Mai témákról írt mesekönyvet Arany János leszármazottja

– Hogyan jött az írás az életében?
– Az írás gondolata érettségi idején fogalmazódott meg bennem először. Mindig én voltam az iskolában az, aki a szalagavatós beszédeket, búcsúztató- és ballagási beszédeket mondta. A beszédet, a kimondott szót és az írást is közel éreztem magamhoz. Érettségi után valamit szerettem volna tanulni, de emellett dolgozni is. Nagyszalontán lettem a helyi újságnál riporter,  emellett pedig közgazdásznak tanultam távoktatásban, hogy legyen egy diplomám is. Viszont megtetszett az újságírás, és elég otthonosan is éreztem magam benne. Időközben elvégeztem Nagyváradon az Ady Endre Sajtókollégiumot, így lettem hivatásos újságíró. A helyi újságnál 14 évig dolgoztam, riportertől a főszerkesztő pozícióig végig mentem a ranglétrán. Közben bedolgoztam Nagyváradra egy Bihar megyei újsághoz. Ott a gyerekrovatot készítettem és külső tudósító voltam, de egyéb megyei újságoknak is írtam. Egyébként Arany János családjának a leszármazottja vagyok, ezért szeretném azt hinni, hogy picit égi jel is az, hogy a koszorús költő a felmenőim között van, és valóban dolgom van az írással. 

– Hogyan, mikor fogalmazódott meg Önben könyv ötlete?
– A mesekönyv ötlete egy barátnőmnek köszönhető, aki megkérdezte, miért nem próbálok meg könyvet írni, ha újságírással foglalkozom. A mesei vonal pedig úgy jutott az eszébe, hogy hallott egy felmérésről, miszerint hiánycikk az olyan mesekönyv, ami kicsit modernebb és nem csak a régi, megszokott témákat érinti. Elültette a bogarat a fülemben, és gondoltam megpróbálom, aztán ihletet kaptam. Az első egy Facebook-os mese volt, ez a könyvben is a legelső történet. Bemutatja, mi is a Facebook és a szülők miért simogatják a telefonjaikat. Ez hozta magával a többi ötletet és viszonylag gyorsan sikerült tíz olyan témát találnom, amiről azt gondoltam, hogy érdekes lehet a gyerekeknek, szülőknek, pedagógusoknak. Ez egy segítség nekik, hogy az ilyen nehezen megfogható témákról könnyebben beszélgessenek a kicsikkel.

A könyv írása alatt időközben megszületett a kislányom. Akkor az egészet picit félretettem, mert más volt a prioritás. Miután megszületett a lányom eltelt másfél év, mire újra nekifogtam az írásnak, így összesen egy 3-4 év alatt készültem el vele. 

– Hogyan épül fel a kötet, milyen témákat dolgoz még fel benne?
– Tíz mesét tartalmaz a könyv és mindegyik különböző témáról szól. Az első ugye a Facebook-ról szól, van egy, ami a szerencsejáték-függőségről, egy másik a globális felmelegedésről, valamint írtam egyet a felelős állattartásról, az Instagramról, a munka fontosságáról és a koronavírusról is. Ezek elég komplex dolgok, ezért inkább egy-egy aspektusból próbáltam megközelíteni a témákat. 

– A témák tekintetében saját tapasztalatból merítkezett, vagy a környezetében találkozott ezekkel a problémákkal?
– Leginkább saját tapasztalatból. A megérzéseimre hagyatkoztam, arra, hogy ha nekem lenne gyermekem, miről érezném fontosnak, hogy beszéljek vele. Viszont a szerencsejáték-függőséget láttam a környezetemben egy családnál, ahol probléma, hogy az apuka eljátssza a pénzt. A felelős állattartás témához a kiskutyám adta az ötletet. Nagyon szívemen viselem az állatok, a mentett állatok sorsát, azt gondolom, hogy ezt a hozzáállást nem lehet elég korán megtanítani a gyerekeknek. Gyerektáborokban szoktam egyébként önkéntesként üvegfestést tanítani, így ott is megtapasztaltam, hogy mik azok a témák, ami érdeklik a gyerekeket. 

– Hány éveseknek szól a könyv és hogyan tudja ezeket a témákat számukra is érthetővé tenni?
– Elsősorban az 5 - 12 éves korosztálynak szól, úgy gondolom, hogy az idősebb gyerekeknek azért már nagyobb rálátása van a dolgokra, akár az iskolából, akár otthonról. Megfogalmazás szempontjából arra próbáltam törekendi, hogy minél egyszerűbb legyen a mesék cselekménye, egy lineáris vonalat kövessen, ne legyen túlbonyolítva. Próbáltam minél több nevet használni a mesékben, hogy jobban tudjanak azonosulni a gyerekek a történet szereplőivel.

– Hogyan juthatnak hozzá a könyvhöz az érdeklődő szülők, pedagógusok?
– Igyekszem minél több helyre (könyvtárakba, iskolákba) személyesen elmenni és könyvbemutatót tartani. Természetesen ezekre az alkalmakra a gyermekeket is várom, de elsősorban a szülőknek, pedagógusoknak szól, hiszen ők döntik el, hogy szeretnék-e a gyermek kezébe adni a könyvet, vagy sem. Van egy blogom is, ahol mindig közzéteszem, hogy éppen mikor és hol tudnak velem találkozni az olvasók. Emellett minden megkeresésre, kérdésre személyesen is válaszolok az oldalamon.