emléknap - galériával

2018.04.21. 14:41

A Felvidékről kitelepítettekre emlékeztek a filmvetítéssel

A Felvidéki kitelepítettek emléknapja alkalmából szerveztek megemlékezést a Békéscsabai Református Egyházközségnél. A rövidfilm megtekintése után az érintetteknek és leszármazottaiknak alkalmuk nyílt visszaemlékezni a történtekre

V. E.

Április 12-ét 2012-ben az Országgyűlés a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének emléknapjává nyilvánította. Ennek apropójából péntek délután filmvetítést és visszaemlékező beszélgetést rendeztek a békéscsabai református egyházközösség gyülekezeti termében. Az eseményen a kitelepítést átélt gyülekezeti tagok, városi érintettek és leszármazottaik voltak jelen.

Dr. Illés Károly, a Békéscsabai Református Egyházközség kurátora, világi vezetője szintén a kitelepítettek leszármazottjai közé tartozik. Beszámolója szerint szüleit 1947 október és novemberében szállították Magyarországra marhavagonban. Ő pedig 1948 novemberében született Nagybánhegyesen.

Elmondása szerint a magyarokat a kollektív bűnösségre hivatkozva telepítették Magyarországra a Benes-dekrétumok alapján. A csehszlovákok célja az volt, hogy a magyarok országukban kisebbségben legyenek, mert a Trianoni békeszerződés után ötven évvel népszavazással dönthették el a korábban felosztott területek hovatartozását. Ezzel akarhatták bebiztosítani magukat a szavazások előtt.

Szüleinek elmesélése alapján akkoriban az úgynevezett fehér lap postán való érkezése jelentette azt, hogy egy hét áll rendelkezésükre, hogy összepakolják legszükségesebb tárgyaikat, mert utána fel kellett szállni a vagonokra. Embereket, betegeket és egészségeseket, állatokat és használati tárgyakat válogatás nélkül sűrítették be a vasúti kocsikba, amiken három hétig utaztatták őket víz és élelem adása nélkül.

Fotók: K. Z.

A kurátor elmondta, családja nehezen élte meg a történteket. Kisgyermekként eleinte bajosan értette meg, hogy itt élnek Magyarországon, szülei mégis egy másik országot neveznek otthonnak. Rokonaik, a nagyszülei és felmenőinek testvérei mind Vágfarkasdon maradtak. Eleinte ahhoz, hogy meglátogathassák őket kérvényezniük kellett a kiutazást, amihez az engedélyt csak három év elteltével kapták meg.

A beilleszkedéshez ingatlant és földet is kaptak a Magyar Államtól, de ezek nem kerülhettek a nevükre, csak juttatásként használhatták. Amennyiben egy kitelepített elhalálozott, ezek visszakerültek az államhoz. Majd 1954-ben változtattak a törvényen és a nevükre írták a javakat, de utólagosan már nem kapták meg, amit örökölhettek volna.

A kitelepítések után sokan évekig nem csomagolták ki dobozaikat, mert bíztak abban, hogy visszatérhetnek szülőföldjükre. Majd a 60-as években a TSZ-ek kialakulásakor, amikor elvették a lakosságtól a földeket és állatokat elvesztették reményüket. Belenyugodni viszont halálukig sem tudtak.

Dr. Illés Károly fájó emlékként mesélte el, hogy amikor édesanyja 1994-ben elhunyt, ágyban fekvő betegként utolsó kívánsága az volt, hogy otthoni vizet ihasson. Az egyik ottmaradt rokont kérték meg, hogy hozzon neki egy palackkal. Anyukája várakozva nézte az órát, hogy mikor érkezik meg unokatestvére a vágfarkasdi artézi kútból folyó vízzel, amelyből aztán három-négy kortyot elfogyasztott és azonnal meghalt.

A gyülekezet tartotta bennük a lelket

Kovács Nóra, az Evangélikus Gimnázium pedagógusa elmondta, pályázati pénzből egy programsorozatot indítottak a Felvidéki kitelepítések témájában, melynek egyik eseménye a fent említett filmvetítés. Programjuk célja, hogy diákjaikat érzékenyítsék a kitelepítéssel kapcsolatban.

A vetítést azért rendezték meg az egyház közösségnél, mert az elhurcoltak nagy részét Békés megyébe költöztették, közülük sokan Békéscsabára kerültek. Amikor kiderült számukra, hogy itt kell új életet kezdeniük, a református gyülekezet volt az, aki lelkileg életben tartotta őket. A jelenlévők között volt olyan, aki átélte a kitelepítést és olyan, aki leszármazottként jött el. A témafelvető kisfilm után őket kérték meg, hogy mondják el azokat a történeteket, amik évtizedek óta bennük éltek.

Ennek szervezésében segítségére volt Marti Miklós Nándor lelkipásztor és Barcs Anikó (akinek az édesanyja volt Felvidéki kitelepített kisgyermekként).

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában