Jó társaságban, finom italok mellett kiengedik a gőzt a női borbarátok

Sommelier (vizsgázott borszakértő) több is van Békéscsabán, de női változatáról, a „sommelináról” mindaddig nem hallottam, amíg Simon Ágnessel nem beszélgettem. Ági egy női borbaráti társaságot fog össze, havonta egyszer találkoznak, és finom nedűket kóstolnak. Sommelinának Simon Ági nevezte el Tuska Ágit, aki a csapatnak az adott estére kiválasztja a minőségi borokat.

Nyemcsok László, [email protected]

Simon Ágnes: egy-egy magunk szervezte boresten feltöltődünk és mehet tovább a verkli /Fotó: Bencsik Ádám/

Simon Ágnes rendezvényszervezéssel mindig is foglalkozott munkaköréből fakadóan, és egy ilyen eseményen vetődött fel, mi lenne, ha összeverbuválódna egy borbarát társaság. Az alapemberek, néhány barátnő adott volt ehhez, aztán mindig ajánlott valaki valakit, és ha jól érezte magát a csapatban, ott is ragadt.

– Ez nem borklub, nem borrend, nem civil szervezet, hanem barátnők csoportosulása a jó borok körül – hangsúlyozta Ági. – Egymás és a bor szeretete a kapcsolódási pont. Sommelinánk mindig felkészül az adott napra, amikor bemutatja az általa kiválasztott tájegység nedűit. A találkozásokhoz mindig társítunk valamilyen játékot, egy adott témáról való beszélgetést vagy éppen jelmezes farsangot tartunk, adventi koszorút készítünk, a húsvétra készülünk.

Az alapprogram azért a borkóstolás. Tuska Ági az internetről rendeli a borokat, rozét, fehéret, vöröset, gyöngyözőt, és ezeket kóstolják szép sorjában a hölgyek, de összesen csak néhány palackkal.

Az est nem az ivászatról, hanem az úgynevezett kulturált borfogyasztásról szól, és antialkoholista is van a csapatban, mert jól érzi ott magát. Férfiak nincsenek a társaságban, csak akkor, ha vendégként borokat mutatnak be vagy éppen táncot tanítanak a lányoknak.

– Eltér egymástól a női és férfi energia, ha csak lányok vagyunk együtt, senki nem feszeng, bátrabban kimondja, amit gondol, jobban kimutatja érzéseit. A bor pedig nemcsak finom ital, hanem el is lazít, oldja a feszültséget. Jobban megnyílunk a másik előtt, ilyenkor kiengedjük a gőzt, és abból sincs semmi, ha valaki esetleg egyszer-egyszer jobban elengedi magát, mert egymás közt marad – mondta Ági.

– A hangulat rendszerint fergeteges, sokat nevetünk, ugyanakkor komolyabb témák is szóba kerülnek. Vendégünk volt például Majernyik Szimonetta, aki az internetes párkeresésről írt könyvet „Nem minden arany, ami férfi” címmel.

Simon Ágnes kiemelte, igazi borestnek azért sem nevezhető a program, mert nem párosítanak a borokhoz ételeket.

Batyus összejöveteleket tartanak, van, aki pogácsát süt és hoz, a másik sajtot, akad, aki szőlőt, egyéb gyümölcsöt, és lehetne még sorolni a borkorcsolyákat. Nem egyszer a recepteket is kicserélik egy-egy sós vagy édes süteménynél. Édes borokat még nem kóstoltak, mert úgy tartják, az igazi bor száraz, a jó bor pedig az, ami ízlik.

– Szabályok vannak, ezeket mindenki betartja – ecsetelte a társaság motorja – Este 6-tól 10-ig tart az összejövetel, rendszerint mindig másnál, máshol jövünk össze. A létszám is változó tíztől tizenhatig. A borsorrendet a sommelinánk forgatókönyve alapján be kell tartani, de a poharat nem váltogatjuk a különböző nedűknél, mert nem tudományos vagy szakmai, hanem baráti alapon közelítünk a borokhoz.

A lényeg, hogy jól érezzék magukat

Simon Ágnes elmondta, speciális estet is tartottak már, amikor a különböző csokikhoz párosítottak borokat. Tervezik azt is, hogy nemcsak egymásnál találkoznak, hanem hazánk neves borvidékeire időnként bortúrát szerveznek.

– Teljesen mindegy, mi hoz közelebb egymáshoz embereket, a bor, a futball, a hasonló érdeklődési kör, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat az adott közösségben – hangsúlyozta Ági. – Úgy gondolom, egy-egy magunk szervezte boresten feltöltődünk, és aztán mehet tovább a verkli, mindenki éli a maga életét a következő találkozásig.