Túléltem, mások belehaltak – bemutatták Stefka István kötetét

A „Túléltem, mások belehaltak - Stefka István emlékei a médiaháborúról” című kötet a közelmúltban jelent meg. Ez a könyv, illetve az abban foglaltak álltak a péntek délutáni program középpontjában is, amelyen Dézsi János, a bibliotéka igazgatója köszöntötte a megjelenteket. 

Huth Gergely bevezetőjében elmondta, Stefka István egy médiaháborús veterán, és ebben a minőségében írta a könyvet is. Mint kiemelte, a ’70-es, ’80-as évek szűk levegőjében volt egy vagabund személyiség, egy kifosztott nemzeti gyáriparos családból származó ember, aki tanárként némi fondorlattal, barátságok útján munkát kaphatott a Magyar Rádiónál. 

– Stefka István a szelepeket nyitogatva olyan riportokat készíthetett az említett időszakban, amelyek akkoriban a médiában tabunak számítottak. Elsőként beszélgetett például a határon túli és a magyarországi kisebbségek helyzetéről – fogalmazott Huth Gergely. – Ő számolhatott be a Kossuth Rádió Napközben című műsorában egy csomó olyan témáról is, amelyek a késői Kádár-kornak a nagyon súlyos hibáira, nagyon súlyos problémáira világítottak rá. Nyilván mindenki tudta a játékszabályokat, azt nem illet megkérdezni, hogy mit kerestek itt az oroszok, de azt igen, hogy miért folyik a zacskós vagy tej, vagy, hogy miért teszi tönkre a TSZ-t a kinevezett elnök és párttitkár. Azután jött a rendszerváltozás korszaka, amikor a várható eufória és demokratikus átalulás helyett a médiában posztkommnuista térfoglalás ment végbe. A nemzeti hangokat, amelyek mellé István bátran odaállt, a ’90-es évek legelején a kibontakozó médiaháború elején, olyan nem várt gyűlöletcunami fogadta, amely egy időre tönkre is tette a pályafutását. 1994-ben gyakorlatilag minden nemzeti érzelmű embert kirúgtak a Magyar Rádiótól, illetve a Magyar Televíziótól, és ahhoz is volt hatalmuk, hogy az ország összes szerkesztőségében ez a folyamat menjen végbe.

Stefka István elmondta, a médiaháború egyidős a rendszerváltással, amit az újságíró inkább politikai átalakulásnak nevezett. Mint kiemelte, 2010-től, amikor a sztálini alkotmányt felváltotta az új alkotmány, kezdődött el egy mély politikai-társadalmi átalakulás. Hozzátette, a politikai ősharc a liberálisok és a népnemzeti, nemzeti oldal között szintén egyidős a médiaharccal. Hozzátette, többen, például Chrudinák Alajossal közösen küzdöttek azért, hogy Magyarország ne kerüljön külföldi érdekcsoportok kezébe, ez volt a fő konfliktus. Úgy vélekedett, az 1994-es választás, az MSZP-SZDSZ győzelme azért is volt kudarc a jobboldal számára, mert nem volt médiaháttér, amely rávilágított volna a tényleges folyamatokra, például arra, hogy nem jön vissza sem a 3,60-as kenyér vagy az 5 forintért kapható korsós sör. 

– Mára lényegesen nehezebb átverni az embereket, mint egykoron – hangsúlyozta Stefka István.

Huth Gergely kiemelte, nem egy szakkönyvről van szó, a kötet nagyon olvasmányos publicisztikák folyama, és az egyes korszakokon úgy megyünk keresztül, hogy sok olyan esemény is megelevenedik, amit talán már elfelejtettünk.

Közösségként tekint munkatársaira

Stefka István Dézsi János kérdésére elmondta, azok közé a szerencsés emberek közé tartozik, akik végig azt csinálták, amit szerettek. Magyar-történelem szakos tanárként indultam, azután válthattam, és elkezdtem az országjáró munkát. Szeretek az emberekkel beszélgetni – folytatta a gondolatot. – Többször lehettem vezető. Akikkel együtt dolgoztam, azokra mindig közösségként, barátként tekintettem, nem pedig alkalmazottként és beosztottként, és ezek a barátságok ma is élnek.