A hét embere

2022.05.09. 06:35

Hatvan túranap alatt teljesítette a Kékkört a békéscsabai Marton Róbert

Sikerrel teljesítette a három önálló útvonalat – az Országos Kéktúrát, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát és az Alföldi Kéktúrát – magában foglaló Kékkört nemrég a békéscsabai Marton Róbert. A férfi hétvégéken tette meg a több mint 2500 kilométeres távot, előfordult, hogy a számlálója 112 ezer lépésen állt a nap végére.

Nagy Szilvia

Marton Róbert összegyűjtötte a túravonal pecsétjeit /Fotó: B. Á./

– Honnan jött a Kékkör teljesítésének ötlete? 

– Jó tizenöt éve barátaim hívtak túrázni a Bihar-hegységbe. Volt, amikor csak hárman mentünk, máskor busszal ötvenen. Rövidebb távokat tettünk; 10-20 kilométert. Kerékpározva már jelvényeket is szereztünk, felsejlett bennem, hogy gyalog is kipróbálhatnám magam teljesítménytúrákon. Egy túratárs mesélt a Kékkörről, amibe 2019 áprilisában belevágtam. Egy barátommal kezdtem, végül egyedül fejeztem be a vállalást idén húsvétkor. Először az Írottkőtől Hollóházáig tartó, 1160 kilométert teljesítettem, majd az Alföld 870-es szakaszán mentem végig Sátoraljaújhelytől Szekszárdig, a végére pedig az 541 kilométeres Szekszárd–Írottkő táv maradt.

– Már a felkészülés is kulcsfontosságú lehetett. 

– Igen, mentálisan is képben kellett lenni, pontosan átgondolni, hol alszok, mit viszek. Jórészt a saját tapasztalataimból okultam, eleinte négyszemélyes sátrat vittem, foglaltam szállást, aztán úgy döntöttem, kilépek a komfortzónámból, ha kell, éjszaka is megyek, fejlámpával, és bivakolok, azaz egy szál hálózsákban, magasleseken, szabad ég alatt alszok. 

– Mekkora távokat tett meg egy-egy alkalommal? 

– Ötven kilométerekkel indítottam, de másnapra rendre erős izomláz gyötört. Azóta vettem speciális kompressziós zoknit, így nem savasodok. Már 75-80 kilométereket is mentem, volt, hogy 28-30 óra alatt akár 110 kilométert is magam mögött hagytam. Egy-egy szakaszhoz kijelölt túraútvonalak tartoznak, a Magyar Természetjáró Szövetség füzeteiben jelölik a távolságot, a szintkülönbséget és a pecsételőhelyeket. Utóbbiakat egy-egy táv teljesítése után meg kell keresni, van egy alkalmazás, amelyik méterre pontosan jelöli. 

– Munka, család mellett hogyan ütemezte a természetjárást? 

– Munka után, pénteken és szombaton „meneteltem”, a vasárnap már a hazaúté, pihenésé volt. A kijelölt ponthoz elvonatoztam, hátamra vettem a tizenöt kilós zsákom, és kiléptem a hétköznapok mókuskerekéből. Hallgattam a természet hangjait, a lélegzetvételemet, figyeltem a mozdulataimra, a magnéziumpótlásra. Minden tájban megláttam a szépet, a hegyek, a régi kolostorok, templomok mellett az Alföld sivársága, monotonsága is tetszett. Az élelem egy részét vittem, de sokszor betértem helyi kisboltokba is. Cukortartalmú, könnyű dolgokat fogyasztottam, a kolbászt, a szendvicset nyolcvan kilométer után nem bírta a gyomrom. Sokszor gofrit, kólát kívántam. 

– Kalandokban is volt része? 

– Voltak izgalmas pillanatok, például az Őrségben egyszer egy egész konda vaddisznó röfögésére ébredtem fel. Kéleshalomnál süppedő homokban evickéltem, az Alföldön hőséggel küzdöttem. Körösnagyharsány környékén még a túratársammal száz kilométert akartunk megtenni 35 fokban, de elkalkuláltuk magunkat, kevés vizet vittünk, nem akadt lelőhely. Felhólyagosodott a lábam, végül telefonáltam a feleségemnek, jöjjön értünk. Megtanultam, a tűrőképesség határán meg kell tudni állni. 

– Előfordult, hogy megsérült? 

– Szerencsére nem, de Mezőtúrnál például kiszáradtam, hányingerrel küzdöttem, már csak a szívem vitt előre. Végül találtam egy kocsmát, ittam is két sört, az elsőt húzóra, a másodikat csak kortyolgatva. Ahogy lenni szokott, odasereglettek a helyiek, elcsodálkoztak rajtam, sztorizgattam, meghívtak pár körre. Egyszer, hegyről lefelé jövet erősen begörcsölt a lábam, a túratársam segített rajtam, ám a legtöbb élményem jó. A Gerecsében muflont láttam, máshol borzot. Feltűnt sok-sok őz, szarvas, mókus, vaddisznó. Aggteleknél medvecsengőt is vittem magammal, szerencsére nem volt rá szükség, viszont a kis ultrahangos kutyariasztó többször jól jött. 

– Milyen túrajelzést követ legközelebb? 

– A Kékkörön három év, három nap, hatvan túranap alatt értem célba, a barátaim vártak Írottkőnél, pezsgőztünk, pálinkáztunk. Most leginkább a családommal töltöm a hétvégéket. Az Országos Kéktúra 70 éves, feleségemmel tervezzük, hogy a kihívás szerint hetven óra alatt 70 km-t teszünk meg. Aztán ott a dél- és közép-dunántúli piros, a Balaton-kör. A jelvényszerzésből még lehet gyűjtőszenvedély. Hazánkban sok a gyöngyszem, mindenkinek ajánlom, egészségi állapotához mérten mozduljon ki, akár két keréken, akár gyalog. Megéri.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában