Hosszú távon nem tart meg egy házasságot a fizikai vonzalom

– A házasság hete kapcsán felmerült a kérdés: nincs jobb együttélési forma férfi és nő között a házasságnál?

Marci: – Talán minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy az esküvő és a házasság témája koroktól, filozófiáktól függetlenül a leginkább csodált esemény az emberiség történelmének lapjain. Nem intézménynek mondom, az túl száraz kifejezés. Én inkább két pohár gyöngyöző pezsgőre gondolok az intim „örök” barátság ünneplésére, de ott van az erotika és a közösen épített kalandos, de harcos jövő. Egy férfi és egy nő összetalálkozása, kibontakozó, majd beteljesülő szerelmük, kettőjük embert próbáló kalandjai központi téma volt Ádám és Évától a mai slágereken keresztül egészen a távoli jövőben játszódó sci-fi alkotásokig.  

Márti: – Nincs kétségem afelől, hogy a házasság elsődleges fontosságú mind az ember, de Isten számára is, sőt egyenesen Isten találta ki és ültette szívünkbe. Számomra innen értelmezhető az egész. Az epekedő vonzódás, két ember szerelmének beteljesülése, a harcok árán kitartó hűség, áldozathozatal, a feltétlen szeretet szinte túlmutat emberi mivoltunkon. Ez amolyan emelkedett, isteni tulajdonságunk és lehetőségünk, ami tele van sokismeretlenes egyenlettel. Érdekes, hogy Isten magát is sokszor hasonlítja szenvedélyes, de sebzett szívű szerelmes hősnek, aki szeretné megnyerni magának „menyasszonyát”, azaz az emberek szeretetét és tiszteletét, hogy őt válasszák Urukként és ne mást. A Biblia sokszor használja a házasság és a beteljesülés metaforáját.  

– Ti hol találkoztatok?

Marci: – Mártival egy lelkigondozói központban találkoztunk, ahol bentlakásos munkatársak lettünk. Ő 19, én 22 éves voltam. Bár nem volt szerelem első látásra, idővel összebarátkoztunk, és egy év után, mikor munkahelyváltás miatt elköltözött, rájöttem, mennyire hiányzik a lénye és a jelenléte. Tudtam, hogy a kérdés nem az, hogy kivel tudnám leélni az életemet, hanem hogy ki nélkül nem akarnám leélni az életemet. Megérett bennem a válasz, erre pedig csupán egyetlen legális és áldásos út létezik. A vágy kölcsönös volt, a többi pedig már történelem. 16 év után már négy gyermekkel együtt írjuk közös sorsunkat.  

A házasság hete: a túlzott elvárás nagy veszélyforrás

– Milyen veszélyek fenyegetik napjainkban a házasságokat?  

Márti: – Az egyik veszély a félresiklott elvárásaink. Arra teszünk életre szóló fogadalmat, hogy a másikat szeretni fogjuk és hűségesek leszünk hozzá, mégis arra számítunk elsősorban, hogy a másik milyen boldoggá fog majd tenni bennünket. Hajlamosak vagyunk bálványozni, isteníteni a másikat. A csodálat teljesen helyénvaló, de hamar kiderül, hogy a másik fél is „csak ember” és „nem tökéletes”. Ha ez az érzés felerősödik bennünk, a csalódásaink érzelmi skálája az elvárásoktól indulva az elégedetlenségen, majd haragon át, elvadíthat egészen a gyűlöletig is, ha engedjük.  Az ember abban is bukott, hogy nem tud igazán szeretni vagy megbocsájtani. Itt is megváltásra szorulunk. Jó, ha ennek is tudatában vagyunk. Amikor pedig kipukkad az a bizonyos buborék, kiábrándulunk, és elkezdjük a másikat hibáztatni a boldogtalanságunkért.  

Marci: – Az elvárások mellett az is gond ilyenkor, hogy miközben a másikat okoljuk, teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt, amit pedig mi magunk fogadtunk meg. Ebből fakad az egyoldalúság problémája, azaz az önigazság, amibe beszorulnak a felek. Amiről pedig ilyenkor „meggyőződik” az ember, az a legjobb esetben is csak a fele lesz a teljes igazságnak. Az ember én-központú, önző és kényelmes, aminek alapvetően nem természete a másik szolgálata. Ennek kimutatására tökéletes egy házasság.

– De akkor mégis miért érdemes megházasodni?  

Marci: – Biztos vagyok benne, hogy nem lehetnék ma az az ember a feleségem, Márti és a gyermekeink nélkül, akivé a házasság formált. Ez persze egy fájdalmas, de hasznos folyamat. Az eredmény messze megéri a sok küzdelmet. A házasság egy nagyon is szükségszerű találmány, ami a fejlődésünk, érésünk motorja. Házasság nélkül sosem tudnánk meg, kik vagyunk valójában és mivé válhatunk. Együttélés nélkül nem tudnánk meg, mi is lakik igazán bennünk. A házasságban egy embernagyságú tükröt is kapunk a másik személyében, aki elől nem lehet elbújni. Ennek viszont nem az a célja, hogy a másikat idegesítse vagy összetörje, hanem hogy biztonságban tudjon az ember szembesülni önmaga gyarlóságaival úgy, hogy közben a másik elfogadja, segíti és feltétlen szereti. Ezért fontos egy házasságban a kölcsönös alázat és a nagylelkűség. Az építeni és épüli akarás. Az esküvő nem a végállomás, hanem egy új életszakasz kezdete. Nem szabad megijedni, ha valami nem megy elsőre vagy netán évek után sem működik tökéletesen. Ezt a játékot hosszútávon játsszák! És felszabadító kimondani, hogy kivétel nélkül mindenkinek vannak küzdelmeik.

