Az emberi értékekről szólt Böjte Csaba Kunágotán

Gáborné Dohar Edit alpolgármester és a Kunágotai Szociális Szolgáltató Központ és Konyha intézményvezetője köszöntötte elsőként a Böjte Csaba előadására érkező hallgatóságot. Elmondta, Pápai Zoltán polgármester és a község önkormányzata nevében is szeretné kifejezni háláját a helyi lakosság felé, hiszen az orosz-ukrán háború kitörésekor példamutató összefogást tanúsítottak az Ukrajnából menekülő, elsősorban magyar ajkúak segítésében. Hozzátette, ezt az önzetlen és nagymértékű összefogást szerette volna megköszönni a kunágotai embereknek, amire Böjte atya vendégül hívását és előadását tartotta a legmegfelelőbbnek.

Böjte Csaba előadásában először a pünkösd közeledtét említette, majd a jelenlegi nehézségeket, így a pandémiát és a háborút, amik mellett számtalan egyéni problémával is küzdenek az emberek a mindennapokban. Hozzátette, a nehézség azonban nem újkeletű dolog, az mindig jelen volt az emberek életében, már például Jézus születésekor is.

Példaként említett egy filmet, amit a gyermekotthon lakóinak vetített le, és ami egy sas párról szól, amik ugyan ragadozó madarak, mégis gyengéd szeretettel neveli a fiókáit. A film bemutatja, hogyan építenek házat magának ez a sas pár, illetve miként óvja azt és a tojásait, majd az utódokat, és hogyan neveli őket életre, unszolja szárnybontogatásra, illetve élelemszerzésre. Hozzátette, 

Isten pedig épp azt szeretné az emberektől, amit a sas a fiókájától, hogy nőjenek fel, legyenek nagykorú keresztények, miközben feladatokat ad nekik az életben, amiket maguknak kell megoldani. 

Ezért engedi meg azt is, hogy az embereknek legyenek gondjaik, mert azok megoldásával többek, erősebbek lehetnek. Böjte atya hangsúlyozta, a mai világnak azonban talán az elkényelmesedés a legnagyobb problémája, miszerint a feladatainkat egyre ritkábban akarjuk teljesíteni, illetve egyre kevesebb erőfeszítéssel.

A továbbiakban egy újabb történetet ismert meg a közönség a szerzetestől. Utóbbi szerint miután jó ideje busszal jártak már a gyerekek náluk az iskolába, egyik nap elromlott az őket szállító jármű. Ezután gyaloglásra biztatta őket, ám megijedtek a távolságtól. Majd erre reagálva kitalálta, hogy menjenek el Déváról Vajdahunyad várára és tartsanak ott egy szent misét, persze gyalog, amire tud egy rövidebb utat. 

Nem árulta el, hogy az út 24 kilométer, amit végig jártak oda-vissza, és ugyan elfáradtak, de mindenki jól érezte magát. A túra után pedig figyelmeztette a gyerekeket, hogy az a két kilométer az iskolától hazáig semmi, a 24-hez képest, amit Vajdahunyad váráig tettek meg. Illetve arra is, hogy többet tudnak és bírnak ki, mint amit kinéznek magukból.

Mindenkiben rejlik érték, csak ki kell hozni belőle

Böjte Csaba a fentieken túl egy sanyarú sorsú lány történetét osztotta meg a kunágotaiakkal. Ez a lány félárva gyermekként írt neki egy levelet, hogy vegye magához a gyermekotthonba, mert ő tanulni szeretne, és nem bír tovább élni iszákos anyja mellett. Elment érte, az anyja pedig azonnal le is mondott a lányról és elengedte vele. Nem értették miért viszi magával, hiszen egy gyenge, siketnémaságot tettető gyermek volt, aki látszólag semmire nem képes. Ám a vele való foglalkozás végül meghozta gyümölcsét, hiszen a ma már felnőtt nő, aki először a nyolc osztályt sem tudta elvégezni, végül doktori címet szerzett pszichológiából, és ma már több iskolában segít a diákoknak feldolgozni a problémáikat, illetve maga is két gyereket nevel. Mindkét gyerekét ő keresztelte meg, és máig tartják a kapcsolatot.

Ezzel a történettel is azt kívánta sugallani, hogy mindenkiben rejlik érték, csak ki kell hozni belőle, és bátorítani kell. Ezt tanácsolta a kunágotai lakosságnak is, hogy támogassák, segítsék és bátorítsák egymást, mert akár egy ilyenkis községből is kinőhetnek nagy és értékes emberek.