Hagyományok

2022.01.16. 11:28

Itt a farsang, de leállt a bál Békésben

A téltemetés, tavaszvárás örömünnepén énekeltük korábban a gyerekdalt, hogy itt a farsang, áll a bál. A farsangot hagyományosan vidám lakomák, bálok, mulatságok jellemezték. Ugyan a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, de alapvetően a néphagyományokat a legtöbb helyen, így Békésben is, rendezvényekkel követték. Ugyanakkor az ilyenkor szokásos bálok megyénkben jórészt elmaradnak a koronavírus-járvány miatt.

NY. L.

Az eleki, híres farsangi bolondkerék Hans és Gretel termékenységvarázsló figuráival a békéscsabai Munkácsy múzeumban. Mögöttük Martyin Emília (balra) és Salamon Edina néprajzos muzeológusok /Fotó: Bencsik Ádám/

A farsang hossza és naptári zárónapja minden évben más és más, ezért a mozgó ünnepek csoportjába tartozik. Két egyházi ünnep közé ékelődik: vízkereszt és a húsvéti nagyböjt közé. Kezdőnapja mindig január 6-án, vízkeresztkor van, zárónapját az határozza meg, hogy hamvazószerda az adott évben milyen napra esik. Idén április 13-ára, húsvét pedig 16-17-én lesz. – A farsang a csabai szlovákoknál a nagyböjt előtti utolsó három napra, az úgynevezett farsang farkára összpontosult – hangsúlyozta Salamon Edina, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos muzeológusa. Ekkor öltötték magukra férfiak és nők egyaránt a maszkokat, álarcokat, s fel-alá járkáltak az utcákon, szervezett menetekben. Majd bálokba, fonókba megérkezve táncos mulatságokat tartottak. Ez afféle vidám télbúcsúztató volt. A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás szinte kötelezőnek számított. Békéscsabán a farsangi ételek között a fánkot, a pattogatott kukoricát tartották számon, esetleg kelt tésztát sütöttek. A farsang a lakodalmak időszaka is volt, társult hozzá az alakoskodás, az álöltözetben megjelenő figurák játéka. Ezek ebben az év eleji időszakban még nagyobb hangsúlyt kaptak, mint az őszi lakodalmak idején.

Martyin Emília, a békéscsabai Munkácsy múzeum tudományos-muzeológiai osztályvezetője kitért arra, napjainkig is gyakorolt szokás az eleki németek húshagyókeddi álarcos felvonulása, amelyben a helyi, román nemzetiségű és magyar lakosok is részt vettek az utóbbi néhány évtizedben. Ennek fő oka feltehetően az, hogy a farsangi szokások látványossága, vidám, humoros hangulata nagyobb tömegeket tud megmozgatni. – Eleken a farsangi szokások főként a vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó időszak utolsó három napjához (farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd) kötődnek – ecsetelte Martyin Emília. Ezeken a dologtiltó napokon az emberek ünneplőbe öltöztek, a rokonok meglátogatták egymást, a fiatalok bálba mentek, a legények erre az alkalomra fácán- vagy kakastollas kalapot öltöttek. Az étkezési szokásokat is előírások szabályozták: vasárnap tyúkhúst, hétfőn marha- vagy sertéshúst, kedden pedig kakashúst kellett enni, húshagyókedden pedig általános volt a fánk fogyasztása. A farsangi, gazdag étrend az esztendő bőségét idézte elő.

