Évforduló

2023.01.28. 19:35

A malenkij robotra elhurcolt békésiekre emlékeztek

A málenkij robotra elhurcolt békésiekre emlékeztek szombaton este a megye névadó településén, az elhurcoltak tiszteletére állított emléktáblánál. A Békési Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett eseményen Polgár Zoltán, a város alpolgármestere mondott beszédet.

P. G.

Polgár Zoltán alpolgármester és Kálmán Tibor polgármester az áldozatokra emlékeztek

Fotó: Bencsik Ádám

Polgár Zoltán emlékeztetett ara, hogy 1944. december 22-én adta ki a Vörös Hadsereg azt az embertelen parancsot, amelynek alapján Magyarországról málenkij robotra hurcoltak el elsősorban német, illetve német származású munkaképes korú férfiakat és nőket a Szovjetunióba. Mint kiemelte, a „kis munka” évekig tartó kényszermunka, romeltakarítás, építkezés, bányászat volt. 

– Magyar emberek tízezreinek kellett megfizetniük olyan tettekért, olyan bűnökért, amelyeket nem ők követtek el, amelyekkel ők maguk sem értettek egyet. Békésről tizenhét embert deportáltak. A településen 1945 január 3-a és 5-e között gyülekeztették az embereket, majd 8-án bevagonírozták őket. A férfiak Elekre kerültek, mivel nem fértek be a gyulai szállítmányba, így őket az Elekről indulókkal együtt Krivojrogba vitték elképzelhetetlenül nehéz körülmények között, elképesztően nehéz körülmények közé – fogalmazott Polgár Zoltán, aki személyes memoárok alapján idézte fel a deportálásokat, illetve a bányákban végzett kényszermunka, illetve a körülmények embertelenségét.

Kifejtette, a túlélők zöme betegen tért haza, sokan munkaképtelenné váltak, s a nyolcvanas évek végéig szót sem ejthettek megpróbáltatásaikról. 

– Szinte parancsba adták nekik, hogy nem beszélhetnek, mert azzal maguknak, és ami még fájóbb családtagjaiknak árthatnak. Ők pedig hallgattak a félelmeik, a megaláztatásaik miatt, és hallgattak szeretetből, szeretteikért, gyermekeikért, szüleikért. S olyan is akadt, aki egyszerűen nem bírt beszélni arról, ami történt – folytatta a gondolatot. – A múltról mégis beszélnünk kell. Nem lehet és nem szabad egyszerűen a szőnyeg alá söpörni több dolog miatt sem. Egyrészt igazságot és elégtételt kell adnunk azoknak az embereknek, akik áldozatául estek a huszadik századik egy legbetegebb, hatásait ma is éreztető rendszerének. Fejet kell hajtanunk azok előtt, akik évekig szenvedtek távol a hazájuktól, az otthonuktól. Fejet kell hajtanunk azok előtt, akik idegen földben nyugszanak, és úgy haltak meg, hogy semmilyen bűnt nem követtek el, csak élni akartak, dolgozni és szeretni. Itt ebben a hazában, itt Magyarországon. S beszélnünk kell a tragikus eseményekről azért is, mert nagyon sokan nem tudnak arról, hogy mi is történt akkoriban. Nem tudják, hogy őrült elmék egész közösségeket, egész népcsoportokat tettek tönkre egyetlen elátkozott tollvonással. Beszélnünk kell a történtekről, mert a történelem könyvek évtizedekig egyáltalán nem vagy csak egy-egy bekezdésben számoltak be a malenkij robot szörnyűségeiről. S beszélnünk kell a fiataloknak a 78 évvel ezelőtti szörnyűségekről, mert azok, akik a digitális világban nőnek, nem érthetik meg az események súlyát. S nagyon fontos elmondani, hogy ez nem az ő hibájuk. Nekünk kell megismertetni őket az események átélőinek beszámolóival, a leírások alapján, személyes példákon keresztül kell be mutatnunk, hogy milyen volt elhagyni a deportáltaknak otthonaikat, családjaikat, milyen volt az utazás, milyenek voltak a körülmények a bányákban. S meg kell értetnünk mindenkivel, hogy a béke rajtunk is múlik. Hogy nem engedhetjük el senkinek a kezét, akit ártatlanul akarnak büntetni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában