Sokat tesz a hagyományok megőrzése érdekében a gyulai Szabó Árpád

– Hogyan kezdődött a hagyományőrzéssel kapcsolatos hobbija, ami ma már talán több is annál?
– Valóban talán több mint hobbi, megszállottság is egy kicsit. Egy nagyszerű történelemtanáromnak köszönhetően szerettem meg a tantárgyat, ezt a tudományt, és bár végül más irányban tanultam tovább, mérnök-informatikus lettem, a történelem szeretete megmaradt. A főiskola elvégzése után édesapámmal dolgoztunk a várban, az erődítmény felújítása zajlott éppen. Utána számomra óriási megtiszteltetésként dolgozhattam is a történelmi épületben, bár nem ez volt a szakmám. Egyszerre voltam teremőr, vezettem tárlatokat, illetve a műszaki területtel, a gépészettel, az elektromos berendezésekkel is foglalkoztam. A munkámhoz kapcsolódóan a Végvári Esték című rendezvény keretében találkoztam először hagyományőrző csapatokkal, különleges élmény volt látni őket. Azután megismerkedtem néhány nagyon lelkes gyulai fiatallal, akik bejártak a várba, és komolyan beleásták magukat a múltba. Amikor felmerült, hogy egyesületet alakítanak, én is csatlakoztam, 2008 óta foglalkozom mélyebben a 15. századdal, az egyesületet pedig 2010-ben jegyezték be. Szakmám szerint épületvillamossági tervezőként dolgozom, de ez a hobbi vagy megszállottság megmaradt. Az egyesület tagjainak a vívóedzésekhez én biztosítottam a helyszínt, de én aktívan a munkám miatt soha nem tudtam részt venni benne. A távolsági fegyverek utáni érdeklődésem miatt csatlakoztam a Kerecsényi László Íjász Egyesülethez, és kezdtem íjászkodni. Mjad a tűzfegyverek kipróbálása magával ragadott.

– Egészen különleges fegyverekkel rendelkeznek...
– Egyesületünknek egy három fontos tábori mozsárágyúja van, én pedig személy szerint puskákat gyűjtök, kétfajta botpuska is található a gyűjteményemben, illetve érdekesség, hogy rendelkezzem szakállas botpuskával. Van hajdú puskám, illetve a 15. század második feléből arquebus kanócos puskám is. Ezek nem eredetiek, de rekonstruált példányok.

– Miként született meg a január elsejei díszlövések ötlete?
– A eredeti ötlet a Kerecsényi László Íjász Egyesülettől származik, amelynek tagjai szilveszter éjfélkor tüzes íjászattal búcsúztatták az óévet és köszöntötték az új esztendőt. Ezen én nem tudtam ott lenni, ezért január elsején elsőként egyedül díszlövést adtam le a várból, elsősorban a magam szórakoztatására. Azután az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezetőjével, Fekete-Dombi Ildikóval, illetve munkatársaival történt néhány beszélgetést követően, először szeptember 2-án, a gyulai várostrom befejeződésének évfordulójakor adtunk le már szervezett körülményeket között díszlövéseket, majd január elsején. A korábbi években az erődítmény faláról tettük ezt meg az íjász egyesület tagjaival, de idén például lentről, hogy még több láthassák egészen közelről.

– Miért Maróti János nevét kapta az egyesületük?
– A Marótiak építették a várat, amit 1405 körül kezdtek építeni. A Maróti nemzetség 1476-ban halt ki, majd az uradalom Hunyadi Mátyás király tulajdonába került aki fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Corvin János 1504-ben hunyt el, haláláig a gyulai várban élt. Vannak tagjaink, akik az 1400-es évek elejét preferálják, és azokat a fegyvereket, viseleteket jelenítik meg, míg én például az 1400-as évek végét képviselem. A gyulai programok mellett ott vagyunk a Visegrádi Palotajátékokon, a Vésztő-mágori rendezvényeken, illetve a Nándorfehérvári emléknapokon, amit általában Szegeden rendeznek. Ilyenkor mindig igyekszünk Gyulát, a gyulai várat is népszerűsíteni.