Gravírozással buktatták le a kerékpártolvajt a mezőberényi polgárőrök

– Már több mint harminc éve tevékenykedik polgárőrként. Miért és hogyan kezdődött a közös „történetük”?
– Több mint három évtizede, 1992 március 21-én Mór-Baranyai Gábor, a mezőberényi rendőrőrs akkori parancsnoka és Csákó József körzeti megbízott kezdeményezésére a megyében az elsők között alakítottuk meg a polgárőrség elődjének számító vagyonvédelmi egyesületet Mezőberényben. A legtöbben korábban már végeztünk hasonló tevékenységet, például önkéntes rendőrként, így nem volt teljesen újdonság a feladat. Néhány évvel később alakultak át a vagyonvédelmi egyesületek helyi polgárőr szervezetekké.

– Ezek az évek a polgárőrség hőskorának számítanak. Milyenek voltak akkoriban a körülmények, miként végezték a feladataikat?
– Ahogy napjainkban, úgy a ’90-es években is szoros együttműködésben dolgoztunk a rendőrséggel. Akkoriban még nem igazán láttunk el önálló szolgálatot. Vagy beültünk a rendőrök mellé a szolgálati autójukba, vagy gyalogosan járőröztünk közösen. Azután évről évre egyre több feladatot kaptunk, amivel párhuzamosan megkezdődött a polgárőrség infrastrukturális fejlődése is. Támogatás segítségével vásároltuk meg első autónkat, egy ARO terepjárót, először némi túlzással talán többet toltuk, mint amennyit ültünk benne. Kipofoztuk, helyrehoztuk, majd néhány év múlva eladtuk, és egy Ladára cseréltük, később pedig egy Suzukira. Aztán önerőből egy Mazda terepjárót vásároltunk, majd az Országos Polgárőr Szövetség, illetve a megyei szövetség jóvoltából egy Suzuki SX4-est, valamint kerékpárokat, elektromos kerékpárt, segédmotorkerékpárt is kaptunk.

– Miként fogadták az emberek abban a változatos időszakban, hogy egy új szervezet tagjai erősítik a közbiztonságot?
– Vegyesek voltak az első megnyilvánulások. Akik tilosban jártak, rosszban sántikáltak, nem a törvényes utat követették, természetesen ellenszenvesnek találtak minket, hiszen több szem, többet lát. A vagyonvédelmi egyesület, majd a polgárőrség tagjaiként is, akár civil ruhában is belebotlottunk szabálysértésekbe, bűncselekményekbe, ami az elkövetőknek nyilván nem tetszett. A lakosság nagy része azonban örült a kezdeményezésnek, és támogatta a munkánkat.

– Az eltelt több mint három évtizedben biztosan akadtak emlékezetes eseteik.
– Számos érdekes, tanulságos esettel volt dolgom, amelyek egy része persze azóta sem publikus. Több mint 20 éve a megyében egyedüliként foglalkozunk azzal, hogy a kerékpárokat gravírozással, egyedi azonosítókkal látunk el, amit nyilván is tartunk. Ezzel kapcsolatban történt egy nagyon különleges dolog néhány éve. A rendőrök kiszúrtak egy fiatalembert a főtéren, aki az anyagi helyzetéhez képest egy nagyon drága kerékpárral közlekedett. Megállították, és megtalálták a gravírozást a bicikliben. Azonnal hívtak, hogy kié a kerékpár, természetesen nem az övé volt, hanem lopta, úgy, hogy a tulajdonos a rendőröktől tudta meg, hogy meglovasították tőle a nagyon értékes kétkerekűt, ami így viszont visszakerülhetett hozzá.

– A polgárőrség társadalmi, önkéntes munkának számít. Miként képzeljük el a tevékenységüket?
– Valóban a szabadidőnk terhére látunk el szolgálatot, elsősorban az éjszakai órákban, illetve a rendezvények biztosításán dolgozunk, ahol felügyelünk a biztonságra, forgalmat terelünk, ha szükséges. Mezőberény alapvetően mezőváros, nagyon sokan élnek az agráriumból, és közülünk is sokan dolgoznak a mezőgazdaságban, ami különösen szezonban nem 8 órás elfoglaltság. Így elsősorban nyáron előfordul, hogy valaki hazamegy a 10, akár 12 órás munkából, megfürdik, felveszi a formaruhát, és már indul is szolgálatba, majd az éjszakai járőrözést követően pihen egy kicsit, és irány a munka.

– Elnökként is vezeti a mezőberényi polgárőr egyesületet. Mennyi pluszfeladatot jelent ez az ön számára?
– Természetes, hogy mindez többletfeladatokat jelent mind az adminisztráció, mind a szervezés területén. Amikor hazajövök munkából még elszámolásokat, kimutatásokat, tájékoztatókat készítek, kezelem az egyesület e-mailjeit. Emellett negyven embert tevékenységét kell a lehető legjobban koordinálnom, szerveznem, ami nem mindig egyszerű, hiszen – ahogy említettem – mindenki munka mellett polgárőrködik.