Hosszúra nyúlt a csabai mentőakció a februári hidegben

Szaszák Ádám felidézte, az emlékezetes autómentés egy késő téli napra esett. A különbség, hogy akkor nem eső-, hanem terebélyes hófelhők gyülekeztek a megyeszékhely egén. Hullott is csapadék bőségesen: méteres hó nehezítette a közlekedést. 

– A 90-es évek elején keményebb telek voltak, legalábbis így emlékszem. Mi az Árpád soron laktunk, azzal állított be hozzánk kora délután két fiatal, hogy elakadtak Lada Samarájukkal, segíteni kellene rajtuk – emlékezett vissza, hozzátéve, utóbb kiderült, a szerelmespár bizony lehúzódott a KISZ-tábori kanyar fás-bokros részére autójával, ami azonban ott is ragadt. 

Szaszák Ádám fuvarozóként dolgozott, a vízhűtéses IFA-ból minden este leengedte szépen a vizet, nehogy befagyjon. A csengetés után gondolkodás nélkül kabátot vett, felkerekedett, hogy baráti kezet nyújtson, és kihúzza az elakadt járművet a hóból. 

Feltöltötte a keletnémet csodát, és azonnal indult a helyszínre, ám az ő teherautója is elakadt. Hazament egy másikért, de nem járt sikerrel, hiába próbálta szakszerűen, kötelekkel felszerelve kimenekíteni a Samarát, a másik autója is becsúszott a bokrok közé. Jött a felmentő sereg az öccse személyében, egy ZIL-t vetettek be, de még így sem jártak szerencsével. A szovjet gyártmányú teherautó ugyanúgy a bokrok között végezte. 

– Ránk sötétedett, mire nagy nehezen sikerült a pár autóját kihúznunk a havas bokrokból, persze mindenki nagyon elcsigázott állapotba került. A fiatalok hálásak voltak, elmesélték, hogy kígyósiak, libatöméssel foglalkoznak. Kérdezték, szeretjük-e a libamájat – tette hozzá a békéscsabai vállalkozó, akinek az idegenek azt ígérték, a megfeszített munkáért cserébe hoznak majd a finomságból. 

– Maradni nem akartak, éhesek és fáradtak voltak, így fogták magukat és hazamentek. Mi meg az öcsémmel maradtunk, küzdöttünk tovább, aztán fény híján kénytelenek voltunk otthagyni az autóinkat. Másnap folytattuk, ahol abbahagytuk – elevenítette fel a részleteket Szaszák Ádám. Végül a hosszúra nyúlt mentőakció után a segítséget nyújtó két férfi autója is hazatérhetett. A libamájat azóta is várják, a megvendégelésből nem lett semmi. 

– A párnak biztos születtek gyermekeik, talán már unokáik is vannak, mint nekünk, kíváncsi lennék, mi lett velük, emlékeznek-e még ránk és a kalandos elakadásukra – tűnődött a nagy családdal, termékeny életpályával büszkélkedő fuvarozó-vállalkozó, aki több mint negyven autót „koptatott el” az évek során. 

Hozzátette, bizony, így harminc év múltán is nagyon szereti a libamájat, és semmilyen meghívásnak nem lenne elrontója.