Jankovics Marcell életútját mutatta be az interjúkban

– Régóta ismerte Jankovics Marcellt, több interjút is készített vele korábban. Egyszerű volt ennek köszönhetően elkészíteni az életút-interjúkötetet?
– Megtisztelő volt, hogy az élete utolsó nagy, szakmai beszélgetését velem folytatta. Annyiban egyszerű volt, hogy nagyban segített ő is abban, hogy hagyta, én találhassam ki a könyv szerkezetét. Az ötlet egyébként közös volt, arról beszélgettünk a 79. születésnapján, 2020 októberében, hogy milyen jó lenne, ha a 80.-ra elkészülne egy ilyen kötet. Aztán, amikor elkezdtem készülni a beszélgetésekre, illetve elképzeltem, hogy miről is fog szólni a könyv, rájöttem milyen nehéz feladatot vállaltam. Hiszen egy elképesztő életutat kellett feldolgoznom. A többség Jankovics Marcellt a rajz- és animációs filmek kapcsán ismeri, a János vitézről, az Oscar-díjra jelölt Sisyphusról, a Toldiról, a magyar népmesékről. Kevesen vannak tisztában a művelődéstörténeti munkásságával, pedig elképesztő mennyiségű könyvet írt ezekben a témákban, a szimbólumrendszerekről vagy éppen a trianoni békediktátumról. Azt éreztem, hogy a bőség zavarával küzdök, közben viszont legyen benne minden, legyen élvezetes és kellő mélységű is. Az volt a koncepcióm, hogy egyszerre mutatom be a művészt és az embert, kronológiai sorrendben haladva. Emellett óriási kultúraszervező egyéniség volt, belekóstolt a kultúrpolitikába is, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja volt. Továbbá cél volt, hogy legyenek benne olyan egyéniségek, barátok és pályatársak gondolatai, akik az életében fontos szerepet játszottak. Mivel nagyon szerette a gyerekeket, és amikor fiatalok közé ment, örömmel fogadták, szerettük volna, hogy legyenek benne gyermeki vélemények is a műveiről.

– Hány beszélgetés után született meg a kézirat?
– Nem számoltam össze. 2020 októberében született meg a könyv ötlete, karácsony után kezdtem gondolkozni a szerkezetén, 2021 elején írtam neki először e-mailt, és márciusban kezdtünk beszélgetni, a járvány miatt főleg a Skype-on keresztül. Május végén hunyt el, de a kéziratot jóvá tudta hagyni. Csak az maradt hátra, hogy milyen képek, illusztrációk kerüljenek be a kötetbe, ebben sokat segített a felesége, Rubovszky Éva. Tavaly októberben lett volna a 80. születésnapja, amely kapcsán egy ünnepséget szerveztünk, és pont attól lett ünnepi az alkalom, hogy bemutathattuk a könyvet. Méltó módon, szépen emlékeztünk rá.

– Útravaló gondolatok Jankovics Marcelltól – ez is szerepel a kötet címében. Milyen útravalót kapott a művésztől?
– Hogy soha nem szabad feladni, hogy szívós munkával és szorgalommal a legnehezebb helyzetekből is fel lehet állni, előre lehet menni. Emellett, ami számomra nagyon fontos és a nagy emberek sajátja, az a szerénység. Hogy semmikor sem szabad azt képzelni, hogy kész vagyok, hogy sok mindent elértem. Bár mindent elért addigra, az utolsó munkáin is hihetetlen precizitással dolgozott. Sokat tanultam tőle. Ugyan régóta ismertem, és sokszor találkoztunk interjúk kapcsán, hivatalos volt közöttünk a viszony. De eljutottunk oda pár beszélgetés után, hogy megengedte, hogy az embert is lássam, és én magam is meglepődtem, hogy mennyi mindenbe beavatott.

Versekről, irodalomról beszélgetnek

Kurucz Éva 2002 és 2014 között műsorvezetőként dolgozott a Hír Tv-ben. Volt egy kulturális műsora, amellyel minden nap jelentkezett, és 2008-ban Frankó Attila volt a vendége, akivel az akkor két éve indult Békéscsabai Irodalmi Estekről, a kezdeményezésről beszélgettek. Hangsúlyozta, megtisztelő számára, hogy most, 14 évvel később ennek keretében, az immár 181. irodalmi esten mutathatta be Békéscsabán a Jankovics Marcell 80 című életút-interjúkötetet. A Hír Tv után dolgozott kormányszóvivőként, majd vezette a Családbarát közéleti, közszolgálati műsort is az MTVA-nál. Kulturális újságíróként ténykedik, és ötödik éve vezet egy kávéházat: az alkalmakon színművészek szavalnak, akikkel versekről, irodalomról beszélgetnek.