Lelőtte az agarászó orvvadász kutyáját

Vadászni mentem azt követően, hogy végeztem a napi munkával – emlékezett vissza a múlt hét szerdán történtekre a Kötegyáni Vadásztársaság hivatásos vadásza. Juhász Gyula elmondta, hogy Sarkad határából indult, a vasútvonal mellett haladt autójával. Előzőleg esett az eső, és ennek köszönhetően egy kutya nyomát pillantotta meg a földön. Először a közeli tanyáról elkóborolt ebre gyanakodott, azonban akkor, amikor a dűlőúton ment, meglátott két agarat.

Szabadon bóklásztak – folytatta Juhász Gyula. Elmondta, hogy később észrevette a férfiakat is, akikkel több kutya volt. Ők is észlelték őt, és próbálták visszahívni az ebeket. Az egyik azonban nem hallgatott a hívó szóra, ehelyett kihajtott, kiugrasztott egy nyulat a bokorból. Mivel az agár nem volt a gazdája felügyelete alatt, tőle nagyjából háromszáz méterre lehetett, a hivatásos vadász nem tétlenkedett, úgymond terítékre hozta, tehát lelőtte a kutyát.

– Erre a törvény lehetőséget biztosít, és mielőtt meghúztam a ravaszt, minden körülményt értékeltem. Az eb elpusztult, de személyi sérülés nem történt – hangsúlyozta Juhász Gyula. Kifejtette: jogszabály szerint a hivatásos vadász elejtheti a kutyát, ha más módon nem lehet biztosítani a vad védelmét. Időközben szólt a vadásztársaság elnökének és a rendőröknek is. Előbb Nagy István érkezett, és addig, amíg a rendőrök nem értek a helyszínre, feltartóztatták a négy sarkadi férfit.

Az orvvadászok másként emlékeznek a történtekre, ők azt állították a hivatásos vadász elmondása szerint, hogy csak sétáltatták a kutyáikat, állatkínzást emlegettek. A rendőrségnél korábbi közleményükben azt jelezték: a négy közül egy, egy 21 éves sarkadi férfi ellen indítottak büntetőeljárást orvvadászat miatt. Az ő ebét terítette le Juhász Gyula.

Azt Nagy István tette hozzá, hogy a sarkadi férfiak szomorkodtak az elpusztult kutya miatt, mondhatni ment a sírás-rívás. Ehhez képest elgondolkodtató, hogy a tetemet otthagyták a helyszínen, nem temették el az elvileg szeretett állatot. A vadásztársaság elnöke szerint ez arra lehet bizonyíték, hogy csak eszközként használták az orvvadászathoz az ebet.

Juhász Gyula és Nagy István kiemelte: folyamatosan figyelnek arra, hogy rend legyen a Kötegyáni Vadásztársaság területén, ami 5475 hektárra tehető – és olyan terület is tartozik hozzá, ami közigazgatási szempontból nem kötegyáni, hanem sarkadi terület. Mint fogalmaztak: bíznak abban, hogy a mostani esetnek visszatartó ereje lesz, és nem jelennek meg újra orvvadászok. Egyébként jó tíz éve volt egy hasonló eset, akkor is agarászókat értek tetten.

Nagy károkat okoznak a tilosban járók

Nagy István elmondta, a jogszabályok szerint van lehetőség agarászásra, ehhez szükség van az adott vadásztársaság engedélyére, illetve be kell előre jelenteni. Különben orvvadászoknak számíthatnak azok, akik agarakkal jelennek meg.

Az orvvadászok abban okoznak jelentős kárt, amiből tulajdonképpen a vadásztársaság él. Nemcsak az a gond, hogy elejtenek egy-egy őzet – aminek értéke egyébként trófeától függően akár 1 millió forint is lehet –, hanem az, hogy évekre visszavetik a munkát.

Nagy István ismertette: a Kötegyáni Vadásztársaság területén szinte minden vad megtalálható. Főleg az apróvadak, mint a fácánok és a nyulak a jellemzők, de a szarvasok, a vaddisznók és az aranysakálok is jelen vannak. Ha van víz a Gyepesben, tőkés récékkel is lehet találkozni.

Évekkel ezelőtt fordult a trend. Amíg korábban javarészt az apróvadak vonzották Kötegyánba a vadászokat, addig most inkább az őzbak- és a sutavadászat a jellemző. Előfordul, hogy külföldiek érkeznek a határ menti településre, például spanyolok.