Régi képeken elevenedik meg egy eltűnt Kunágota

– Én egy hétig mindennap mint nagyapa indultam el rajta, de egyszer sem lett belőlem fiatalember, mire a végire értem. Különben aki meg akarja tudni, milyen hosszú ez a nagy-utca, az vegye elő a múlt évben megjelent angol Harmsworth-lexikont, abban Alföld címszó alatt benne van Kunágota térképe, mint tipikus alföldi falué... Mindegy no, örüljünk neki, ha az angolok azt képzelik, hogy minden alföldi falu olyan kiléniázott, mint Kunágota – olvasható Móra Ferenc 1935-ben megjelent, Utazás a földalatti Magyarországon című kötetében.

Egy bölcsődei/óvodai csoportkép 1940-ből.

A kunágotai földművesszövetkezet áruháza egy képeslapon 1945 után, a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből.

Albel Anna óvónő temetése 1971 márciusában. A két pap: Róderburg Ernő és öccse Leó.

„– Most egy korabeli fotó segít nekem a tájékozódásban, amit anyukám hagyott rám. A dokumentum számomra részletesen föltárja a Kunágotán is uralkodó korabeli társadalmi rétegződést, a kirekesztés, a megkülönböztetés korszakát. A helyzetet ez a csoportkép, a helyi színjátszók „civilben” jelenítik meg. Még itt is elhatárolódnak egymástól a lányok. Édesanyánk méltósággal viseli a különállást – a frizurája is egyedüli, copfosan, csipkegalléros-mandzsettás, könnyű ruhában áll, és dupla gyöngysorral a nyakában, mosolyogva nézi a többieket. Néhányuk nevét Ottil (Marsi Ottilia) diktálta le nekem (már akiket ismert), és a kép túloldalára jegyeztem föl a neveket. Az ülő lányok az ő jómódú rokonai,  például  a fehér fodros galléros Piros Pali bácsi és Marsi Eleonóra lánya, mellette  Páger Ottil, Marsi Kati lánya. Az álló fehér ruhás nő ismeretlen. Valamint a többiek is ismeretlenek. A lombos fa másik felénél álló csoport, kabátban, a nagygazdák lányai lehetnek.” – részlet Ónody Éva, Az én Kunágotám – III. című írásából.

„– Nagyapát nagyon szerettem – azt is, ahogyan ült a bakon, és a gyeplőt tartva egyenes derékkal hajtotta a gyönyörű, nóniusz fajta telivéreket. Ez bizony figyelemre méltó jelenségnek számított a faluban.  Mivel korábban parádés kocsisa volt a Mezőhegyesi Állami Ménes Birtok vezérigazgatójának, dr. Waller Endrének. Ezt a mentalitást, emberi tartást hozta át Kunágotára, a földművesek falujába. Tehát egy kicsit kilógott a sorból” – részlet Ónody Éva, Az én Kunágotám című írásából.

„– Árpi bátyánk, mint a falusi ifjak általában, a kunágotai KALOT-nak, a katolikus legényegyletnek volt a tagja, és anyukánk is részt vett ifjú leányként a női egyletben, a színjátszó csoportban, ahol népszínműveket adtak elő, például a Sári Bírót.  A legények akkoriban leventeként harcászattal is foglalkoztak, de különböző kulturális körök is működtek a kunágotai egyletben. Árpinak valahogy mindig főszerep jutott, A falu rossza népszínmű főszerepét játszotta bizonyos Prokop atya rendezésében. A fotón ő balról a harmadik az állók sorában” – részlet Ónody Éva, Az én Kunágotám – II. című írásából.

Árpád utcai látkép az 1940-es évek környékén.

Az Urbán kastély Kunágotán. Báró Urbán Péter kastélyában számos esetben vendégeskedett a báró sógora, Horthy Miklós kormányzó. A kastély helyét ma már csak néhány tölgyfa őrzi.

Óvodások 1961-62 környékén.