Sokan nem is gondolnák, de Bereczki Máté ezer szállal kötődik ehhez a Békés megyei településhez

Az Élet és Tudomány a legnépszerűbb magyar nyelvű tudománykommunikációs fórumok közé tartozik és legfőbb célja szellemi hidat képezni a kutatók világa, a hazai tudományos műhelyek eredményei és a széles olvasóközönség között. A magazin időtálló, izgalmas cikkei között találtuk meg a kunágotai helytörténet kutatója, Gábor László írását (Bereczki, a vén zászlótartó – A székely nemzetőr bőrében címmel), ami a Bereczki 200. emlékévhez kapcsolódik.

– Bereczki Máté születésének 200. évfordulóját Romhányban – a pomológus-gyümölcsfanemesítő szülőfalujában – nagyszabású konferenciával ünnepelték meg a helyiek. Előadóként én is jelen voltam. A konferencián elhangzott előadások anyagából több cikket is megjelentetett az Élet és Tudomány. Megtisztelő, hogy az általam személyesen is ismert és nagyra tartott Surányi Dezső professzor mellett publikálhattam ebben a témakörben – nyilatkozta megkeresésünkre Gábor László kunágotai helytörténész.

Az Élet és Tudomány cikke a pomológia királyáról

A cikk megjelenése Bereczki Máté szabadságharcban betöltött szerepe előtt is fejet hajtva az újság márciusi ünnepi lapszámában jelent meg.

Az írás többek között azt mutatta, be, hogy a Bagyinszkiként született, majd Romhányi és Erdei álneveket is használó, bujdosó nemzetőr hogyan jutott a Bereczki névhez, amely őt a sírig és az örök emlékezetig kísérte.

Az írás kitér arra: kunágotaiként az is érdekes szál, hogy mi kötötte össze a Bihar megyei Vertán Endre szolgabírót (aki körjegyzői állást ajánlott 1860-ban Bereczkinek) a Mezőkovácsháza határában élő Sármezey családdal, amely család 1862-től magántanítóként alkalmazta a magyar pomológia későbbi koronázatlan királyát. 

A jelenkorban élők számára nem csak Bereczki embersége és munkássága lehet a példaértékű, hanem az a kunágotai községi mentalitás, amely a 19. század végén, majd az azt követő évtizedek főként értelmiségi rétegében megfogalmazódott a Bereczki értékek továbbadása érdekében. Elég csak azt a tényt említeni, hogy a tudós 1895. december 9-én bekövetkezett halála az országos lapokban ugyan vezető hír volt, de szűkebb hazájában – Csanádban – nem vert különösebb hullámokat.

A kunágotai tanítók nem hagyták feledni Bereczki Máté munkásságát

Mígnem a kunágotai tanítóknak köszönhetően nekrológok jelentek meg a Maros című, és a Néptanítók című lapokban. A népoktatásban szintén kunágotai tanítók tették ismertté a Bereczki nevet, az általuk írt tankönyvnek köszönhetően, amely több évtizedig forgalomban volt az akkori Nagy-Magyarország területén. 

A pomológusról írt, nyomtatásban is megjelenő első életrajzi kiadványt is helyi születésű tanító írta. A sors kegyes játéka, hogy Szarka Samu a századforduló szigorú tekintetű községi jegyzője épp abba a gimnáziumba járt, ahol a Bereczki által Dörgő Dániel mezőtúri földbirtokoshoz címzett leveleit őrizték. Miután a jegyző hozzájutott a Bereczkinek írott Dörgő levelekhez, azokat egykori iskolájának adományozta, hogy teljes legyen az a páratlan levelezés, amely Bereczki halálának 100. évfordulóján nyomtatásban is megjelent a kunágotai származású dr. Szabó Pálnak köszönhetően.

Helytörténet a Bereczki Máté Általános Iskolában

– A megjelent cikk alapján képet kaphatunk arról a múltbeli értékalapú tenni akarásról, amely sok esetben éles ellentétbe kerül a mai kor szelfi alapú sekélyes valóságával – tette hozzá a helytörténet kiváló kutatója.

– A jó példa azonban adott, s a Bereczki nevével fémjelzett kunágotai iskola tanítói ma is elmondhatják a tudós örök érvényű szavait – ha már a szelfit említettem, maradjunk is annál – hogy: „Mire jó önmagát bálványoznia bárkinek is? Lelkével és szellemével igyekezzék az ember mások szívében élni, nem annak a porhüvelyének a képével, mely lelkét takarja, mert csak úgy méltó, hogy embernek neveztessék!”