Aki akkor volt a legboldogabb, ha sírt a násznép – videóval

Más ez a világ, mint sok évtizeddel korábban: a szerelmesek, ha kimondják a boldogító igent, akkor azt szűk családi, baráti körben teszik, vagy felkérnek egy ceremóniamestert és emlékezetes esküvői összejövetelen buliznak egyet. A vőfély egy hagyományos magyar esküvői szereplő, aki a lakodalmakban az ünnepség lebonyolításáért felelős évtizedek óta. 

Egy kunágotai fiú majd hét évtizeddel ezelőtt rácsodálkozott az akkoriban nagyon profi vőfélyek szókimondó, vicces munkájára és elhatározta, ha felcseperedik, ő bizony vőfély lesz. Albertus Istvánt később se tántorította el semmi ettől az elképzelésétől. Hetvenes éveiben járt már, a 403. lakodalom végén döntött úgy, befejezi. A kezdetekről, a miértekről is beszélgettünk vele a szerelmesek napjához közeledve, a házasság hetében.

Vőfély akart lenni, akire mindenki figyel

– Kutya egy kölyök voltam, nem volt Kunágotán olyan fa, amire fel ne másztam volna, de ez nagyon régen volt, talán igaz se volt – kezdett nosztalgiázásba Albertus István, akit gyerekként lenyűgözött az az odafigyelés, ami egy vőfély munkájára rászegeződött sok órán át egy lakodalomban.

– Akkoriban (ó, de régen volt az is!) például voltak több napon át tartó lakodalmak Nagykamaráson. Ott voltunk, láttam és azt csodáltam, ahogy mindenki egy bácsira figyel. Én is... Ez nekem nagyon tetszett. Elhatároztam, én bizony vőfély leszek. Eljártam azokhoz, akiktől tanulhattam, elleshettem a fortélyaikat, összeállítottam a magam stílusára igazítva a vőfély feladataihoz tartozó verseket, rigmusokat.

Répaszedés közben tanulta a vőfély a verseket

Akkoriban a kunágotai Bercsényi Termelőszövetkezetben dolgoztam, megjártam a ranglétra minden fokát, s amikor például répát szedtem, közben, éjjel is mondogattam, tanultam a vőfély verseimet.

Albertus István Dél-Békés településeinek szinte mindegyikén megfordult, hívták hétvégéken, mert tudták, a helyi hagyományokra is felkészül és annak megfelelően vezényli le a falusi lakodalmakat. Makó az már messzebb volt...

– Nem sajnáltam az időt, a fáradtságot, elmentem a lakodalom előtt beszélgetni az ifjú párral, részletes forgatókönyvet írtam és a nagy napon elérkezett az én időm. Arra máig emlékszem, mennyire izgultam az első lakodalomban – nosztalgiázott a vőfély, akit egy valaki volt képes zavarba hozni, az pedig a felesége volt, akit nagyon szeretett, ám párját már elveszítette.

– Kértem is a feleségemet, ne üljön olyan helyre, ahol látom, mert ha ő reám nézett, „defektet kapott az agyam” – mondta nevetve, majd sorolta, milyen legeket élt át a 403 lakodalma alatt. Az ominózus 403. is leg, a legutolsó, amit 2024. szeptember 21-én vezényelt, ott lepték meg, de nagyon.

Leglátványosabb lakodalmak: hintós, lóhátas

– A legnagyobb létszámú lakodalom 400 fő volt, a  legtávolabbi a makói, a leglátványosabb a hintós, a lóhátas, a rendőr és a katonatiszti lakodalmak voltak számára.

– Ha itthon, Kunágotán voltam vőfély, 350 fős lakodalomban, nagyon jól emlékszem, a nászmenet 47 percen át sétált a központtól a lakodalom helyszínéig. Ahogy korábban mondtam, mindenre volt forgatókönyvem.

Albertus István nagyon sok sztorit felelevenített, volt olyan hajnala, pontosabban reggel 4 óra, miután letette kötényét (márpedig ez azt jelzi, a vőfély munkája ezennel befejeződött), még visszahívták, mert annyira mulatott a násznép. De máskor meg nehezen jött elő a mulatós kedv, szóval megélt Pista bácsi ilyet is, olyat is...

Sírt a násznép, a vőfély megérintette a lelküket

– Én akkor voltam a legboldogabb és a legelégedettebb, ha sírt a násznép. Vagy nagyon nevetett. Mert akkor a verseim megérintették a násznép lelkét, a humor pedig generálta a vidámságot. S hogy melyek voltak ezek konkrétan? Elszavaljam? Mert leírva nincs egyetlen egy se! – mondta huncutul a kunágotai vőfély, akiről köztudott volt, hogy soha egy korty alkoholt nem fogyasztott, ám ha megszólalt a zene, a lába „pezsegni kezdett”.