Marton Mihály megtartotta a patinás Berény szálló értékeit

– Kevesen mondhatják el magukról, hogy a New York Times újságírója is elismerően szól az általuk vezetett étteremről és szállodáról. Hogyan emlékszik vissza erre a már-már legendás, az egész megyét foglalkoztató sztorira? 
– Tényleg érdekesen alakult a történet. Egy kora reggeli órában érkezett egy angolul beszélő férfi fényképezőgéppel a nyakában. Fogalmunk sem volt, hogy ki lehet ő, de, mint mindig, akkor is igyekeztünk a lehető legkedvesebbek lenni, és mindenben segíteni az itt tartózkodását. Mi is csak a cikke megjelenése után tudtuk meg, hogy ő Seth Kugel, a New York Times újságírója, aki az egész világon olyan környékeket jár be, amelyek kevésbé ismertek, nincsenek igazán rajta a turizmus térképén. Nagy elismerésnek tekintem, hogy milyen pozitívan írt a városról és a szállodánkról is. Mindez azt hiszem, hogy a mezőberényi emberek közös sikerének számít. A zsurnaliszta által használt „Finoman elbűvölő” jelző pedig rajta is maradt a településen. 
 

– Apropó, voltak más neves vendégeik is? 
– A teljesség igénye nélkül járt nálunk Medgyessy Péter későbbi miniszterelnök és Csurka István író, politikus is, de nagyon sok színészt ugyancsak a vendégeink között köszönthettünk. Harsányi Gábo­rék több alkalommal is megszálltak nálunk, Bitskey Tiborék pedig az éttermünkben vacsoráztak az előadásuk után. Számomra öröm, hogy mindannyian elégedettek voltak a szolgáltatásainkkal. 
 

– Ha már az éttermet említette, volt kedvence a specialitásaik között? 
– Alapvetően mindenevő vagyok, de mezőberényiként a hagyományos, berényi becsinált levest mindenképpen a kedvenceim közé sorolom. Ez egy savanykás leves sertéshússal. 
 

– Hogyan kapcsolódott össze a Berény Szálló és az ön sorsa több mint fél évszázada? 
– Ötvennégy éve, 1968-ban, rögtön az érettségit követően kezdtem el itt a munkát felszolgálóként. Tizenegy évvel később, 29 évesen üzletvezető-helyettes lettem az akkor az ÁFÉSZ által üzemeltetett vendéglátóhelyen, 1989-ben pedig szerződéses üzemeltetésbe vettem a szállót és éttermet, majd a tulajdonosa lettem. A rendszerváltás körüli időszak nem volt könnyű, hiszen alapból elég retró kinézete volt a helynek, amire az akkoriban érkező vendégmunkások rá is tettek egy lapáttal, teljesen lelakták a szobákat, amelyek olyan állapotba kerültek, hogy még nagyon olcsón sem lehetett kiadni azokat. Folyamatosan, lépésről lépésre elkezdtük felújítani az épületet, mert fontosnak tartottuk, hogy aki ideérkezik, megfelelő állapotban lássa a város ikonikus helyét. Előbb a homlokzat, majd az étterem és a szobák rekonstrukcióját valósítottuk meg, törekedve arra, hogy az épület polgári stílusa megmaradjon. 
 

– Milyen érzések vannak most önben? 
– Itt töltöttem az egész életemet, általában reggel 7 órakor már bent voltam, és este 10 óráig, rendezvények idején pedig hajnalig nem mentem haza. Tizenkét éve egyébként nyugdíjas vagyok, de azóta is dolgoztam. Biztos, hogy furcsa érzés lesz, de annyiban megkönnyebbülés, hogy egy mezőberényi vállalkozó veszi át a helyet, aki folytatni fogja a vendéglátást, és színvonalemelésben is gondolkodik. A szálló Magyar Király Szálloda néven épült 1887-ben a település központjában, és folyamatosan, már 129 éve étteremként és szállodaként működik. Fontos, hogy ez az értékünk megmaradjon. Számomra nagyon megtisztelő, hogy sokan megállítanak, ­elmondják, hogy hiányolni fognak, hogy szerették, amit csináltunk. Ez komoly elismerés­.

Sokat fognak túrázni

Marton Mihály elmondta, mindig igyekeztek figyelni a vendégek igényeire, s ha például többször láttak volna főzeléket a menüben, azonnal abba az irányba változtatták a kínálatot. Mint elárulta, különösebb hobbija nem alakult ki, hiszen a legtöbb idejét a szállóban és étteremben töltötte, a legtöbbször maga is beállt pincérkedni, de a túrázás közel áll hozzá. Hamarosan például a Bihari-hegyekbe kirándulnak majd a krókuszmezőkre, és egy csabai egyesülettel szeretnének majd sokat túrázni a jövőben is.