Jubileum

2022.04.24. 06:30

A szeretet élteti a Békés megyei népművészeket

Fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte szombaton a Békés Megyei Népművészeti Egyesület. A jubileumi rendezvényen a szervezet tagjai korcsoportonként mesélték el, adták elő az egyesületben átélt élményeiket. De mivel születésnapot ünnepeltek, így a köszöntők és az érdekes történetek sem maradtak el.

Vágvölgyi Nóra

Fotók: Barcsay Andrea

Negyven esztendő hosszú idő egy ember, de egy őket összefogó egyesület életében is. Így nem csoda, hogy ennyi év alatt a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjainak is számos története, emléke gyűlt össze. Ebből mutattak be néhányan egy csokorra valót a szombati jubileumi ünnepségen a csabai Kornélia Étteremben. 

Először a hetven év felettiek, vagyis a „Hetvenkedők” paródiáján nevethettek a résztvevők, őket követték a hatvanasok, az ötvenesek, a negyvenesek, majd a harmincasok. 

A fiatalabb korosztály képviselői is készültek egy-egy kedves műsorral: a húszasok, mint ahogy elhangzott, többnyire a rendezvényeken, a pakolásban vállalnak oroszlánrészt, ezt aztán el is énekelték a Körös-völgyi sanzon című dalukban. A legfiatalabb korosztály pedig saját tábori emlékeit osztotta meg a résztvevőkkel, régi tábori fotók segítségével. Mint mondták, a gyerektáborokban mindig úgy érezték, mintha egy másik világba csöppentek volna, ahol megszűnt a külvilág, és csak az számított, ami ott történt.

– Elfelejtettük minden gondunkat, hiszen tudtuk, hogy egy olyan közösségben vagyunk, amelynek befogadó, kedves emberek a tagjai. Ez az az érzés, amit mindenki megtapasztal, aki részt vesz egy az egyesület által szervezett programon. 

– Nem számít, hol él az ember, a szíve mélyén tudja, hogy itt mindig tárt karokkal fogadják, hiszen az egyesületnek az eltelt negyven év alatt sikerült egy olyan országokat és nemzeteket átívelő közösséget teremteni, amelyben mindenki otthon érzi magát, egy nagy család részese lehet – hangzott el a húsz év alattiak előadásán.

A produkciók után Pál Miklósné, az egyesület elnöke mondott köszöntő beszédet, melyben a kezdetekről is mesélt a jelenlévőknek.

– Az 1980-as évek közepén több népművelő kollégámmal részt vettünk Békésszentandráson egy művelődéstörténeti táborban, ahol nemcsak tankönyvízűen, hanem az emberek elmeséléséből tárult elénk, hogy hogyan működött egy ötezres lélekszámú településen öt olyan kör, amely a lakosság különböző rétegeinek, vallási felekezeteinek a közösségi művelődését jelentette. 

– Szinte hihetetlen volt akkor számunkra, hogy hogyan tudták működtetni a saját köreiket. A gazdák a gazdakört, az iparosok az iparosokét vagy éppen a szegények a mezítlábasok körét – emlékezett vissza, majd mint mondta, nem sokra rá közel harmincan úgy gondolták, hogy meg kell alakítani a Békés Megyei Népművészeti Egyesületet.

– Az első lépések egyike volt, hogy megtaláljuk önmagunkat, ami nagyon nehéz feladat volt. A mi korosztályunk csak tankönyvből ismerte az önszerveződés mikéntjét. Bejegyeztek bennünket a bíróságnál, volt bankszámlánk és mindenféle számunk. 

– Ez volt a könnyebbik része a dolognak, a nehezebbik, hogy mi magunk, a tagok úgy érezzük, hogy ezt az egészet mi csináljuk magunkért, másokért és a népművészetért. Az évek alatt lassan formálódott a közös gondolkodásunk, a közös szemléletünk, a közös értékrendünk, amelyek a közös cselekvéseket eredményezték – osztotta meg Pál Miklósné.

Az idő pedig őket igazolta, hiszen az elmúlt negyven év alatt egy, a népi kézművességben nagy tradíciókkal nem rendelkező térségben sikerült az ország legnagyobb lélekszámú népi kézműves közösségét létrehozni, amely nagy szakértelemmel kutatja, oktatja, tanulja, illetve tanítja a népi mesterségeket.

– A szakmai sikerességünk az egyik erősségünk, de legalább ennyire fontos az is, hogy egy nagy családot alkotunk. Köszönöm a sorsnak, hogy egy olyan egyesületben dolgozhattam négy évtizeden keresztül, – és remélhetőleg még néhány évig dolgozhatok is –, ahol az emberek tisztelik és szeretik egymást, ahol nem számít a vagyoni különbség, a foglalkozás, a vallás, a világnézet, a politika. Ami számít: az a népművészet, annak szellemisége és szeretete, az érték és az emberség – zárta gondolatait a szervezet elnöke.

Töretlen az egyesület népszerűsége

Néhány érdekesebb adatot is megosztottak az egyesület tagjai a jubileumi ünnepségen. Mint elhangzott, az elmúlt 12 évben 1450 mesterségbemutatót tartottak, 3542 játszóházat és 842 kiállítást szerveztek. A 32 nyári táboron 9600-an vettek részt, a 15 alkalommal megrendezett Textiles Konferencia kiállítására több mint 300 ezren pályáztak. Az elmúlt 12 évben az eseményeiken résztvevők száma pedig meghaladta az 1 millió 200 ezer főt.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában