A szépség, a tehetség tízszerezhető, a diákalkotók bebizonyítják - galériával

A művészet értelme, lényege: hogy a lélek szépségre és harmóniára vágyik, abból töltekezik, a művészet szeretetén keresztül válhatunk jobb emberré. Ez is elhangzott a Táncsics galéria szerdai megnyitóján, ahol tizenkét diáklány majd 30 képével mutatkozik be.

Tanáruk, Varga László a hangulatos zenei bevezető után ajánlotta a diáktársak, a pedagógusok és valamennyi érdeklődő figyelmébe a galérián mostantól látható képeket.

Emlékeztetett: a személyiségbeli, lelki kiteljesedésnek sok összetevője van. Az ifjúság rangsorol, s közben a művészetek hátra szorulnak. Mert kevés a szabadidő, s nem túl sokan áldoznak belőle rajzolásra, festésre, az önkifejezésre.

Galéria: diáklányok bátorsága, tehetsége, szépsége

– A Táncsics nem művészeti gimnázium. A diákok nem elsősorban a rajzolás és a festés miatt jönnek ide. Így válik még értékesebbé az ilyen jellegű tevékenység. Ráadásul bátorság is kell az alkotások bemutatásához, felvállalásához. Nincs itt sem téma, sem technikabeli megkötés. Egyetlen egy van: a minőség. Hogy mondani, mutatni akarjon valamit. Hogy valamilyen módon hasson az emberre – fogalmazott a megnyitón az orosházi középiskola művésztanára. Elmesélte, hogy, több mint két évtizednyi múltra tekinthet vissza a Táncsics diákgalériája.

– Tisztelet és elismerés illeti a 12 lányt, akik megmutatják nekünk képeiket. Szabadidejüket áldozva, belső igényességből fakadóan, tehetségüket felvillantva tettek láthatóvá dolgokat, gondolatokat, érzéseket. Öröm és büszkeség tölt el, hogy ez a hagyományosnak nevezhető kiállítás a tavaszi időszak egy szép, hangulatos színfoltja lehet.

Alkotók között egy „kakukktojás” a Táncsics diákgalérián

Öröm és büszkeség, hogy sok-sok tehetséges diák értéket teremtő, alkotó tevékenységét egyengethettem. Öröm és büszkeség, hogy közülük többen váltak ismert, elismert alkotókká a saját területükön. Az öröm és büszkeség mellé azonban egy kis szomorúság is vegyül, hogy egy negyedszázados sikeres folyamat végére érkeztem. Ez magyarázza az utolsó, „kakukktojás” paraván képeit – utalt a pedagógus saját festményeire és arra, hogy ebben a tanévben véget ér tanári pályafutása. A mester ezzel a tárlattal búcsúzott alkotó tanítványaitól: 

Tóth Karolinától,

Groska Abigéltől, 

Szokolai Hannától, 

Dimák Dorottyától, 

Kovács Gabriellától, 

Jancsó Borostyántól, 

Liszkai Rékától, 

Szöllősi Hannától, 

Andó Alexandrától, 

Farkas Veronikától, 

Földesi Rozitól, 

Prágai Grétától.