Orosházáról hatvannégyen harcoltak értünk, az utódokért

Az orosházi városi megemlékezést a Petőfi művelődési központban tartották szerdán délelőtt, ahol Árusné Erős Krisztina, a Táncsics gimnázium megbízott igazgatója Vasvári Pál szavaival köszöntötte az ünneplőket. A forradalom és a szabadságharc hőseire emlékezve a hallgatóság beléphetett a történelembe a szónok gondolatai által.

Cs. I.

A Kossuth szobornál helyezték el az emlékezés virágait, koszorúit az orosháziak. A szerző felvétele

Vasvári a történések vezéregyénisége, főszereplője volt, kis Kossuthnak is hívták kimagasló szónoki képességei miatt. A forradalom és szabadságharc eseményeit a lánglelkű forradalmár életének a részleteivel világította meg Árusné Erős Krisztina.

A korabeli dokumentumokat idézve elhangzott, Orosházáról hatvannégyen harcoltak értünk, az utódokért. És a szabadságért adták életüket.

– 1848 fordulópont a magyar nemzet sorsában. Határkő a volt és a jövő között. Szakítás az elnyomással és cselekvés azért, hogy a szabadság ne csak álom maradjon, hanem valósággá váljon. Ma is igaz: az emberek csak együtt lehetnek szabadok, a közösségek csak együtt élhetnek szabadon, együtt és nem egymás ellenében. Jó példa erre Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Batthyány. Olyan kevés dologban értettek egyet. A szabadságharc azonban egy táborba vezette őket. Az elnyomás elutasítása, e nemes harc képes volt felülírni az összes egyéni vitás kérdést.

– A szabadságharc eszméi nem veszítettek időszerűségükből. A szabadságszeretet nem kerülhet múzeumba. Törékeny dolog. Óvni, védeni kell e törékeny eszmét – fogalmazott a szónok és utalt a térségünkben zajló napi eseményekre.

– Méltóságban, szabadon élni. Az élet igenlése a pusztítással szemben. Ezt tanítja nekünk a történelem, az 1848/49-es szabadságharc, ezt tanítja március 15. Ezért mondjuk bátran, büszkén: Éljenek a márciusi ifjak, éljen a szabadság!