Játszótér, ahol barátságok születnek és ahol adományokat is szortíroznak

Az esztendő 360 napján nyitva tartó játszótér 40 ezer látogatást regisztrál évente­. A számok ismerős arcokra­ válthatók, az ajtófélfán a ­növekedést jelölő rovátkák megannyi kedves, szeretni való­ gyerek mosolygós arcát elevenítik fel. A faház falát szinte tapétaként borító fényképek a közösen megélt túrákra, máltais táborokra, hagyományos és alkalmi programokra emlékeztetnek.

– Szeretnék ütőt kérni – ­lépett be az irodába egy kis­kamasz, aki szerdánként a barátaival a játszótéren asztaliteniszezik egy kicsit. Sötétedés előtt bandát bontanak és hazamennek.

– A nyitás évében megszállta­ a teret a „kemény mag”. Voltak balhés fiataljaink. Jól megvertük őket fociban, s kialakult a jól kezelhető kapcsolat. Az a korosztály már felnőtt, de visszajár, beköszön hozzánk. Kollégáim mindegyike másban jó. Családias a hangulat. Megtaláljuk a közös hangot picikkel, kicsikkel, kamaszokkal, kísérő szülőkkel. Egyre több háttérmunkát végzek, igazi­ felüdülés, ha kijutok a srácok közé – mesélt mozgalmas mindennapjaikról a játszótér vezetője, Frankó Attila, aki a pályázatokat írja, továbbképzésekre jár.

Mint kifejtette­, eredetileg az volt a máltais játszóterek kialakításának koncepciója, hogy azokat szociálisan terhelt lakókörnyezetbe építik. A „kulcsos” gyerekeket akarták a térre bevonzani, rajtuk keresztül a szakemberek megismerik a családokat (például Miskolcon, az Avas-lakótelepen). Orosházán más a helyzet: az egész városnak szól, nem egy lakótelepnek, lakóközösségnek. Sokszor érkeznek ide a kistérségből is kirándulni, játszani ­vágyó fiatalok.

– Szerencsés helyzetben ­vagyunk. Bennünket a hét év alatt nem szállt meg egyetlen kis „gengszterbanda” sem – mondta nevetve Frankó ­Attila.

– Itt megjelenik hátrányos helyzetből, jómódból érkező­ gyerek is, használja a helyet az egész város. Mi pedig a keresztény erkölcsi értékek mentén végezzük a munkánkat, s hozzájárulunk az integrációhoz is. Mindenki elfogadja­ a másikat. A munkánk nem a kerítésig tart. A fiatalok­ a bizalmukba fogadnak bennünket:­ sokszor érezzük, az odafigyelésért, a szeretetért is gyakran hozzánk jönnek. Ez a ­bizalom jele.

Szóval előfordul, hogy a kerítésen túl is van feladatunk: eljárunk a meccseikre, voltunk ballagásokon, farsangi­ előadásokon.

S hogy még mitől több ez a hely, mint egy hagyományos játszótér? Ha igény érkezik, Attila gitározik, a kollégáival (Pusztai Ágival, Kocsis­ Évával­, Kiss-Birkás Irénnel) báboznak, kirándulásokra visznek gyerekeket. Több éve nyári táborokat szerveznek. Van itt színjátszás és karate, állandó és eseti programok özöne. Karitatív tevékenységeket is felvállalnak.

S közben sokat játszanak. Mindenre kaphatók, ami jó a gyerekeknek.

Óvó bácsiból játszótérvezető

Frankó Attila a nyitás (2010. szeptember 25.) óta vezeti­ a máltai játszóteret Oros­házán. Óvó bácsi a tanult szakmája. Dolgozott a Vöröskeresztnél, ahol megélhette a karitatív tevékenység örömét. A TIT-nél vezetői tapasztalatokat szerzett.

– Már a tervek láttán örültem, hogy rám gondoltak. Mi, akik itt dolgozunk jó csapatban, mindannyian elmondhatjuk, szerencsés emberek vagyunk.

Ne legyen csavargó gyerek!

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat történetének legszélesebb rétegeket érintő programja a „Játszva megelőzni” Játszótér – Játszóház Program, amely nem a köznapi ­értelemben vett játszóterek intézményét, hanem a köré szerveződő komplex gyermekjóléti ellátási formát jelenti. A program a szabadidős, a kulturális és a gyermekvédelmi infrastruktúra ­hiányainak pótlására helyezi a hangsúlyt.

Az egész évben üzemelő orosházi játszótéren és játszóházban szakképzett munkatársak várják játékkal, egyéni­ beszélgetésekkel, klubokkal, foglalkozásokkal a környék családjait, a céltalanul csavargó kiskamaszokat. Ez utóbbi csoport kiemelt figyelmet kap, hiszen a program alapcélja a megelőzés.

Frankó Attila és csapata rengeteg élményhez juttatja a gyermekeket a kirándulásaikon is. Beküldött fotók