Bekuckóztunk a kunágotaiak múltjába: így éltek egykor őseink – galériával

Kunágotán, a Bereczki Máté Általános Iskola diákjai hivatalosan is birtokba vehették azt a többfunkciós termet, amit iskolakuckónak neveztek el. Nem csak nézelődni járnak oda a tanulók és nem csak nosztalgiázni térnek be a helytörténet gyűjteményét nézegetni a felnőttek. Rengeteget lehet ott tanulni.

Varjú Ildikó igazgató elmondta, iskolájuk nyitott és befogadó a helyi értékek megjelenítésében. Az elmúlt évtizedekben számos alkotói és helytörténeti kiállításnak adtak helyet, így nem véletlen, hogy a jól ismert reál és humán tantárgyak oktatása mellett kiemelten fontosnak tartják a helytörténeti ismeretek magas szintű oktatását is.

Helytörténet oktatása az iskolakuckóban

– Meggyőződésem, hogy a helyi értékek generációkon keresztül történő átadása erősíti az itt élők identitását, betekintést nyújt a múltba és ezáltal utat mutat a jövőbe. A modern oktatás az innovációra épül. E tényt kihasználva az iskolánk régi-új dolgozójával, Gábor Lászlóval szeptember óta azon fáradozunk, hogy az intézmény falain belül új szintre emeljük a helyi értékeket és a helytörténet oktatását. Büszkén mondhatom, hogy az iskolánk egy olyan múzeum jellegű szaktanteremmel bővült, amely a saját tanulóink mellett örömmel várja a környékbeli iskolák diákjait is, hiszen a lokális történetek sok esetben túlnőnek a község határain. A kölcsönös érdeklődés jó példája a dombegyházi általános iskola: az elmúlt években többször is felkeresték iskolánkat egy-egy helytörténeti előadás kapcsán. 

A terem aurája tökéletesen illeszkedik a történelem, a honismeret és az irodalom órák tananyagaihoz, amely tanítási napokon délelőtt és délután is várja az osztályokat. Az iskolakuckó jó lehetőség arra, hogy egymás „kincseit” megismerjék.

Móra Ferenc inspirálta a névadást

Gábor László, a kuckó névadója mutatta meg hírportálunknak az éppen ott tartózkodó gyerekekkel együtt a kincseket.

– Itt hevernek előttünk, csak le kell porolni őket és el kell mondani a gyermekeknek úgy, ahogyan azt Móra Ferenc is tette. Az új iskolai színtér elnevezése szorosan kapcsolódik a magyar gyermekirodalom koronázatlan királyához. Móra az 1925 évi kunágotai ásatása során többek között azt írta, hogy „különös hely az a Kunágota”, majd hozzátette, hogy „kevés embernek van olyan régész faluja, mint az én Kunágotám”. Az író később egy mesét is közzétett, amelyet a falu határban kalászt szedő Mári nénitől hallott. E történeteket hallva a múltat kedvelő ember előtt azonnal megjelenik a Kincskereső kisködmön képi világa, a hajdani iskola kemencével fűtött terme és a kuckó, ami oly sok didergő gyermeknek adott melegséget. A Móra Ferenc emlékével teleszőtt foglalkoztató terem neve így lett iskolakuckó – mutatott körbe a kincsestárban.

A régi tárgyak mellett megannyi régi történetet is hallottunk. A tárgyak azonban hallgatnak és a titkaikat mindaddig csendben őrzik, amíg szelíden vallatóra nem fogjuk őket.

Iskolakuckó: felfigyeltek rá a kunágotaiak

– Az iskolai teremben kiállított néprajzi eszközök, a régi fotók és dokumentumok olyan archaikus környezetet alkotnak, amelyben a valóság mesének tűnik, a mese pedig lételeme a gyermeki gondolkodásnak. A jelen és a múlt különös fúziója ez a terem, hiszen a modern oktatáshoz elengedhetetlen eszközök mellett jól megférnek a múlt században Kunágotán járt hírességek és a valamikori tanítók portréi. A kiállított eszközök közül a diákok kézbe vehetik a történelem különböző korszakaiból származó tárgyakat.

Megismerkedhetnek 

•  az egykor itt élt dohánykertészek hétköznapjaival, 
• láthatják, hogy száz évvel ezelőtt egy kunágotai tanítónak milyen vizsgamunkát kellett írni,
• megjelenik a híres kunágotai avar fejedelem mesés kincse,
• Móra Ferenc levele is látható, amit a kunágotai jegyzőnek írt 1925-ben.

Kiderült, az iskolakuckóra a helyi lakosok is felfigyeltek, voltak, akik közül néhányan különböző tárgyakat is felajánlottak. Nagy Dénes például a nagymamája száz éves fekete vállkendőjét adományozta az iskolának. 

– A helytörténeti oktatás azonban nem korlátozódik kifejezetten csak az iskola területére. Közösségi régészként arra törekszem, hogy a diákok elsajátítsák a „kincskeresés” gyakorlati ismereteit, felfedezzék és megismerjék a történelmi korok kézzelfogható darabkáit, melyek sok esetben a lábunk előtt hevernek.