Negyed évszázada irányítja Kardost polgármesterként Brlás János

– Hogyan lett 25 évvel ezelőtt Kardos polgármestere?
– Polgármesterségem előtt már képviselő voltam Kardoson, így volt némi betekintésem a település életébe, majd amikor az elődöm lemondott, úgy döntöttem, indulok a pozícióért. Ekkor még a Kondorosi Takarékszövetkezetben dolgoztam, és emellett lettem polgármester társadalmi megbízatásban. Amikor átvettem a vezetést, nagyon rossz helyzetben volt a község, már a fizetéseket sem tudták kifizetni az önkormányzatnál. Arra vállalkoztam, hogy rendbe teszem a település helyzetét, amiről ma már büszkén elmondhatom, hogy sikerült.

– Mindig a településen élt?
– Igen, kardosi születésű vagyok, itt nőttem fel és itt is éltem egész életemben. Ezért is volt szívügyem a település stabilizálása. Az, hogy mindenkit ismertem a községben már a megválasztásom előtt, csak még jobban motivált. Úgy éreztem, nincs még veszve minden, és fel lehet még virágoztatni Kardost.

– Kemény munka áll Ön mögött. Hogyan ugrotta meg az akadályokat, és miket ért el negyedévszázad alatt?
– Úgy érzem, hogy látványosan fejlődött a település az elmúlt 25 évben. Először a költségvetésben kellett rendet tenni, ami mínuszban volt. Ennek érdekében számos átalakítás történt. Azóta pedig mondhatni megállíthatatlanul fejlődik Kardos. Például amikor polgármester lettem, a belterületi utak 50 százalékban voltak aszfaltozva, ma pedig már 100 százalékban. A külterületekre közvilágítást építettünk ki, így már szinte minden tanya előtt ég a lámpa. Építettünk és felújítottunk összesen 8,4 kilométer hosszú kerékpárutat. Bevezettük a szélessávú internetet, bővítettünk járdasorokat, és ami a jelenlegi energiaválságban nagyon fontossá vált, hogy minden használatban lévő önkormányzati épületünket korszerűsítettük. Ez takarja az akadálymentesítést, a szigetelést, nyílászáró cseréket, a fűtés korszerűsítést és a napelemek felszerelését. De kialakítottunk még IKSZT-t (Integrált Közösségi Szolgáltatói Teret), immár két, korszerű játszóterünk van, kiegészítve kondiparkkal, valamint létesítettünk orvosi rendelőt és idősek klubját. Bővítettük az eszközparkunkat, a közmunkásoknak vettünk traktort, grédert, árokásót, markolót és pótkocsit is, melyekkel könnyebben karban tudják tartani a tanyákhoz vezető, több mint 50 kilométernyi külterületi földutakat.

– A közösségi életben milyen változásokat értek el?
– Büszke vagyok, amiért a lakosság segítségével például előkelő helyezést értünk el a Virágos Magyarország programban, illetve arra, hogy az első címerünk is az én polgármesterségem alatt készült el, hiszen 2000-ben avattuk fel. De együtt avattuk még a kardosiakkal a község első szobrát – Petőfi szobor –, illetve a régi haranglábat is megőriztük, méltóbb helyre szállítottuk és felújítottuk, ami az egyik jelképünk. Indítottam továbbá civil szervezeteket, így sportkört, és polgárőrséget is.

– Milyen érzésekkel idézi fel az elmúlt 25 évet?
– Persze nem mindig könnyű polgármesternek lenné még egy ilyen kicsi településen sem, hiszen mindig van, aki úgy érzi, kevesebbet kapott, és nehéz mindenkinek megfelelni, de rengeteg szép pillanat van mögöttem. Mindig jó érzés számomra például az emberekkel kommunikálni, kikérni a véleményüket, velük együtt megvalósítani valamit – ilyen például a harangláb megmentése –, illetve pályázatokat elnyerni, amik jóvoltából tovább fejlődünk és szépülünk. Ezeket javában saját magam írom meg a fent említett civil szervezetek pályázataival együtt, ugyanígy én felelek a beruházások elő és utómunkálataiért is, hiszen a jegyzőnk csupán heti két-három napot tölt nálunk, és nincs is külön emberünk erre. Sok időmet felemészti, de megéri. A Magyar Falu Programnak például rengeteget köszönhetünk.

– Milyen tervei vannak a jövőben?
– Egyértelműen Kardos tovább fejlesztése, mind a korszerűsítés, mind a közösségi élet tekintetében. Ezentúl, mivel mára elértük, hogy a népességünk nem fogy, hanem inkább stagnál, sőt az üresen álló házakat hamar megveszik és belakják, abban bízok, hogy növelni is tudjuk a lakosságszámot azzal, hogy élhetőbbé, vonzóbbá tesszük a községet.