2022.08.04. 06:45
Fekete Pál mindig hitt abban, hogy 1956 nem volt hiába
Mint arról már beszámoltunk, Fekete Pál, az 1956-os forradalom és szabadságharc sokak által szeretett és tisztelt békéscsabai hőse életének 95. évében, a napokban elhunyt. A hírt Vánsza Pál, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) Békés megyei szervezetének elnöke közölte: „Barátaim! Fájdalmas szívvel tudatom, hogy Fekete Pali bácsi ma visszaadta lelkét a teremtőnek!” Vánsza Pállal felidéztük a történelmi életutat a csabai, ’56-os emlékházban, a Fekete Pál-gyűjteménynél.
Fotó: Lehoczky Peter
Vánsza Pál elmondta, ismeretségük korainak mondható, ugyanakkor személyesen először csak 1989-ben találkoztak. És hogy akkor miért korai?
– Testvéreimmel a Szent László utcai, 4-es számú általános iskolába jártunk. Fekete Pálék 1952-ben jöttek Békéscsabára – mesélte Vánsza Pál. – Feketéné Ágika a 4-esben a húgom osztályfőnöke lett, ugyanakkor a mi osztályunkba is bejött néha helyettesíteni. Vele az ismeretség innen ered. Pali bácsi meg az 1-esbe, a Petőfi utcára került. Sűrűn járt a feleségéhez, érte. Innen tudtuk, hogy házastársak.
A Pofosz megyei elnöke kitért arra, hogy a másik ismeretsége Pali bácsival a tornabemutatókhoz kötődik.
– ’56 előtt minden tanév végén voltak tornabemutatók, például a csabai Előre-pályán, ezeket Pali bácsi nyitotta meg. Innen datálható, hogy szinte minden diák tudta, ki ő – ecsetelte Vánsza Pál. – A felnőtt értelmiség meg a TIT-ben végzett tevékenysége, rendhagyó történelemórái miatt ismerte Békéscsaba mellett az egész megyében. Ez lett lényegében a veszte, ugyanis ismertsége alapján javasolta a tömeg a forradalmi bizottságba. Városszerte kedvelt, népszerű egyéniséggé vált, én is ennek tulajdonítom, hogy nem merték halálra ítélni. Az nagy botrányt váltott volna ki az egész megyében.
A forradalom alatt kétszer látta Vánsza Pál Fekete Pált. Csabán a szervezkedés 1956. október 26-án kezdődött. A színház dolgozói Kaskötő István vezetésével estére felvonulást szerveztek, ahol már megjelentek röpcédulák is.
– Ezen a megmozduláson apámmal együtt én is részt vettem – emlékezett a Pofosz megyei elnöke. – Ezt követően megalakult a városi forradalmi tanács, ebben még nem volt benne Fekete Pál. Még ekkor bejelentették a másnapi, Kossuth téri nagygyűlést, ennek hamar híre ment a városban. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) szerint is sok ezer ember vett részt a megmozduláson. Itt Pali bácsi is megjelent civilként, de sokan felismerték, és követelték, hogy szólaljon fel, és vegyék be a forradalmi bizottságba. Ezzel indult Fekete Pál tragédiáinak sorozata. Börtönbe került, családját elüldözték még a megyéből is. Így kerültek Szegedre, és ott is ragadtak.
A nyolcvanas években Vánsza Pál egyik barátja, aki Pali bácsi tanítványa volt az 1-esben, mondta, hogy találkozott a forradalom egyik meghatározó alakjával.
– Egy építkezésen dolgoztak, kértem a barátomat, hogy hozzon össze Pali bácsival, de, sajnos, ez akkor nem sikerült – mondta Vánsza Pál.
– Majd jött a rendszerváltás legeleje, beléptünk mindketten a Pofoszba, igaz, Szegeden, mert akkor még Csabán Pali bácsi nemkívánatos személynek számított, kapott fenyegetéseket is. A megyei szervezetünket azért meglátogatta, innen a közelebbi, személyes ismeretség. Ezután jött a ’89-es csabai nagygyűlés megszervezése. Vállaltam a hangtechnikát, a magnófelvételt. Szerintem ez az anyag nincs meg senki másnak.
Később személyes találkozások, levelezések, hasonló érdeklődési kör, gyűjtési szenvedély kötötték össze a két embert, ennek lett végeredménye az emlékház.
És hogy mik voltak Pali bácsi értékei? Vánsza Pál hangsúlyozta, hogy a személyisége, a gerincessége, a küldetéstudata, nem mellesleg pedig a tudásszomja annak érdekében, hogy minél többet adjon át a jövő nemzedékének.
– A börtönéveket senki sem viseli könnyen, de főként nem egy olyan ember, akit otthon két gyerek és egy hűséges feleség vár. Talán ez a remény éltette, de erről nem szeretett beszélni – mondta Vánsza Pál. – Nagyon bántotta, hogy nem taníthatott, a segédmunkás éveiben főleg emberismeretből tanult sokat, és soha nem felejtette el, hogy honnan jött.
Vánsza Pál szerint a békéscsabai díszpolgárság (1992) nagy terhet rakott Fekete Pál vállára, mert tudta, még többet kell tennie, főként az oktatásban. Újra felébredt benne a hivatástudat, a pedagógusi szemlélet, nagyon szerette az érdeklődő fiatalokat. Örökösei, sorstársai az emlékházon keresztül is táplálják a jövő nemzedékének, hogy ’56 nem volt hiába. Mindent megtesznek, hogy emléke megmaradjon. „A történelem az élet tanítómestere” – Fekete Pál ennek az örök érvényű mondásnak a szellemében élte le életét.
Életfogytiglanra ítélték, szabadulása után nem kapott megfelelő munkát
Fekete Pál Sárospatakon született 1928-ban, szegény szülők gyermekeként. Négy nyelven beszélő tanár volt. 1952-ben jött Békéscsabára. Oroszt és irodalmat tanított a Petőfi utcai általános iskolában. Az 1956-os forradalom alatti tevékenysége miatt váltotta ki a megyei és a városi vezetés ellenszenvét. Holott neki és az általa vezetett forradalmi tanácsnak köszönhető, hogy Békéscsabán és környékén nem voltak atrocitások. A forradalom lényegében erőszak és véráldozat nélkül zajlott le. A forradalom leverése után mégis kegyetlen bosszút álltak rajta a város visszatért vezetői. Letartóztatták, kegyetlen kínzásokat szenvedett el, majd életfogytiglani börtönre ítélik. Megjárta az ország majd minden börtönét. 1963-ban, a nagy amnesztia idején szabadult. Közel hét évet ült le.
Szabadulása után a képesítéséhez alkalmas munkát nem kapott, örök üldöztetésben volt része. Csak segédmunkás munkakörben dolgozhatott. A bosszú kiterjedt feleségére is. Őt szintén eltiltották a tanítástól. Nagy üldöztetésnek volt kitéve az egész család. 1990-től viszont aktívan kutatta a múltat, alkotott, tanított, fordított, és amennyire az egészsége engedte, előadásokat is tartott. 1956 eseményeit, személyes élményeit több könyvben (Az utolsó szó jogán, Cseppek a tengerből, Sátánok éjszakája) megörökítette. Legújabb a Magyar mártírok 1956 című munkája.
Számos kitüntetést érdemelt ki
Fekete Pál forradalmi tevékenységét több kitüntetéssel is elismerték. Néhány ezek közül: Békéscsaba díszpolgára (1992), ’56-os Aranyérem (1999), Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (2004), Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára alapított emlékérem (2006), Hazáért Érdemkereszt arany fokozata (2006), Pongrátz Gergely Érdemérem (2008), 1956-os Pesti Srác Díj (2009), 1956 Alapítvány Érdemkeresztje (2011), Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2012), Eötvös József-díj (2013). Abban az évben vitézségének és nemzeti érzésének elismeréseként vitézzé avatták. 56-os Emlékérem (2016), majd Békés Megyéért kitüntetést is átvehetett ugyanebben az évben.