Három díjat is bezsebelt tavaly a mezőhegyesi juhász

Mindhárom cím több évtizednyi kitartó és megalkuvást nem tűrő munka megbecsülése. Mindhármat tavaly adták át a juhásznak.

Papp József 1955-ben Nagylakon született. A középiskolát Hódmezővásárhelyen végezte. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen állattenyésztés szakon szerzett agrármérnöki diplomát. Ezután több mint tíz évig a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban dolgozott különböző ­pozíciókban, végül 1992-ben mint kerületigazgató hagyta­ ott az állami gazdaságot.

– Több társammal egyetemben azt mondták, elevenebbek vagyunk, mint a többi. Eltanácsoltak bennünket. Akkor ez rosszulesett, de most már azt mondom, jót tettek, és az akkori­ első számú vezetőknek mindig megköszönöm, mert ennél jobbat nem is tehettek volna velem – mesélte  Papp József.

Papp József a tavaly októberben odaítélt Juhbemutató Mintatelep kitüntető cím átvételekor. Fotó: Imre György

Ahogy fogalmazott, mindig is vérében volt a paraszti lét, a vállalkozói véna sem hagyta­ tétlenül ülni, így egy percre sem maradt munka nélkül.

Ez az időszak a rendszerváltozás kezdetére esett, amikor már nagyban zajlott a kárpótlás, így az akkor kapott kisebb összegből lehetősége nyílt kárpótlási jegyeken földet és használt gépet vásárolni. Ebből el tudta indítani saját gazdaságát. Eközben falugazdászként helyezkedett el, és majd’ húsz évig segítette a gazdálkodókat.

Apja halála után, 1997-ben annak száz darabból álló cigája anyaállományából kicsivel több mint 30 maradt meg. Szerette volna őket megtartani és továbbszaporítani, de ez akkor nem volt egyszerű feladat. Kezdetben Nagylakon tartotta a juhokat, és volt olyan időszak, amikor télen egy szalmatetős sufniszerűségben teleltették a jószágokat.

Ilyen nehéz körülmények között is sikerült a pár tucat egyedes állományt 250-re fejleszteni, és a törzstenyészetet kialakítani. A helyzet akkor változott meg jelentősen, amikor 2005-ben Mezőhegyesen megvásároltak egy elhanyagolt ­állattartó telepet. Azóta decembertől áprilisig a téli időszakot itt töltik a juhok, a legeltetés a nagylaki kendergyár területén zajlik. A telep felújítása folyamatosan történt, úgy, ahogy az anyagi lehetőségek engedték.

Érdekesség, hogy az egész országban kétezer törzskönyvezett cigája juh van, ennek felét pedig mindössze hatan tartják, Papp Józseffel együtt.

– Sokszor teszik fel a kérdést, hogy érzelemmel csináljuk vagy a haszonért foglalkozunk a cigája juh tenyésztésével. Úgy gondolom, hogy inkább érzelemmel. Bevallom, a családom támogatása, biztatása nélkül nem biztos, hogy itt tartanék, vagy esetleg egy ­másik, most divatos kultúrfajtával foglalkoznék. És hát azok nélkül a juhászok nélkül sem sikerült volna elérni ezeket az eredményeket, akik lelkiismeretesen, szeretettel és szakértelemmel foglalkoznak ezekkel az állatokkal, és akik sajnos egyre kevesebben vannak.

Papp József és a cigája juh

Az állatok szeretete, a juhászkodás nem volt ismeretlen Papp József számára, mivel édesapja és mindkét nagyapja vérbeli, a szó nemes értelmében vett juhászként élte mindennapjait. Olyan férfiak­, akik mondhatni egész életükben, keményen dacolva a természet erejével, terelték, vándoroltatták a nyájat, sokszor kezdetleges kis pásztorkunyhókban lakva, kint a végtelen pusztákon.

– Gyerekként mindig ott sertepertéltem édesapám mellett, korán keltünk, és segítettem az állatok ellátásában. Volt, hogy az egyik kos a tanya falára kent fel, úgy, hogy majdnem ottmaradtam. Az is emlékezetes, amikor a nyíróbrigád legkisebb tagjaként én voltam apám bilétaszedője. Ez után fizették ki ugyanis a nyírókat. Huncut kölyök voltam, ha valakinek kiszóródott, én nem voltam rest azonnal összeszedni, és ezzel apukámat szponzorálni, hogy ő legyen az első – emlékezett vissza Papp József. – Persze, nem kellett a segítség, e nélkül is ő nyírt a legjobban, én meg kaptam egy-két taslit a csibészségemért – tette hozzá.