2022.12.29. 06:35
A Békés megyei bútorfestőknek köszönhetően újjászületett a magyarókereki református templom kazettás mennyezete
Háromnapos szakmai tanulmányutat szervezett Erdélybe a Békés Megyei Népművészeti Egyesület még december elején, több mint ötven fő részvételével. A csoport különleges eseményre kapott meghívást, emellett a Covid-járvány miatt elmaradt szakmai tanulmányút is időszerű volt. A kirándulás megkoronázásaként a csoport részt vett a a magyarókereki református templomban megtartott hálaadó istentiszteleten, melynek „apropóját” lelkes, egyesületi bútorfestők munkájának gyümölcse adta.
Fotók: Kiss Gábor
Ellátogattak Kalotaszentkirályra, Bánffyhunyadra, Válaszútra, Torockóra, Kolozsvárra, záróakkordként pedig Kalotaszeg dél-nyugati részének legutolsó magyarlakta települése, Magyarókereke várta őket.
– Utuk során bepillantást nyertek a kalotaszegi tájegységen élők évszázados hagyományaiba, néprajzi érdekességeibe, népviseletébe. Válaszúton a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársainak köszönhetően ismerhették meg azt a rendkívüli munkát, amit az erdélyiek a népi hagyományok megőrzése érdekében tesznek – sorolta Pál Miklósné.
Az egyesület elnöke hozzátette, a kirándulás megkoronázásaként a csoport részt vett a a magyarókereki református templomban megtartott hálaadó istentiszteleten, melynek „apropóját” lelkes, egyesületi bútorfestők munkájának gyümölcse adta.
– A bútorfestők július közepén Békéscsabán, a megyei népművészeti egyesület, augusztus elején pedig Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány szervezésében vettek részt egy-egy alkotótáborban. Ament Éva vezetésével kezdők és haladók ötvenöt új mennyezetkazettát készítettek el a magyarókereki templom részére.
– Roppant büszkék vagyunk rájuk, korábban a lőkösházi templom karzattábláit és karzataljtábláit is „restaurálták”, emellett létrehoztak egy vándorkiállítást, ami 2024 nyaráig le van kötve a Kárpát medencében – sorolta Pál Miklósné. Kocsis Klára titkár tette hozzá, hogy Erdélyben, az ünnepélyes felszentelésen nemcsak a bútorfestők, hanem a többi népművészeti szakág képviselői, sőt családtagok is részt vettek.
A hetvenlelkes Magyarókereke valamennyi lakója és a környező falvak lakói is eljöttek, sőt a helyi református püspök is megtisztelte jelenlétével az eseményt.
– Szívbemarkoló volt az a hatalmas falusi összefogás, ami a felújítás érdekében létrejött, és az az óriási szeretethullám is, ami minket Magyarókerekén körülvett. Leírhatatlan, hogy az ottaniaknak mennyire sokat jelentenek az új templomkazetták – részletezte Kocsis Klára, hangsúlyozva, hogy a bútorfestők felkutatták az eredetieket, azokat rekonstruálták. A munka fele Békéscsabán készült, az alkotók és a támogatók nevét tábla őrzi a magyarókereki templomban.
– Az istentisztelet után Kiss Árpádné debreceni paszománykészítő a helyi lelkész vállára helyezte azt a különleges palástot, amit hónapokig készített kifejezetten erre az alkalomra. A paszomány motívumai a mennyezetkazetták mintázatát követik – tette hozzá. Az anyaországbeliek úgy érezték, hogy megállt az idő, teljesen másik világba csöppentek az erdélyi hegyek között, ahol a helyiek vendégszeretetében fűrödhettek. A felszentelés után gazdagon megvendégelték őket, a fiatal lányokat kalotaszegi viseletbe öltöztették, mutatva, mennyire mélyen őrzik a hagyományokat.
Umling Lőrinc hagyatéka
Umling Lőrinc 18. századi festő és asztalos volt, az Umling család és a kalotaszegi asztalosok legismertebb tagja. Több műve – festett kazettás mennyezet, szószék, szószékkorona, festett karzat, pad – maradt fenn kalotaszegi református templomokban, amelyeket részben egyedül, részben fiaival, ifj. Umling Lőrinccel és Umling Jánossal közösen készített. Az általuk használt 17. századi díszítőmotívumokat barokkos színpompával ötvözték.
A Kolozs megyei, hetvenlelkes Magyarókereke legfontosabb éke a temploma, mely 1273-ban épült, ám 1661-ben a tatárjárás alatt a faluval együtt megsemmisült. A hívek adományából építették újjá 1728-ban, majd 1746-ban újították fel. Falmennyezetének kazettáit Umling Lőrinc készítette 1746-ban. Ezek nagy részét előbb a budapesti Nemzeti Múzeumba, majd 1936-ban a Néprajzi Múzeumba szállították, ahol ma is őrzik, restaurálva megtekinthetők. A kazetták hű másolata pedig immár Magyarókerekén csodálható meg a Békés Megyei Népművészeti Egyesület bútorfestőinek jóvoltából.
Hálásak a festők munkájáért
Pál Miklósné kiemelte, a helyiek úgy fogalmaztak, Isten gondviselésének köszönhetően érhették meg, hogy a több mint egy évszázada eltávolított kazettás mennyezetet visszaállíthatták a templomukba. Hálásak a festőcsapat munkájáért, hiszen évtizedek óta érlelődött bennük a felújítás terve. Többféle ötlet született, a legcélszerűbbnek az bizonyult, hogy az eredeti kazetták hű másolatát helyezik el a mennyezeten. A megvalósítás legnagyobb akadálya azonban az anyagiak előteremtése volt, a kis gyülekezet önerőből nem tudta a restaurációt kigazdálkodni.
A magyarókerekiek azonban álmukról nem mondtak le, dédelgették, míg végül a Békés Megyei Népművészeti Egyesület bútorfestőinek elszántsága, valamint mecénások, magánszemélyek támogatása utat nyitott előttük. A kazetták felszerelését a helyi gyülekezet vállalta magára, tagjai egy emberként küzdöttek meg a feladattal. Akinek ereje, egészsége nem tette lehetővé, hogy részt vegyen a fizikai munkálatokban, az pénzbeli adománnyal járult hozzá a nemes ügyhöz – részletezte az egyesület elnöke.
Kapcsolódó cikkünk IDE kattintva olvasható.
