Gulya

2024.06.16. 15:14

Élménydús napot töltöttek a szürkemarha gulyával a Simotai-legelőn

Június elején szerény létszámmal, de kiváló időben zajlott a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által első alkalommal meghirdetett „Egy nap a szürkemarha gulyával” elnevezésű program, melynek helyszínéül a Kis-Sárréten található Simotai-legelő szolgált.

Vásári Erzsébet

A nemzeti park beszámolójából kiderült: a program célja az volt, hogy a résztvevők testközelből megismerjék egy szürkemarha gulya mindennapjait, és nem utolsó sorban azokat az élőhelyeket, melyeket az állatok legelés közben felkeresnek. Mindjárt a program elején kiderült, hogy valóban állatszerető emberek érkeztek, mert egyik vendégük - egy ötödik osztályos kisfiú - talpig pásztorruhában jelent meg. A csizma, a birgerli nadrág, a pitykés lajbi, a darutollas pásztorkalap és a pásztorbot jelezte, hogy hozzáértő emberrel van dolguk.

Felkészült, pásztorruhás látogató érkezett a nemzeti park szürkemarha gulyájához
Fotó: Biró István

Első utuk mindjárt a szürkemarhákhoz vezetett, melyek a villanypásztorral bekerített hatalmas terület legtávolabbi pontján tartózkodtak a Simotai-legelőn. A viszonylag nagy létszámú, 322 egyedből álló tinógulya a kellemes időjárásban már éppen a kora reggeli legelés után pihent és kérődzött. Itt rögtön hosszabb szemlélődés és beszélgetés következett, ahol a magyar szürke szarvasmarha múltjáról, jelenéről és különböző jellegzetes tulajdonságairól esett szó.  Mindjárt az elején tisztázták vendégeinkkel, hogy mit is jelent a „tinó” kifejezés és honnan ered a régi mondás, mely szerint „Tanulj tinó, ökör lesz belőled!”

A pihenő jószágokat rövid időre hátrahagyva a környék természeti értékeit vették szemügyre. Eljutottak egészen a Vátyoni-erdőkig, majd a kisvátyoni vizes élőhelyek madárvilágát vizsgálták, és a Begécsi-halastavakon keresztül tértek vissza a Simotai-legelőre. A délután folyamán már a gulya volt a főszereplő, fiatal pásztoruk pedig még a tereléssel is megpróbálkozott, de ez kutya nélkül sajnos nem igazán sikerült.

A gulyát követve botanizáltak is egy kicsit, elsősorban a szikes gyepek jellegzetes növényfajait vették szemügyre: a sziki ürmöt, a sziki pozdort, a sóvirágokat, a sovány csenkeszt. Nagy örömükre a legelő egy hátasabb részén egy szép gumós macskahere foltot is találtak, amely eddig még a helyi szakemberek számára is ismeretlen volt. Közben a fiatalember több meglepetéssel is szolgált, hiszen nagyon sok eredeti pásztornótát ismert, sőt a régi pásztorételekben is jártasságot mutatott. Pontosan tudta például azt, hogy mi a különbség az öreglebbencs és a slambuc között.

Végül hangsúlyozták, hogy a téli szőrüktől megvált jószágok gyönyörű látványt nyújtottak a tavaszi legelőn. A szürkemarha gulyával eltöltött nap a szerény létszám ellenére mindenki számára nagy élményt jelentett. Azzal váltak el, hogy a programot szeptemberben, az őszi legelőkön megismételik, sőt, megpróbálkoznak valamelyik pásztorétel közös elkészítésével is. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában