Az egri bikavér történetébe kortyolhattak bele a csabai könyvbemutatón

A szakmai, tudományos, ismeretterjesztő kötet bemutatóján Kovács Attila könyvtáros beszélgetett a kötet két szerzőjével: Csutorás Ferenc harmadik generációs egri bortermelővel és Pap Péter István jelenkorkutatóval, történésszel. A könyv harmadik szerzője, Szilágyi Réka borkultúra-szakértő, kulturálisörökség-referens nem tudott jelen lenni az eseményen.

Hármójuk kapcsolatával kapcsolatban Csutorás Ferenc elmondta, Pap Péter István édesapja a tulajdonosa egy békéscsabai étteremnek, ahova jó bort keresett. Így felkereste az ő pincészetét fiával, így alakult ki közöttük egy családi barátság. A borász elmondta, talán ők voltak az egyetlen olyan magánpince, akik folyamatosan működtek a rendszerváltások ellenére is. 

– Nekem nem stimmelt valami a bikavér körül, úgy gondoltam, valami oka biztosan van annak, hogy a bikavér kialakult. Egyszer egy kedves hölgy, Szilágyi Réka megszólított egy rendezvényen, aki akkor készítette a diplomamunkáját az egri egyetemen. Elmondta, hogy neki sem stimmel a bikavér története. Én akkor már körülbelül 20 éve kutattam az eredetét, korabeli, 1860-as években megjelent újságcikkek segítségével. Réka ehhez a kutatómunkához csatlakozott és kezdett el nekem segíteni. Majd úgy gondoltam, hogy kell egy történész, hiszen ez nem csak bortörténet, hanem egy társadalmi korkép a fogyasztási kultúrákról, a rendszerek változásáról – ismertette a találkozásukat.

Csutorás Ferenc a bor eredetével kapcsolatban arról beszélt, hogy a márka a 19. század végén alakult ki. Mint mondta, 1945-ig, a háborúig nehéz volt jó bikavért kapni, amit akkor egy szinten kezelték az aszúval. A bikavér a pince legjobb bora volt. Majd a szocialista rendszer ráépített egy tömegkultúrát. Ennek köszönhetően már nem csak Magyarországon, hanem az egész Kelet-Európai blokkban elterjesztették és ikonikus borrá vált.