Kardoskúton késlekedik a vándorló növény, a ballagófű

A védett sziki ballagófű a szélsőséges vízgazdálkodású, szikes tómedrekben, szikfokokon, szikes legelőkön fordul elő. Ezeken a helyeken a talaj nedvességtartalma szélsőségesen változatos, néha sokáig megmarad a vízborítás, később nedves, majd nyár elejére többnyire kiszárad a felszín. A csapadék mennyisége és a kiszáradás üteme határozzák meg, hogy az adott évben milyen növénytársulások uralkodnak a tómederben.  Gyakran sivatagi jellegű, fajszegény társulások alakulnak ki, s előfordul, hogy egy-egy faj dominál, teljesen homogén állományt alkot.

A Kis-Sóstón viszont a sziki ballagófű volt a domináns növény, a déli medret szinte teljesen ellepte, s az átlagosnál jóval nagyobbra, egy méter magasra is megnőtt.

Ennek az egynyári növénynek különös szaporodási stratégiája van. A virágzást követően gömb alakú formát vesz fel, késő ősszel pedig a tövénél letörik. A tövéről levált, labda formájú növényt szabadon görgetik a pusztai szelek, így biztosítva a magok minél messzebbre jutását. Idén azonban az átlagosnál nagyobb méretű sziki ballagófüvek nagyobb gömböket alkottak, amelyeknek a formája nem szép kerek, hanem laposabb volt. Ráadásul ősszel nem igazán voltak szeles napok, így a sziki ballagófüvek gömbjei csak november végén, illetve decemberben mozdultak el a helyükről, amikor szelesebbre fordult az idő.

Mivel a Kis-Sóstó medrében vannak meredekebb, partosabb tószélek, így a gömbök csak nehezen jutottak ki a mederből, még most is jól látható, hogy a partszéleken torlódtak fel, egymásra halmozódva várják, hogy egy erősebb szél kimozdítsa őket.