Az őzre is veszélyt jelent a szapora toportyánféreg Békés megyében is

Az egyre növekvő létszámú sakálállomány csökkentése érdekében, az egész megyére kiterjedő sakálgyérítési versenyt hirdetett meg a megyei vadászkamra, mely tavaly novemberben kezdődött, és ez év márciusáig tartott. A hivatalos eredményhirdetésre a napokban került sor a vadászkamara összevont vezetőségi ülésén, Békéscsabán a Bajza utcai székházban.

– Az aranysakál nem ismeretlen hazánkban, de egy időre teljesen eltűnt az országból, és évtizedekig nem volt állandó állomány. Csak az 1980-as évek legvégén, az 1990-es évek elején jelent meg egy-egy példány újra hazánkban, majd a délszláv háborúk idején kezdett elterjedni az országban. Ekkoriban védett is volt az állat, így aztán természetes ellenség híján szaporodását semmi sem gátolta, megfékezhetetlen módon elindult a terjedése Magyarországon. Ez mára oda jutott, hogy megyénkben is folyamatosan jelen van az állat – mondta el a megyei vadászkamara elnöke.

Hrabovszki János hozzátette, a ragadozó lényegében visszafoglalja a korábbi életterét az időközben megváltozott kultúrával és környezettel együtt, amihez egyébként az állat kiválóan alkalmazkodott. Szavai szerint vannak már olyan megyék – például Baranya –, ahol az őz már eltűnt a sakál miatt, a gidákat ugyanis a ragadozók a születésük után levadásszák, így az állomány nem tud megújulni. Békésben az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) szerint 10,5 ezer gidát, aranysakálból pedig 650 példányt becsülnek a szakemberek, akik hozzátették, hogy a ragadozók minden tavasszal 4–5 kölyköt ellenek. A korábbi adatokat visszanézve Békésben közel 10 év alatt a sakálok állománya a hússzorosára növekedett, ha szigorúan csak ezt a számot nézzük, akkor újabb tíz év múlva 13 ezer toportyánféreg élhetne a megyében.

– A legfőbb probléma, hogy lényegében nincs ellenségük. A sasok ugyan nagy ritkán elkaphatnak egyet, de ez nem számottevő, emellett betegségük sincs. Korábban ugyan a veszettség tizedelte őket, de ma már a rókáknak kiszórt gyógyszeres csalik miatt az aranysakált sem ritkítja ez a kór. Szóval nincs ellensége, se betegsége, és mivel éjszakai állat, valamint rendkívül okos, csapatban vadászó vadfaj, emiatt nagyon nehéz őt puskavégre kapni – árulta el Hrabovszki János.

Éppen ezért a vadászkamara támogatja, és díjazza azokat a hivatásos- és sportvadászokat, akik segítenek kordában tartani az állományt, ezért is hirdette meg a sakálgyérítési versenyt, mely a bejelentésük alapján tovább folytatódik.

– A verseny első három helyezettje pénz- és tárgyjutalmat, valamint oklevelet kapott. A márciusi összesítés végeredménye szerint Matuska Pál (Békéscsaba) 48 darab, Tóth József (Dévaványa) 16 darab, Szűcs József (Szeghalom) 10 darab sakált ejtett el – tájékoztatott Zuberecz Tibor kamarai titkár.
 

Folytatódik a sakálgyérítés

Az eredményhirdetés után az érintettek közölték, hogy az egyre növekvő létszámú sakálállomány csökkentése, valamint az előzőleg meghirdetett verseny sikerességére való tekintettel, az egész megyére kiterjedő sakálgyérítési versenyt hirdetnek meg. Ebben azok a Békés megyei nyilvántartott sport- és hivatásos vadászok vehetnek részt, akik jövő év márciusáig, egyéni és társas vadászaton aranysakált ejtenek, és azt a vadászkamara számára, a kiírásban részletezett módon közlik.