Inkább nevess, mint sírj

– A ti házasságotoknak mi az összetartó ereje?  

Márti: – Amikor tudunk egészen kis dolgokért is őszintén bocsánatot kérni, és megbocsátani (másiknak is de még saját magunknak is), akkor a köztünk lévő nagylelkűség és tisztelet erősíti az elköteleződést és egymás felé érzett jóindulatot. A hála érzése és köszönetnyilvánítás is gyakran megjelenik ilyenkor. Ez ad lehetőséget a valódi, szívbeli változásra, kiteljesedésre, amire mindannyian vágyunk. Hisszük és megéljük, hogy a konfliktusok így a javunkra vannak. Hiszünk egymásban, hogy tudunk változni, tanulni és növekedni. Illetve fontos, hogy mindkettőnk világnézetének és hitének alapja, hogy a házasságunk és családunk egészsége a legfontosabb feladatunk és értékünk ebben az életben, ami túlmutat és kihat a jövőnkre, még az örökkévalóságra is. Ez segít túl látni és átlendíteni az aktuális nehézségeken. Illetve még egy jó tanács, amit gyakorlunk: ha választanod kell, hogy sírj vagy nevess, akkor inkább nevess. A humorban hihetetlen jó erők vannak.

– Már a társra találás sem könnyű mostanság. Ehhez milyen tanácsot tudnátok adni az érintetteknek?

Marci: – Először is azt, hogy higgyen abban, hogy számára is van valaki és meg is fogja találni őt. Ne veszítse el a reményt! Másodszor: nincs olyan, hogy tökéletes pár. A naponkénti kis döntések fognak felemelni, vagy letaglózni az évek során. Addig is, a legtöbb, amit tehet a társkereső személy, a sűrű imádságon kívül, hogy amennyire lehet, tegye magát alkalmassá. Készüljön fel, mert a házasság egy másik dimenzió. Kicsit nyersen hangzik, de ahogyan egy ember normál körülmények között viselkedik a legközelebbi rokonaival, munkatársaival, szüleivel, akikkel együtt él, jó esély van arra, hogy idővel ugyanúgy fog viselkedni az általa választott házastársával is.  

Ne legyenek titkos szobák az életünkben  

– A Szentírás szerint nem jó felemás igában lenni. Ez azt jelenti, hogy egy keresztény ember ne is keressen nem keresztény társat, nem fog „működni” egy ilyen házasság?  

Márti: – Felteszek néhány kérdést, ami segít válaszolni a kérdésre: 

1. Ha egy cégben a két tulajdonos kétfelé húz, annak milyen következménye lesz? 
2. Ha nem oszthatom meg a legnagyobb örömeimet, felfedezéseimet, lényem legmélyét a másikkal, mert az őt hidegen hagyja, hosszú távon lehetünk-e boldogok? Jézus azt mondta erre: mi köze a világosságnak a sötétséghez? Hosszú távon nem tart meg egy házasságot a fizikális vonzalom, vagy a személyiség varázsa, akár a közös élmények, az anyagiak vagy a gyerekek. Ma ez sajnos lenézett igazság, de mégis a közös hitben és meggyőződésekben gyökerezik az egység szilárd alapja.  

– Egy jó házasság áldás lehet mindkét félnek. De szerintetek mi a jó és évtizedeken át tartó házasság titka?

Marci: – Az esküvőn a választottunk mellett teszünk kizárólagos, ünnepélyes fogadalmat Isten és emberek előtt a másik szeretetére, egész életre szóló kizárólagos hűségre. Én azért tisztelem és szeretem Mártit elsősorban, mert ő az Isten teremtménye, akit Isten szeret, akinek megbocsátotta a vétkeit és akit megváltott a maga számára egy örökkévalóságra. Ez visszafelé is igaz. Erre épült a barátságunk, ami ragaszkodássá és szerelemmé növekedett. A szexet az esküvő utánra hagytuk, úgymond ez lett a hab a tortánkon, nem pedig a kapcsolatunk alapja. Ezt ma sokan felcserélik és úgymond a tetőre próbálnak alapot építeni, sikertelenül. Minden számunkra fontos eseményt megbeszélünk a másikkal. Nem hallgatunk el semmit és nincsenek olyan titkos szobák az életünkben, ahová a másik ne mehetne be.  

Márti: – Megengedjük a másiknak, hogy hibázzon. Tükröt is tartunk, de meg is bocsátunk egymásnak.  

Marci: – Tapasztalataink szerint semmi nem erősíti jobban a kapcsolatunkat, mint a közös, rendszeres, őszinte imádság. Az örömünk, beteljesedésünk, békességünk forrását pedig nem egymásban, hanem Istenben keressük elsősorban. Ez nagy terhet vesz le mindannyiunk válláról.