokra írták a tesztkérdéseket a lapcserélés elkerüléséért. Ezenkívül a nagyobb vizsgákon egyszerre akár négy-öt felügyelő is rajtuk tartotta a szemét. A szóbeli vizsgákra és szigorlatokra pedig muszáj volt megtanulni a korábban elmulasztott anyagokat, bár volt olyan, aki ott is tudott vagy mert puskázni.
Szigorú, nem mernek puskázni nála
A tanárnőként dolgozó Petényi Beáta Éva elmondta, jelenleg alsó tagozatos diákokat tanít, de a korábbi években felső tagozatos angoltanárként nála is előfordult, hogy tanítványai puskázni próbáltak. Szigorúan veszi a csalást, ha észleli, azonnal elveszi a dolgozatot. A modern technikákkal még nem találkozott, csak a jól bevált cetlikkel és az egymáséról lesni próbálkozókkal. Előfordul, hogy megsajnálja a csalót, és visszaadja a dolgozatot, ilyenkor a kiesett idő a büntetés.
Illusztráció: Shutterstock