Képeslapokon üzentek haza a frontról a szarvasi katonák

A Muslincák Férfikórus katonadalokkal indította az eseményt a Tessedik Sámuel Múzeumban. A nóták elhangzása után dr. Molitorisz Pál kifejtette, már az 1800-as évek végén használtak képeslapokat. Méretüket és kinézetüket, azt, hogy melyik oldalukra kerülhet a cím, illetve a szöveg a posta határozta meg 1885-ben, és máig ugyanúgy van. Bárki kiadhatta őket, és mivel nem igényelt komoly szakmai tudást elkészítésük, így hamar tömegessé váltak például a helyi jellegű képeslapok, amelyek mára becses dokumentumai többek között a régi Szarvasnak is. Itt is adtak ki szép számmal képes levelezőlapokat, főleg könyv és papírkereskedésekben. Az előkészítést azonban egy budapesti cégre bízták. A fényképész mindig ősszel érkezett a településre fotózni a képeslapokhoz, mert akkor már a fák lombjai nem takarták el az épületeket. Ezekből a fotókból választották ki a helyiek, hogy melyikből legyen képeslap, illetve hány darab, amiket Budapesten nyomtattak ki. Az előadótól megtudtuk, a képeslapok küldésének és gyűjtésének is hamar nagy divatja lett. Az 1910-es évekre azonban visszább szorult a képeslapőrület, amit a háború kitörése újra előtérbe helyezett. A világháború elején számos karikatúrás, humoros változat készült belőlük, például: búcsú a hitvestől, tábori foghúzás, frontra induló katonafigurák, vagy akár csomagkézbesítés ábrázolással. Persze a humor hamar eltűnt a képeslapokról is az első gyászjelentések megjelenésével. Dr. Molitorisz Pál részletezte, 1914 nyarán minden feltétel adott volt már arra, hogy sima és képes levelezőlapok útján tartsák a kapcsolatot a fronton lévők az otthon maradottakkal. Főként azért választották ezt az üzenetváltási módot, mert zárt levelet nem lehetett írni a katonai cenzúra miatt. A levelezőlapok viszont korlátlanul a katonák rendelkezésére álltak, persze azokat is átnézték küldés előtt. Elmondta, ő maga olyan különleges példánnyal is találkozott, amit nyírfakéregből készítettek. Szabályosan körbevágták, a görcsöket pedig körülírták rajta. Kedvezett a levelezésnek a háború első éveiben az, hogy kiderült, nem lesz vége néhány nagyobb csatával. Helyette kialakult az úgynevezett állóháború, a lövészárkok rendszere és a géppuska-, illetve aknavető fészkek a félelmetes drótakadályokkal. Utóbbiakat csak óriási emberáldozatokkal lehetett áttörni, vagy egyáltalán nem. Csupán a világháború utolsó éveiben tértek át a mozgó hadviselésre, létrehozták többek között a rohamzászlóaljakat, valamint a gépesítés – a harckocsik és a repülőgépek megjelenése – volt fő oka az állandó frontvonalak megszűnésének. A levelezés azonban az elindulással sem maradt abba.

Sokat fejlődött a fotózás technikája

Dr. Molitorisz Pál elmondta, a háború végére sokat fejlődött a technika. Voltak már kézi fényképezőgépek, amiket a katonák is tudtak használni. Így rengeteg olyan képeslap készült, amelyen a feladó is szerepelt. Ez nagy érték volt, hiszen az otthon maradtak így láthatták is a fronton lévő szeretteiket. Végül kifejtette, ugyan sokszor hónapokba telt, mire egy-egy lap eljutott a frontról Szarvasra, de ez volt szinte az egyetlen kapcsolattartási mód. Persze óvatosan kellett fogalmazniuk, tilos volt például megírni, hogy hol harcolnak vagy miképpen.