Titokzatos körök jelentek meg egy békéscsabai tanyán

Baji Miklós Zoltán (BMZ) hangsúlyozta, nagyszombat, Jézus kereszthalála utáni nap a keresztények számára az elcsendesedés ideje, a húsvét pedig a tavasz, az újjászülető élet ünnepe. 

– A húsvéthoz kapcsolódó fontos természeti, illetve népi hagyomány a tűzszentelés. Nagycsütörtökön, Jézus elfogására emlékezvén kioltották a tüzeket a házakban, a konyhákban. Húsvétvasárnap gyújtották meg újra, a megszentelt tűz parazsát vagy a megmaradt szenet vitték haza, azzal szították fel újra otthon a tüzet, amelyen aztán megfőzték a húsvéti ételeket. A tanyám központi tűzrakóhelyén, a leendő tűzszentelőhelyen felszedtem a rőzsét, a földet fellazítottam, felgereblyéztem. Parazsat gyújtottam, majd visszahúztam kis kúppá és hagytam izzani, összeroskadni virágvasárnap éjjelén. Másnap széthúztam és kirajzoltam rajta az archaikus formát. Ide rakjuk majd a szertartástüzet. Van egy kedves pásztormondásom: ahová ezt a botot leszúrom, az lesz a világ közepe. Nekem ez a hely a világ köldöke – sorolta BMZ.

BMZ elárulta, a tűzszertartás által újrateremtik a világot

A békéscsabai művész hangsúlyozta, a tűzszertartás helye négyszög alakú, sarkai a gyújtópontok, ezeket a négy égtáj felé tájolta. Közepére zöldellő mogyorófaágat állít.

– A zártkörű nyitótűzszertartáson újrateremtjük az egységes világot. A főként Budapestről érkező buddhista barátaim a húsvét előtti böjtjüket zárják le. Érkezésükkor tisztító hatású zsájafüsttel füstöli meg őket a tűzasszony, a vízember. Megismerkednek a területtel, majd kristálytisztítást végeznek, Boross Ildikó énekmondó pedig megtanít pár ritmust nekünk. Ezután a résztvevők szaténszalagokat kötnek a fákra; a hely szellemének adnak ezzel áldozatot, ajándékot, miközben kérnek is valamit. Dobverővel választjuk ki a négy égtáj gyújtóját, majd átkelnek a kelet kapun. Közben elbocsátó cédulára írják azt, amitől meg szeretnének szabadulni (például betegség, teher) – részletezte.

Feltöltik a kört, megnyílik a négy égtáj, az ég és a föld

A szertartás következő mozzanataként a tűzember megfogja a folyóvízzel feltöltött vizesvödröt, a vízasszony pedig a csanakot. Körbe járnak, védő vízkört rajzolnak, ami az ősóceánt szimbolizálja. 

– Én majd háttal állok a turunak, a kilenc rovátkás fa oltárnak. Amikor balra fordulok, akkor az ősök felé tekintek, amikor jobbra, akkor pedig a jelenben leszek, illetve a jövőt igyekszem jobbá tenni. Megnyitom a hat irányt, a négy égtájat, az eget és a földet. Pattintással meggyújtjuk a tüzet, a négy fáklyát átadom a négy gyújtónak, akik bedugják azokat a gyújtópontokba. Ezzel kezdetét veszi a tűzszertartás. Énekelünk, dobolunk, füstölünk, áldozunk. A rostadobbal körüljárok, majd összegyűjtöm az elbocsátó cédulákat, amiket bedobok a tűzbe. A végén lezárásként bezárom a hat irányt és a résztvevők kimennek a kelet-kapun. A legutolsó két mozzanat a parázson járás (tudatváltás különféle hangok, testtartások segítségével)  és a lakoma lesz. A szent szénből mindenki vihet haza – sorolta BMZ.