Czesznak Zsolt és Kelemen Gábor fémdetektorokkal kutatja Szarvas környezetének múltját

Czesznak Zsolttal és Kelemen Gáborral Csabacsűd külterületére vezetett utunk, ahol egy középkori templom- és faluhely között parkoltunk le. Némi előkészület, és a fémdetektorok felmarkolása után rögtön el is indultunk, egyenesen a szántóföld közepére. Legalábbis most ezt a szerepet tölti be a helyszín, ám közben számtalan kincset rejt. Olyanokat, melyekből kiderül, kik és hogyan éltek a környéken évszázadokkal, vagy akár évezredekkel ezelőtt. A múltkutatóktól megtudtuk, a lelőhelyen immár több mint 2000 tárgyat találtak.

Kifejtették, a középkori faluhely egy 1970-es évek vége óta ismert régészeti lelőhelyen van, de a részleteit még homály fedte, így idővel ők is megkapták az engedélyt, hogy "fémkeresőzzenek" a területen. Hozzátették, ez egy jelentős és nagy kiterjedésű település volt egykor, ingoványos, folyós területen, a mai Békés megye egyik legismertebb falva, sőt, majdnem mezővárosaként tartották számon Gyula, Békés és Décse után. Hunyadi birtok volt, Szilágyi Erzsébet öröklött tulajdona, egy kereskedelmi csomópont, amit számos folyóág keresztezett, a házak pedig halomszerűen álltak. Utóbbiakra utal az a helyszínen megtalált pecsételő is, amit vélhetően a család familiárisáé volt, aki azzal járt el Hunyadi János nevében. Megmutatták a szántóföld túloldalán fekvő templomhelyet is, ami inkább csak hozzáértők szemével látható, hiszen kiásták az alapjait, elhordták a téglát és teljesen befedték valamikor a '60-as években. Megmutatták továbbá a faluhelyről készült, folyamatosan fejlődő térképüket, amin látható a templom, a vizek és az egykori házak helyei is. Elmondták, egy tanulmányt írnak majd a terület kutatásáról.

Megtudtuk, hőseink ősszel, télen és tavasszal is jócskán töltöttek időt a korabeli falu helyén. 

Egyszerre körülbelül négy órát kutatnak kint, ez három kilométeres bejárást jelent, ami még fizikailag elviselhető egy ilyen tevékenységben. Minden alkalomról van azonban egy GPS file, ezekből kiderül, hogy mintegy 80-szor fémkeresőztek a területen, ami nagyjából 240 kilométer gyaloglást és ásást jelent. Ez idő alatt érméből találtak 6-700 közötti darabot, továbbá egyéb leleteket – például fibulákat, medálokat, baltát, pecsétnyomót –, melyek az érmékkel együtt mintegy 2000-es leletszámot tesznek ki. Ezek mind múzeumba való tárgyak, de találtak rengeteg, "kevésbé érdemleges" dolgot is. Többek között olyan hétköznapi tárgyakra bukkantak, mint szarmata kori kerámiák darabjai, amelyek egyébként mind árulkodnak az egykori lakosság szokásairól.

Gábor és Zsolt immár a szántóföldön járva hangsúlyozták, maga a fémkeresőzés egy óriási lehetőség a hagyományos régészet kiegészítéseként, mindez már folyamatosan írja át a történelmet. Hiszen a korábban, olykor elképzelések alapján leírt dolgok például az ilyen faluhelyek kutatásával, és a fenti tárgyak megtalálásával kezdenek megcáfolódni. A több száz érme ugyanis rendkívül jól datál, és pontosan "mesél" az adott korszakról. Ez persze nem csupán Szarvasra, Csabacsűdre, vagy erre a térségre igaz, hanem az egész országra. Kiderült például az ilyen kutatások során az is, hogy nem volt annyira szegény a középkor, mint amilyennek gondolták.

A fémkeresőzésről szólva elmondták, szigorúan engedélyhez kötött dolog ez a tevékenység. 

Eleinte nekik sem volt egyszerű dolguk, hiszen nem volt kialakult csapásirány a szakmában. Elindult Orosházán és Budapest környékén egy-két régész által, akkor még kisebb nagyságrendben, azonban a szakma mára meglátta benne a lehetőséget, így óriási átalakuláson megy keresztül ez a terület. L. Simon Lászlóval a Magyar Nemzeti Múzeum élére kerülve pedig megszüntették a korábbi várkapitányságot, és immár lesz olyan külön intézet, amely a közösségi régészettel foglalkozik. Hiszen olyan mennyiségű információáradat érkezik be általa a hagyományos régészetbe – ráadásul ingyenesen –, ami komoly segítséget jelent, illetve támpontot ad egy-egy komolyabb feltáráshoz.

Kiemelték, a fémkeresőzést azonban nem lehet bárhogy csinálni. Mert nem csak annyiból áll, hogy kimennek egy terepre, keresgélnek, zacskóba teszik, amit találnak, és átadják a régészeknek. Ennél sokkal többről van szó. Komoly kutatómunka előzi meg már azt is, hogy egyáltalán elinduljanak egy helyszínre, ahol aztán újra és újra visszatérve rengeteg időt töltenek el. A talált tárgyakat pedig már feldolgozva, részben meghatározva és szétválogatva adják tovább, ők például a Tessedik Sámuel Múzeumnak, azon belül is Szarka József vezető régésznek. Vele nagyon jó kapcsolatot ápolnak, a múzeummal pedig szerződést kötöttek, és a bizalom teljes közöttük. Az általuk kiadott engedélyt pedig folyamatosan hordják magukkal, illetve a gazdákkal is mindig előre egyeztetnek, mielőtt a földjeikre mennek kutatni. Hozzátették, mivel Kelemen Gábor történelemtanár végzettségű, ráadásul egy ideig mindketten régésznek készültek, így az átlagnál jobban kiigazodnak a szakmában. Itt megjegyezték, fémkeresős hobbijukkal végül a múltkutatás legizgalmasabb területét sikerült megtalálniuk.

Végül elárulták, egymás mellett voltak üzleteik, így már hosszú évek óta ismerik egymást, ám mélyen hallgattak a másik előtt a régészetet, a múltkutatást és a fémkeresőzést érintő megszállottságukról. Majd mintegy öt éve, amikor megvették első fémkeresőjüket, illetve drónjukat, véletlenül épp azonos helyszínen próbálták ki azokat. Attól kezdve együtt hódolnak hobbijuknak.

Egy Árpád-kori érme akadt a horgunkra

A közös kutatás során eleinte csak néhány szarmata kori edénydarabkát, valamint orsógombot találtunk, illetve a már újkori tanyák maradványait jelezték a fémkeresők. Ám a földbarázdák közötti kitartó gyaloglás meghozta az eredményét, ami egy I. Ferdinánd-kori (1526-1564) színezüst érme lett. A helyszínen kissé megtisztogatva már szépen kirajzolódott hátlapján a Madonna, kezében a kis Jézussal, aki Magyarország védőszentje volt. Az érme beazonosítása után rögtön előkerült a GPS, megtörtént a helypontosítás, a múltról árulkodó tárgy pedig bekerült a gyűjtődobozba. Ott várva egy nagyobb tisztítást, majd a múzeumba kerülést. Lesz ugyanis kiállítás a faluhelyen és Szarvas környékén megtalált ereklyékből a Tessedik múzeumban, ahol már szépen gyarapodik a gyűjtemény.