Három kiskecskét segített világra a békéscsabai gazdasszony

Erika elmesélte, négyes ikrek születése már ritkaság, ez kétszer fordult elő, amióta kecskéket tart, és ennek már jó ideje.

–  Ennek az állatnak 150 nap a vemhességi időtartama, az ellés plusz-mínusz öt nap közötti idősávban történik, de az én állományomban nem is emlékszem, mikor hordta túl egy kecske a vemhességet – ecsetelte a gazdasszony. – A 152-dik napon láttam a jeleit, hogy Dolli elleni készül, de nem úgy, ahogy kell. A kecske negyedórás megfigyelése után úgy döntöttem, lépni kell. Előkészítettem a jószágot az ellésre, megtisztítottam, ahogyan kell, vizet, törölközőt hoztam, bemosakodtam, és a lányom segítségével – a kecskével megbeszélve – mintegy 15 perc alatt három egészséges, nőivarú kiskecskét vettem ki a mamából komplikáció nélkül, mindannyiunk nagy örömére.

A történet előzménye több mint 20 esztendőre vezethető vissza. Erika kezdő kecsketartó korában az Emma nevű, kedvenc jószága az éjszaka közepén szintén nem tudott önerejéből megelleni.

– Túlzottan aggódó típus lévén éjjel fél 12-kor felhívtam telefonon a közelben lakó gazdász barátomat, aki ugyan akart segíteni, de nem tudott. (Sajnos, azóta ő már nincs köztünk, de sokszor ellátott jó tanácsokkal kecsketartás terén.) Másnap kihívtam egy állatorvost, mert a jószág továbbra is úgy viselkedett, mint aki elleni akar, csak nem bírja kinyomni a kecskéket. A „diagnózis” annyi volt, hogy figyeljem tovább az állatot. Ez péntek reggel történt, szombaton reggel már nem néztem tovább Emma kínlódását, hanem sietve vittem egy magánállatkórházba. Az állatorvos már messziről látta az utánfutón lévő állatnál, hogy kecske van benne. Megoperálta Emmát, kivette belőle a halott kiskecskét, kitisztította a méhét. Reménykedtünk, hogy lehet még vemhes, de többé ez már nem jött össze.

Az asszony kedvenc kecskéjét jó és okos jó természete miatt is megtartotta, és még 12 évet élt náluk. A történet legmeghatóbb része az, hogy amikor társai megellettek, és 8-10 kis kecske ugrált Emma körül, mindegyiket közel engedte magához, szinte pótanyjuk lett a kicsiknek.

– Rendszeresen szoptak Emma tej nélküli tőgyeiből, részben játékból, részben, hátha van benne tejecske – mesélte Erika. – Az olyan újszülött kecskék, akiknek a saját anyjuktól kevesebb tej jut, hajlamosak lopni tejet egy másik anyától is, különböző trükkök bevetésével. Emma kecskémnél nem kellett trükközni, mindenkinek engedte cumiként használni a tőgyeit, aminek az lett az eredménye, hogy minden tavasszal „tejre hozták” az apróságok. A rendszeres szopás olyan pszichés és élettani reakciót váltott ki az anya szervezetében, ami megindította a tejtermelést. Emma esetéből ugyanakkor örökre agyamba véstem a mondást: „Magad uram, ha szolgád nincsen.”