Benett továbbviszi nagyapja örökét, a WAMSZ történetét
Jó ötletekben nem volt hiány Viszokai János pékmesternél, akiben ott a boogie. Imádott zenélni, és miután szögre akasztotta a basszusgitárt, a szaxofont, fölös energiáit gyerekek zenei oktatásával vezette le. Unokája, Benett is a nagyapja örökét követi, dobol és hangszerel.
Viszokai János hajdanán összehívta a faluban az érdeklődő nebulókat, köztük volt két fia, Róbert és Bertold is, és először citerázni tanította őket. Ezt felváltotta a gitár, a basszusgitár, a dob, az orgona. Felesége találta ki a nevet a tagok kezdőbetűiből: WAMSZ.
A tinédzserek közül Viszokai Róbert énekelt és szólógitározott, Viszokai Bertold dobolt, Almási László billentyűzött, Mohácsi László akkordgitározott és Szántó György basszusgitározott. A tizenévesekből álló, popot és rockot játszó zenekarért rajongtak szerte az országban, játszottak egy színpadon az Express-szel, a Hungáriával, a V’Moto-Rockkal, a KFT-vel.
– Futótűzként terjedt a jó hírünk, egyszerre csak azon kaptuk magunkat a ’80-as években, hogy szinte minden hét végén be kellett ülni a kenyérszállító Barkasba, és mentünk fellépni – emlékezett Viszokai János. A zenekar ugyan sohasem szűnt meg – még a sütőipari vállalkozás is ezt a nevet viseli –, de ahogy mondták: stagnált. Voltak tagcserék továbbtanulás, katonaság, valamint a családalapítás miatt is, a zenélés valahogy a háttérbe szorult. Aztán a kétezres évek közepén Viszokai Róbert újra elővette a gitárt, ismét zenélni kezdett.
– Csányi Norbert barátom vetette fel a közös zenélést, belementem, jobban mondva, belementünk – mesélte Róbert, aki testvérével, Bertolddal a pékséget is viszi. A régi WAMSZ-rajongók és a mostani fiatalok is jól érezték magukat a gyulai bulin, amely számukra is fantasztikus este volt. A 25 éves jubileumra ismét előadták Gyulán a Feloldás című rockmesét.
Az első sorban természetesen ott csápolt feleségével, Katalinnal Viszokai János is. Még 1993-ban, szintén Gyulán adta elő a WAMSZ utoljára a Feloldást, mely egy beteg ember rövid életéről szóló szomorú, de iróniával átszőtt zenei történet, tombolásra is alkalmas dalokkal fűszerezve.
A Feloldás zenei anyagának rögzítése Benetthez, Robi fiához köthető, ő volt a hangmérnök és a zenei producer. A dobolás pedig szerves része az életének, ha úgy tetszik, „benne van az óra”.
– Szoktam zenekarokat, énekeseket rögzíteni, keverési és produceri munkákat is végzek a békéscsabai, Bajza utcai stúdióban – hangsúlyozta. – Van egy művészeti kollázs, a Liza and friends, melyben egy Ausztráliában lakó barátommal közösen dolgozunk poptól kezdve a metálon át mindenféle produkciókban. A filmtrailer-zeneszerzés felé is veszem az irányt, jelenleg tárgyalásban állok több kiadóval.
Nekik sikerült, túl az aranyon
A lőkösházi kenyér erős kapocs a külföldi kapcsolatokban is. Thaiföldi delegáció tagjai is gyúrták a lőkösházi pékségben a tésztát. A kenyérhez körömpörkölt dukált, Viszokai János előtte szilvapálinkát is kóstoltatott a vendégekkel.
A pékmester aranylakodalmat is szervezett Lőkösházán pár éve, több párt hasonló alkalomból összehozva. Ismert és közkedvelt számok hangzottak el a 3+2 együttes több tagjának szereplésével. A Kombiné, kombiné, csipkés kombiné vagy a Rendes ember én már nem leszek hosszú ideig vezette a slágerlistákat, és Lőkösházán, a kultúrházban is nyerő volt. Viszokai Jánosnak a gyűrűhúzásnál Demjén Rózsi jött be: „Hogyan tudnék élni nélküled, hisz rólad szól az élet?!”
A zene szeretete és a tehetség generációkon ível át a családban. Viszokai Benett dobos, producer és hangmérnök is. Beküldött fotó