Elek utcáit maskarások járták, így űzték a telet két évvel ezelőtt /Archív fotó: Kiss Zoltán/

A néprajzos muzeológus kitért arra, Elekhez több termékenységvarázsló szokás is kötődik. A maradék töltött káposztát a baromfinak adták, mert a néphit szerint ez megvédi a családot a betegségektől az egész év során. Termékenységvarázsló célzattal vágták le a kakas nyakát, majd testét a baromfiudvarra dobták, hogy azt vérével megáztassa, ezzel biztosítva a tyúkok egészségét, termékenységét, tojásbőségét. A néphit szerint húshagyókedden célszerű lemorzsolni a vetnivaló kukoricát a bőség reményében, és az ekkor vetett árpa is hamarabb kel ki a földből. Az előírások mellett tiltások is vonatkoznak erre a periódusra: nem szabad kenyeret sütni, mert meghal valaki a családban, tilos varrni, mert az negatívan befolyásolja a tyúkok termékenységét. A farsangi időszak legfontosabb eseménye a maszkos felvonulás volt, amelyre a környező falvakból is eljöttek. A hagyományos felvonuláson csak nős férfiak öltözhettek emberi vagy állatalakokat megjelenítő maskarákba.

A résztvevők kedd reggel nyolc óra körül gyülekeztek valamelyikük házánál vagy a kocsmában, ahol magukra öltötték az előre elkészített ruhákat, maszkokat. Lényeges volt, hogy ne legyenek felismerhetők, ezért akadtak, akik még harisnyát is húztak a fejükre, vagy bekormozták arcukat. A farsangi felvonulásban öt csoport vett részt, az alakoskodók öt részre osztották fel a falut, hogy lehetőleg minden irányban elhaladjon egy-egy csoport. A menetet jelmezbe öltözött lovasok vezették fel, akiket egy szekér követett. A felvonulás magvát képező parasztszekéren asztalnál ülő kártyázó, italozó, vitatkozó férfiak, zenészek, valamint a bor összegyűjtésére alkalmas edények voltak. Az alakoskodók a szekeret közrefogva vonultak fel, kezükben boroskancsót és nyársat tartva, amelyekkel a lakosok által kínált bort és a fánkot gyűjtötték össze. A leggyakoribb jelmezek közé tartoztak a nő, a kéményseprő, a cigány asszony, a terhes asszony, a farkas és a medve. A maszkák bolondozása magával sodorta a lakosságot, szinte a közösség minden tagja valamilyen formában, mint kíváncsiskodó, vagy mint ajándékozó részt vett a felvonulás eseményeiben.

Nem fogják megtartani a mulatságokat

A békéscsabai önkormányzatnál vezetői értekezleten döntöttek arról, hogy a szokásos városi, jótékonysági bált nem tartják meg a vírushelyzetre tekintettel. Nyíriné Bordás Ágnes, a Hotel Fiume igazgatója kiemelte, a járvány kezdete előtti években lényegében minden szombatot lefoglaltak valamilyen bálnak a farsangi időszakban. Most megkeresés sem érkezett, a kevés jelentkező miatt a szilveszteri mulatságot sem tartották meg. Nyíriné Bordás Ágnes hozzátette, mindenki azért szurkol, legyen vége a pandémiának mihamarabb, és térjen vissza az élet, a társasági rendezvények megtartása is a normál kerékvágásba.

Elveszítette eredeti téltemető, tavaszköszöntő funkcióját

Martyin Emília szólt arról, az eleki farsangi néphagyományok jeles szokásának gyakorlása 1946 után abbamaradt. A helyi sváb lakosok azonban Tresszi Ferenc és felesége, Zeitler Teréz irányításával 1960-ban újraélesztették a farsangi felvonulást, igyekezve visszaidézni az eredeti szokáselemeket. E felújítás eredményeként születhetett meg Banner Józsefnek és Mester Györgynek az Ethnographia 73. évfolyamában megjelent tanulmánya, melynek keretében a szerzők feldolgozták az eleki németek farsangi néphagyományait. Különös hangsúlyt fektetve a szokások változásának folyamatára és ennek okaira. – A szokás napjainkban már nem élő eleme a helyi néphagyománynak, hiszen eredeti téltemető, tavaszköszöntő funkcióját elvesztette – hangsúlyozta a múzeum osztályvezetője. – A helyi művelődési ház azonban felvállalta a felvonulás és a farsangi bál szervezését, így a helyi hagyományőrző német és román együttesek napjainkra átmentették a hajdani gazdag szokás több fontos motívumát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában