Gyimesi álomévei alatt pásztorbotot ragadott az egykor Csabán szolgáló evangélikus lelkész

Bakay Péter evangélikus lelkész mesélt a Békéscsabán eltöltött éveiről, a cigányság között végzett munkájáról és arról, hogyan fogott pásztorbotot lelkipásztorként a Gyimesben.

– Egykori békéscsabai szolgálati éveinek emlékeire visszagondolva elsőként konkrét események jutnak az eszébe, vagy inkább a máig megmaradt személyes hittestvéri kapcsolatok, és ezen személyek arcai?
–  Gondolatözön jut az eszembe. 1983-ban kerültem Békéscsabára, lelkészként 1989-ig szolgáltam, de 2005-ig éltem Békéscsabán. A lelki-szellemi életem nagy részét itt éltem. Kecskeméten nőttem fel, gyermek- és fiatalkorom odaköt, de az alkottással összekötődő szellemi ébredésem ide kapcsol. Békéscsaba az a hely számomra, ahová a legjobban kötődöm máig, legközelebb áll a szívemhez. Hazatérek ide. Rengeteg embert ismertem meg lelkészi munkám kapcsán, továbbá a Keresztény Ifjúsági Egyesület egyik helyi vezetőjeként, később az evangélikus gimnázium „mindeneseként”, hiszen a hitoktatás mellett a kulturális életért is én voltam felelős. Nagyon sok embert megismertem, rengeteg arc jön elém, ha erre visszagondolok. Ez az időszak a nagy politikai változás ideje. Lelkész akkor voltam Csabán, amikor még nem tekintették ezt jó szemmel. Izgalmas időszak volt az iskola újraindulása, a KIE újraindulása. Az tetszett ebben a városban, hogy volt szellemi élet, de nem „túllihegett”. Sok barátság született ezekben az években, az ismerősök között számos olyan volt, akikre felnézhettem. 

Bakay Péter fontosnak tartja, hogy segítse a cigány közösségeket 

– Ön már jó ideje a magyarországi protestáns egyházak cigánymissziós szolgálatának megbecsült munkása, részben ez is a feladata a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Mi indította el önt a cigányság közötti szolgálatra?
– Egészen fiatal voltam, 7-8 éves lehettem, amikor megérintett a téma az édesapámon keresztül, aki bíró volt és munkája miatt intenzív találkozása volt cigányokkal. Megrendelt magának egy cigány-magyar szótárt, és ez elindította bennem, a gyermekben a gondolatot, hogy egy értelmiségi, akinek hatalom van a kezében, miért akarja megismerni a nyelvüket. Belém ívódott, hogy velük lehet és kell találkozni. Később figyelemmel kísértem a cigány művészetek éledését, írók, festők, zenészek munkásságát. Amikor Békéscsabára kerültem, elő-előjött a téma, de a cigánymisszió nem volt benne a gondolkodásomban, annak ellenére, hogy a misszió, a jóhír továbbadása hajt a megtérésem óta. Amikor 2005-ben Sárszentlőrincre kerültem az ottani lelkész meghívására, hogy gyülekezeti szolgálatában segítsem, szoros kapcsolatom alakult ki beás és oláh cigány közösségekkel.  

– Hogyan áll cigánymissziós területen az evangélikus egyház, amely sokak szemében egyfajta értelmiségi egyház. Hogy jön ez össze a cigánysággal?  
– Egyre több cigány értelmiségi is van Magyarországon, többek között annak a roma szakkollégiumi rendszernek köszönhetően, amelyből az evangélikus egyház is részt vállal. Kifejezetten célja, hogy minél több cigány fiatal meggyökerezzen az értelmiségi létben, találják és állják meg a helyüket, felsőfokú iskoláik után visszatérve a közösségeikbe, legyenek példaképek, a keresztény életvitelüket illetően is. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 10 éve indítottuk el a cigánymissziói képzést. Célunk, hogy ne kerüljön ki a teológiáról olyan evangélikus lelkész, aki fél éven keresztül ne hallott volna a cigány kultúráról, hagyományokról, arról, hogy a misszió tekintetében mire kell felkészülnie és figyelnie. Előbb-utóbb úgyis lesz találkozása minden lelkésznek a cigánysággal, figyelembe véve a demográfiai adatokat. A velük való foglalkozást már óvodás korban vagy akár korábban el kell kezdeni. Az evangélikus egyház sok iskolát tart fenn, ott is megjelennek a cigány gyerekek. A hitoktatókat is fel kell tehát készíteni az oktatásukra. A gyülekezetekben is feladat van. Sajnos csak néhány gyülekezetben végeznek kifejezett cigánymissziós munkát. Lehetőség lenne cigány gyülekezeteket életre hívni. Mindezen munkák koordinálása a feladatom. Vannak országos táboraink cigány és nem cigány embereknek, valamint részt veszünk öt protestáns felekezet testvéri együttműködésében, például évente 500-1000 embert megszólító missziós napot szervezünk az ország valamely pontján.  

Pótolhatatlan barátságokat kötött a Gyimesben

– Jó húsz éve ön egy esztendőre a Gyimesbe ment és pásztornak állt. Egy lelkipásztor fogott pásztorbotot egy tőlünk mintegy 500 km-re fekvő, festői szépségű helyen. Néhányan ezt romantikusnak vagy izgalmasnak tartják. De mi volt a valódi oka?  
– Több összetevője volt. Egyrészt a Bibliában több helyen olvasunk a pásztorról és a nyájáról, és szerettem volna megtudni, hogy ami a Szentírásban ilyen hangsúlyosan szerepel, az mennyire igaz napjainkban. Például olvassuk Jézus szavait, hogy a juhaim ismerik a hangomat és hogy a pásztor ismeri a saját juhait. Ezek bizony igaz szavak. Láthattam, hogy a pásztor a 150 juh között azt is meg tudta mondani, hogy melyiknek melyik az anyja. Aztán mivel városban nőttem fel és éltem 40 évig, aminek persze előnyei is vannak, de egy idő után olyan művinek érzi az ember, ha a természettel nem lehet közelségben. Megérteni kívántam, hogy a természeti embereknek, népeknek miért van mindig erős istenképe és hite. Bizony ez a nagyobb kiszolgáltatottság miatt van így. Az Isten teremtette közegben jobban meg lehet élni Isten jelenvalóságát. A pásztorkodás mint életforma nagyon izgalmas. Ez az emberi egyetemes kultúra egyik legősibb megélhetést biztosító életformája. Végül de nem utolsósorban a magyar kultúra megismerése vezetett. Ha valahol még el lehetett érni, relatív érintettlenségben a magyar ősi kultúrát, az ott volt. A gyimesi csángók az egyetlen olyan magyar nyelvű népcsoport, amely hegyek között szocializálódott. Az általam megismert életük minden pontján megjelent az, hogy máshogy élik meg az életet, a mindennapokat. Nyelvük csodálatos és archaikus, bár nem annyira archaikus, mint a moldvai csángóké, de így is sikerült összeírnom mintegy ezerkétszáz olyan szót, amelynek más a jelentése vagy amely színezi a köznyelvi magyart. Az elmúlt 20 évben vissza-visszatértem oda, volt, hogy évente többször is. Pótolhatatlan barátságok születtek.  

– A barátságok közül talán kiemelendő a Gábor családdal való barátság. Ők fogadták be önt 2003-ban, teljesen ismeretlenül. Az egyik fiú, Levente fotóinak tárlata nyílt meg március 17-én a Csabagyöngye Kulturális Központban. Meg akarta mutatni nekik, hogy milyen hely Békéscsaba?
– A bács, ami azt jelenti, hogy számadó juhász, az én befogadóm, nem akart Magyarországra jönni sosem. A felesége viszont volt párszor, de Levente most jött Csabára először. Nem régen szembesültem azzal, hogy Levente olyan szépen fotózik bemutatva a gyimesi életet, hogy azt érdemes a közönség előtt megmutatni. A fotókat látva megnyíltak a kulturális központ kapui. Levente most 40 éves, gyerekkorában pásztor volt, aztán elköltözött Gyimesből, Európa több országában építkezéseknél dolgozott. Néhány éve felfedezte magának a család- és eseményfotózást, ma ebből él. Erre a csabai kiállításra szülőföldje fényképfelvételeit hozta el, mert észrevette a szépségeket és lencsevégre kapta. Nemcsak Gyimes, mint kulturális tájegység tárul elénk, hanem Levente számára is megnyílik a világ, hiszen ez az első önálló kiállítása. A csabaiak is gazdagodhatnak általa, és ő is gazdagodhat élményekben.

Pásztornapló kiadásán dolgozik

– Hogyan él most ön és milyen további terveket fogalmazott meg?
– Most a Vas vármegyei Csepregen élek a családommal. Hét éve kerültünk oda. A feleségem tanít Szombathelyen, kislányunk iskolába jár, többirányú tehetséget mutat. Van két elég nagy kertünk, ott bio gazdálkodást folytatunk, mert fontos számunkra a természet és az egészség megóvása. Ami a munkát illeti, helyi és környékbeli cigányok felé szolgálok, országos cigánymissziós munkát végzek, és próbálok a helyi gyülekezetekben is szolgálni hitoktatással. Publikációs teveim is vannak. Dolgozom a pásztornaplóm kiadásán. Gyimesi álomévem alatt naplót írtam, számos történetet mondattam el a helyiekkel. Ennek a kiadása valahogy most vált időszerűvé. És ami a legfontosabb üzenetem e beszélgetés olvasóinak: egyre inkább kikristályosodnak és hangsúlyosabbá válnak a jézusi igazságok és hogy ebben a zűrzavaros, az értéket mindig hangsúlyozó, de valójában zűrzavaros, gyakran hamis értéket igazként hangsúlyozó, összességében értékvesztett világban az ő igazsága, tisztasága, utolérhetetlen nagysága az, ami megoldást jelent mindannyiunk életében. Azt szeretném, hogy rajtam keresztül is, amíg használ az Úr, ez terjedhessen, az Ő országának minél több polgára legyen.