Fennállása hetvenedik évfordulóját ünnepelte Csárdaszállás

Nagy Zsoltné polgármester megnyitójában elmondta, a kerek évforduló jó alkalom arra, hogy az egybegyűltek nosztalgiázzanak, felidézzék az eltelt hét évtizedet.

– Hetven éve annak, hogy a köröstarcsai tanyavilágból új község alakult, és a Csárdaszállás nevet kapta. Mezőberény és Gyomaendrőd egy-egy területéből vált önállóvá, 1400 körüli lélekszámmal. Mindössze negyven család lakott a belterületen, a többiek a környező tanyákon éltek – elevenítette fel a kezdeteket a polgármester. 

Elmondta, Csárdaszállás az ötvenes évek végétől indult fejlődésnek, egymás után épült fel az iskola, a művelődési ház, a postahivatal, a két orvosi rendelő, a sporttelep, a vegyesbolt, az étterem és italbolt, az óvoda.

– A 70-es években tűzték ki az utcákat, ekkor épültek a házak. Az emberek zöme téeszekben dolgozott, Csárdaszállást a rizstermesztés még híressé is tette. A 90-es évek végére a lakosságszám 600 alá esett, mára mindössze 423-man élünk itt – részletezte Nagy Zsoltné, hozzátéve, az egykori tanyavilág lakói rendezett, békés községet teremtettek. Vannak tősgyökeresek, olyanok, akik csak egy-két évtizede telepedtek le, és olyanok is, akik a közelmúltban választották lakóhelyüknek a települést.  A polgármester hangsúlyozta, a hetven év az örömtelik mellett küzdelmes időszakokat is tartogatott, de kis faluban élni jó, mert pénzre nem váltható értékek veszik körül az embert.

– A kistelepülések nyújtotta javak most még inkább felértékelődnek, egyre nagyobb jelentőséget kap a nyugalom, a biztonság.  Feladatunk, hogy folytassuk a megkezdett munkát, az értékeket megőrizzük, összetartsunk. Az önkormányzat ehhez mérten keresi a fejlődési lehetőségeket, minden pályázati lehetőséget megragad – fűzte hozzá.

A köszöntő után színpadra lépett a No Problem zenekar, majd a jubileumi falunapot táncbemutatók, zenés gyermekműsorok színesítették. Minden korosztály megtalálhatta számításait, a gyerekeknek óriás buborékfújóval, ugrálóvárral, lovaskocsikázással kedveskedtek. Felvonult az Anonimus motorosegyesület, megnyílt a helyi művészek kiállítása, a kézművesek vására. Az önkormányzat mindenkit megvendégelt: a helyieknek ingyen babgulyás járt. Este felszelték Csárdaszállás tortáját, majd lángshow-val, koncerttel, utcabállal zárták a mulatságot.  Az érdeklődők a Nosztalgia Nyugdíjasklub kiállítását is megtekinthették.

Legendás hely volt a csárda

Csárdaszállás környéke ősidők óta lakott: a Körös szabdalta a tájat, kanyarulatai között halmok, szigetek emelkedtek, melyek előnyeit felismerte a régi kor embere. Régészeti leletek bizonyítják, hogy szkíták, szarmaták, avarok is éltek itt: a legutóbbi ásatáskor, amikor az ezredfordulón árkot nyitottak a határban, egy 1700 éves szarmata temetőre bukkantak. 

A település honlapján is olvasható, hogy a mai Csárdaszállás 1952-ben alakult ki a köröstarcsai tanyavilágából, továbbá Mezőberény és Gyoma egy-egy részéből, azaz a tárcsái, herényi, gyomai határból. 

Nevét a főút mellett megépült Szentjánosi-csárdáról kapta, Tóth Imre tanácstitkár ötlete nyomán. A vendégfogadó vélhetően a békési betyárok egyik fő pihenője volt, a környék burjánzó nádasai kedvező rejtekhelyet nyújtott. A szóbeszéd szerint az 1800-as évek elején Rózsa Sándor is megszállt a csárdában, ahonnan "egérút", azaz egy földalatti alagút vezetett a mocsaras részre, a Fekete- és Köveshalom dombjáig. 

A betyárok a fogadóban megforduló, nagypénzű lókupeceken gyakran találtak fogást. Olykor összecsaptak a pandúrokkal is, a vérfoltokat állítólag 65-70 évvel ezelőtt még látni lehetett az épület falán.  Aztán Rózsa Sándort elfogták, börtönbe vetették, a csárda pedig  jó ideig iskolaként funkcionált, ma pedig szolgálati lakás.