Múltunk közlekedését idézi meg a Vrbovszki-féle kocsimúzeum

A közelmúltban készültem el egy újabb, féderes vagy úgynevezett piacra járó kocsi felújításával. Ennek a típusnak az volt a titka, hogy nem döcögött, hanem simán gurult az utakon – árulta el hírportálunk kérdésére Vrbovszki Pál. A kocsimúzeum megalkotója elmondta, a „jármű” négy darabból állt össze, a vasváz már korábban megvolt, a kerekeket Békésen, a sárvédőket Füzesgyarmaton készítették, a fonott oldal pedig a Mécses Egyesület munkáját dicséri. 

Mint elmondta, tavaly ősszel kezdte a munkát a vasváz pucolásával, festésével, rendbetételével, majd következtek a további részek. Érdekesség, hogy a kocsinak van egy „párja” is, az egy finomabb kivitelű, természetesen szintén féderes darab, ami roncs állapotban került hozzá az egykori tsz-ből. Mint elárulta, „ripityára” kellett szedni, majd aprólékosan kijavítani. 

Nagyon különleges az a kocsi is, amellyel 1946-47-ben a lakosságcsere során Gútáról érkeztek szlovákok Mezőberénybe. A példányt sokáig egy régi ház padlásán tárolták, amikor a tulajdonosok meghaltak, a gyerekek, az unokák már nem szerették volna megtartani, így került körülbelül egy évtizede Vrbovszki Pálhoz az egyedi emlék. 

A gyűjtő számára egyébként családi örökség a lovak és a hozzájuk kapcsolódó tárgyak szeretete. Édesapja kocsisként dolgozott a településen, és gyerekkorában ő is gyakran vele tartott útjaira. Rengeteg kaland, szép élmény fűzi ezekhez az évekhez, és valószínűleg ez az időszak alapozta meg későbbi hobbiját is. Már később, az 1970-es években sokat jártak különböző lovas programokra, ami még inkább megerősítette abban, hogy minél többet érdemes lenne megmenteni és megőrizni az akkor eltűnőben lévő közlekedési eszközökből. Így közel négy évtizede elkezdte a korábbi lovas kocsik gyűjtését és helyreállítását. Udvarukon már tizenegy található azokból. 

A gyűjtemény legelső darabja egy dorozsmai kocsi, amellyel elsősorban piacra jártak évtizedekkel ezelőtt. A teljesség igénye nélkül könnyű lőcsös kocsi, cziráki hintó, télen használt lovas szán is része a különleges kiállításnak, ahogy egy 14 soros lóvontatású vetőgép is.

Vrbovszki Pál rengeteg munkát, időt, energiát és persze pénzt invesztált a tárlatba, satujával és fúrógépével rengeteget dolgozott a kiállításért. Nehezíti a helyzetet, hogy egyre kevesebb olyan mesterember tevékenykedik, aki még ért a lovas kocsikhoz. 

A felújítások mellett az elmúlt években egy színt is felépített az udvaron, amelyek megfelelő helyet, egyben védelmet is biztosítanak a kocsik számára. Érdekesség, hogy itt őrzik a város egy régi tűzoltókocsiját is. 

– Van még több olyan alkatrészem, kocsidarabom, amellyel érdemes lenne foglalkoznom, de talán kicsit elfáradtam. Az ember azonban sose mondja, hogy sose – fogalmazott Vrbovszki Pál. Mint elmondta, a közeljövőre van egy terve, ami ugyan nem kapcsolódik a kocsikhoz, de azokhoz hasonlóan komoly felújítási munkákat igényel. 

– Rendelkezem egy nagyon szétszedett, több évtizedes szőlőpréssel, ami örökségként került hozzám. Nagyon szeretném helyrehozni, mert ma már nem igazán találni ilyen darabokat, de nagyon nagy munka lesz – tette hozzá. 

Petróleumlámpa és kolompok

Vrbovszki Pál, aki szakmáját tekintve mechanikai műszerész, és a tsz-ben telefonközpontosként dolgozott, más különleges gyűjteményekkel is rendelkezik. Kollekciójában a teljesség igénye nélkül petróleumlámpák, kolompok és például egy különleges női szűrdolmány is megtalálható. Felesége, Vrbovszki Pálné pedig remek, városszerte híres süteményeket készít, csörögéje szintén bekerült a Mezőberényi Értéktárba, illetve kiváló eredményeket ért el különböző versenyeken is.