Múltőrző séták

2022.11.12. 09:46

Ötévesen elhunyt gyermekek emlékét is őrzik a kunágotai sírkövek

Múltőrző sétákra indultak a kunágotaiak. Az őszi alkalmak egyike volt, amikor Gábor László helytörténésszel felkeresték a helyi temetőket. Amiről a kövek mesélnek - ezt a címet adták programjuknak.

Csete Ilona [email protected]

Ágika életnagyságú szobrát megmutatta Gábor László a katolikus temetőben

Fotó: A szerző felvétele

Gábor László helytörténész gondolt egy nagyot, sétára hívta azokat a helyi lakosokat, akiket érdekel a múlt, kötődésük okán is kíváncsiak hozzátartozóik, hajdan volt ismerőseik nyughelyére, a köztiszteletnek örvendőkről szóló történetekre. A település történetének kiváló ismerője nevet adott a találkozásoknak (Amiről a kövek mesélnek) és ő, maga is mesélni kezdett a katolikus, a református és a zsidó temetőkben. 

– Boldogan tapasztaltam, hogy az érdeklődés, az a fajta kíváncsiság benne lakozik a kunágotaiakban, ami kell egy-egy őszi kimozduláshoz. Az egészség megőrzésén túl, a szellemi képességeink mozgósítása, az emlékek felidézése, majd a találkozókon, a  beszélgetések nyomán akár új információk cseréje is motiválhatja kis közösségünket, amikor felkerekedünk és felkeressük a kevésbé látogatott, vagy kevésbé ismert, de komoly helytörténeti értékekkel rendelkező személyiségek sírjait – fogalmazott az ötletgazda az első két, sikeres sétájuk végén.

A katolikus temetőben felidézték a község első postamesterének életútját, majd megálltak  Fülöp Sándor iskolaigazgató sírjánál, akiről az 1923-ban bekövetkezett halála után utcát neveztek el Kunágotán. 

Az  egykori főjegyzők nyughelyei mellett, a háborúkban elhunyt katonák sírjait is felkeresték: többek között azt a tömegsírt, amelyben négy fiatal magyar katona alussza örök álmát. Mindannyian 1944. október első napjaiban estek el, de a sírkereszten csak egyikük neve szerepel: Dobrovolni Mátyás. 

A földbirtokosok közül a horogszegi Szilágyi család síremlékét és a Jakabbfy család sírjait nézték meg.

Balázs Petikéről, a volt főjegyző ötéves kisfiáról azt mesélte el Gábor László, hogy 1944-ben az orosz bevonulás idején, a román katonák egy egynapos fosztogatásra kaptak engedélyt. A zabrálásra kijelölt Árpád utcában a lakosok ezen a napon elhagyták az otthonaikat. Petike az édesanyjával egy távoli pajtában meghúzta magát, de a késő őszi időben a kisgyermek megfázott. 

Egy orosz hadiorvos némi gyógyszerrel ugyan megpróbált rajta segíteni, de  már késő volt. A kisfiú belehalt a súlyos betegségbe. Ezek a történetek is Kunágota egykoron itt élt, a település életét meghatározó emberek sorsáról, drámájáról (is) szólnak. A kövekbe zárt múlt így kap arcot, kapcsolatot, kötődést a ma élők számára.

Gábor László úgy fogalmazott, ezek a síremlékek egyben a temetők arcai is. Mint például Ágika, aki óvodásként, szintén ötévesen halt meg s életnagyságú szobra a bejárat közelében áll a katolikus temetőben.

De a református temetőnek is van arca, aki nem más, mint Cz. Veres Matild, a 17 éves kunágotai lány. A síremléke ma már nem látható, de a „hangja”  hallható, hiszen a kislány szülei három harangot öntettek Matildka és a két korábban elhalt leánytestvérük emlékére. A harangok 1926-ban kerültek a református templom tornyába, hogy szolgálják a lelkeket és hirdessék a szülői szeretet magasztos példáját.

Klárika és szülei nem tértek vissza

A zsidó temető jelképes arca szintén egy 17 éves lány, Morvai Klárika, dr. Morvai Ödön községi orvos egyetlen gyermeke.  Klárikát és a szüleit 1944. május 15-én deportálták a magyarbánhegyesi gettóba, majd onnan a 68 kunágotai zsidóval együtt Auschwitzba, ahol néhányuk kivételével mindenki a gázkamrában végezte, ahogyan Klárika és a szülei is.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában