Advent üzenete: Isten értünk cselekszik

Az egyházi év advent első vasárnapján kezdődik. Mi ennek a teológiai háttere? – kérdeztük Nagy Zoltántól.

– Három nagy ünnepünknek – karácsony, húsvét, pünkösd – nemcsak az ünnepi napjai fontosak. Köréjük fonódik egy egész ünnepkör. Az ünnepre készülés, az ünnep maga és az ünnep továbbélése más-más hangsúllyal, de mind lényeges szerepet kap. Advent a karácsonyt (december 25-ét) megelőző négy vasárnap által felölelt időszak. Fontos szerepe van az érkező Krisztus fogadására való lelki felkészülésben. Ez a néhány hét betekintést enged számunkra abba is, milyen lelkülettel várták a próféták, Izrael népe Isten Fiának a földre jövetelét. Engedi nekünk átélni azt az érzést, hogy egy Krisztus személye és megváltása nélküli világ milyen lehetett. 

A kereszténység két advent között él

– Az advent tehát Krisztusvárás. Nem a jászolos kisded, hanem a keresztények között Megváltóként tisztelt Jézus Krisztus érkezik. Milyen módon sikerülhet ezt a protestáns hívekben tudatosítani advent heteiben? 
– A megszülető Krisztus várása, a Megváltó Krisztus szívünkbe fogadása mellett tovább is tágítjuk ezt a kört advent idején. Az ítélő Krisztus személye ugyanúgy előkerül az adventi időben, jelezve, hogy a keresztyénség két advent között él. Az első adventben az „Ige testté lett”, ahogyan János evangélista írja. A második eljövetel – amit a latin advent eredetileg jelent – Krisztus ítéletre való eljövetele, amit az Apostoli Hitvallásban vallunk: „…onnan jön el ítélni élőket és holtakat…”. Mindenképp igyekeznünk kell elkerülni a jászolromantika egysíkú, cukormázos lelkületét. Isten értünk cselekszik. Akkor is, amikor Jézusban megszületik, akkor is, amikor a kereszten megvált, és akkor is, amikor ítélni jön majd el Krisztus. 

– Hogyan lehetséges mindenkivel, a templomba nem járókkal, az advent hajszájában élő emberekkel is megértetni a karácsony valódi jelentőségét?
– A hajsza részéből a legtöbben sehogyan sem tudjuk kivonni magunkat. Két dolgot tehetünk: egyrészt nem pörgetjük tovább mi magunk a mókuskereket. Sem felesleges feladatokkal, sem felesleges újabb külön ünnepségekkel! A másik pedig ennél is fontosabb: ennek a hajszának a végén mindenki elérkezik december 25-hez. Ekkor már túl vagyunk a Szenteste szépségein, karácsonyfán, ajándékokon, vacsorán stb. Viszont ebben a hajsza utáni csendben, ha akarjuk, ott találjuk Jézust! A templomi istentisztelet csendjében, énekeiben, igéiben, imádságaiban, de ezt követően az otthoni családi békés és szeretetteljes együttlétben is. Nem a karácsony előtti időszak hajszoltságán múlik az ünnepben az Istennel és emberekkel való közösség megélése, hanem az erre való odafigyelésen. 

– A hívek reménysége ön szerint erősödik az évek óta átélt válsághelyzetek, háborúk idején?
– Ézsiás próféta így jövendöl Krisztusról: „békesség fejedelme”. Számomra az a kérdés, hogy mire fókuszálunk életünkkel. Ha a békesség fejedelmét állítjuk életünk középpontjába, akkor megtaláljuk a békességet Jézusban, még annak ellenére is, hogy a háború jelen van a közelünkben. Számomra ez a kérdés, hogy a háború „fejedelmeire” vagy Krisztus békességére figyelünk-e.

– Melyik bibliai történetet szereti a leginkább hirdetni az év ezen időszakában?
– A Magyarországi Evangélikus Egyházban az igehirdetési alapigék megszabott rendben kerülnek elő templomainkban. Nem a lelkész választ neki tetsző igeszakaszt, amiről beszél, hanem előre kiválasztott alapige alapján prédikálunk. Ebben viszont nem fojtó kényszert látok, hanem annak az örömét, hogy akár egy prófétai jövendölésen, akár Jánosnak „az Ige testté lett” egymondatos karácsonyi evangéliumán, akár Máté vagy Lukács alapján az istállókeresős, háromkirályos, pásztoros, minden betlehemes játékból jól ismert ige alapján ugyanaz a feladatom. Közel kell hozni a mai ember számára, hogy Isten értünk cselekszik. Akkor is, most is, és mindig.